Emlékezés a magyar filmgyártás egyik kiemelkedő
filmrendezőjére !
A tegnapi délutánon, moziba készülődtem, aztán jött az eső és leültem a TV elé. És milyen jól tettem! Megnéztem Petényi Katalin és Kabay Barna 79 perces dokumentum filmjét Gyöngyössy Imre 1994-ben elhunyt különleges életű, nagyon tehetséges filmrendezőről.
Mélyen elgondolkodtató a film, amelyben szinte mindent megtudunk róla. Emberségét, hitét, munkaszeretét, kiállását a megnyomorítottak, a kisebbségek, a száműzöttek mellett. A XX. század összes rémtettét megismerhetjük általa. Nagyszerű filmeket ( akár dokumentum, akár játékfilm) készített. Emlékezzünk csak a Jób lázadására! Bizonyára ezt a filmet sokan látták. Mai is szivesen megnézem újra és újra.
A dokumentum filmjében az alábbiakat mondja:
"Minden egészséges ember úgy él, szeret, dolgozik, mintha örökké élne. Tudja, hogy nem lesz kivétel, nem kerüli el a halál. Mégsem élünk a halál veszélyérzetében, csak ritkán gondolunk a végső, magányos pillanatra. Szerencsés embernek érzem magam. Koppányvölgyi falumból börtönök magánzárkáin át, kontinensek menekülttáboraiban jártam a világot. Munkám, családom barátaim minden veremből kisegítettek." (Gyöngyössy Imre)
Aztán a dok.film után következett az 1976-ban készült egyik líraian szép filmjének vetítése: A havasi selyemfiú, Tersánszky J. Jenő regényéből íródott történet. A havasokban vagyunk . A nagytermészetű öregedő Krizsánné kései, nagy szenvedélyre gyullad a fiatal pakulár szolgája iránt. Az asszony története során rendkívül finom lélekrajzot kapunk a különös, és egyben szánalmas öregasszonyról, aki egy életen keresztül magára erőszakolt keménységét, legendás hírű durvaságát szinte percről percre elhagyván, szerelmes lesz a fiatal legénybe. Tulajdonképpen megvásárolná magának, de ez sem jelent egyik félnek sem örömet, csak kényszert és megaláztatásokat.
Különös, szép és vad világban lubickolhattunk.
Különös, szép és vad világban lubickolhattunk.
Gyöngyössy Imre
filmrendező, költő
(1930. február 25–1994. május 1.)
" Alkotásait nagy sikerrel vetítették Rómában, Párizsban, New Yorkban és Chicagóban is – ennek ellenére műveit itthon értetlenség és támadás fogadta. Gyöngyössy Imre külhoni sikerének és itthoni mellőzésének oka valószínűleg ugyanabban rejlik: a művészi „beszédmódot” és a történelemre, a korra való reagálást nemcsak hogy nem tartotta összeférhetetlennek, de mindig is egységként kezelte. Gyöngyössy a mágikus realizmus eszköztárával, a látomás és a valóság szimbiózisával, költői, expresszív képekkel közvetítette üzenetét a történelem üldözötteiről, a kelet-európai történelem zivatarában fennmaradásukért küzdő kis népekről, amelyek morális tartásukkal és hitükkel szegülnek szembe az erőszaknak.
Gyöngyössy Imre 1930. február 25-én született Pécsett. Gyermekkorát egy Tolna megyei faluban töltötte – az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember itt megszerzett élménye egész életén át elkísérte. Az európai keresztény kultúrát a pannonhalmi bencés kolostorban ismerte meg. 1951-ben az akkori olasz szakos hallgatót egy koncepciós perben összeesküvés vádjával háromévi börtönbüntetésre ítélték: a börtönben fejben írta verseit. Súlyos betegségekkel szabadult 1954-ben. Hamis papírokkal visszatért a (óvárosba, verseket és drámákat írt. 1956 tavaszán felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró, filmrendező diplomát kapott. A Balázs Béla Stúdió alapító tagja volt. Már első játékfilmjével, a biblikus ihletésű, balladai hangvételű Virágvasárnappal (1968) nemzetközi hírnevet szerzett. A Meztelen vágynak című, 1972-ben készült filmjében a magyarországi cigányság sorsát dolgozta fel. A Szarvassá vált fiúk (1973) és a Várakozók (1975) utáni Két elhatározással című, Kabay Barnával 1977-ben rendezett fekete-fehér dokumentumdrámájával nemzetközi díjak sorát nyerte meg. A film az önfeláldozó anyák előtt tiszteleg. A Jób lázadásában (1982) egy paraszt–zsidó pár győzi le a történelmet a hatalom fölé emelkedő személyiség erőszakkal szembeszálló, morális tartásával – az alkotást Oscar-díjra is jelölték.
Gyöngyössy Imre életművét 1994. május elsején szakította félbe hirtelen halála. "
Gyöngyössy Imre 1930. február 25-én született Pécsett. Gyermekkorát egy Tolna megyei faluban töltötte – az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember itt megszerzett élménye egész életén át elkísérte. Az európai keresztény kultúrát a pannonhalmi bencés kolostorban ismerte meg. 1951-ben az akkori olasz szakos hallgatót egy koncepciós perben összeesküvés vádjával háromévi börtönbüntetésre ítélték: a börtönben fejben írta verseit. Súlyos betegségekkel szabadult 1954-ben. Hamis papírokkal visszatért a (óvárosba, verseket és drámákat írt. 1956 tavaszán felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró, filmrendező diplomát kapott. A Balázs Béla Stúdió alapító tagja volt. Már első játékfilmjével, a biblikus ihletésű, balladai hangvételű Virágvasárnappal (1968) nemzetközi hírnevet szerzett. A Meztelen vágynak című, 1972-ben készült filmjében a magyarországi cigányság sorsát dolgozta fel. A Szarvassá vált fiúk (1973) és a Várakozók (1975) utáni Két elhatározással című, Kabay Barnával 1977-ben rendezett fekete-fehér dokumentumdrámájával nemzetközi díjak sorát nyerte meg. A film az önfeláldozó anyák előtt tiszteleg. A Jób lázadásában (1982) egy paraszt–zsidó pár győzi le a történelmet a hatalom fölé emelkedő személyiség erőszakkal szembeszálló, morális tartásával – az alkotást Oscar-díjra is jelölték.
Gyöngyössy Imre életművét 1994. május elsején szakította félbe hirtelen halála. "
( Haklik Norbert írása )
Játékfilmjei
- 1969 Virágvasárnap
- 1972 Meztelen vagy
- 1974 Szarvassá vált fiúk
- 1975 Várakozók
- 1980 Töredék az életről
- 1983 Jób lázadása
- 1985 Yerma1994
- Halál sekély vízben
Dokumentumfilmek, rövidfilmek,
tévéfilmek
- 1964 Férfi arckép
- 1965 Változatok egy városról
- 1973 Re magi (rövidfilm)
- 1975 Memento I–IV.
- 1976 Biennale di Venezia
- 1976 Melosz pusztulása (tévéfilm)
- 1977 Két elhatározás
- 1978 Tengerre néző cellák (tévéfilm)
- 1979 Orvos vagyok
- 1979 Havasi selyemfiú (tévéfilm)
- 1980 Das Wunderkind (rövidfilm)
- 1980 Mint Daedalus és Ikarus (rövidfilm)
- 1981 Pusztai emberek
- 1985 Add tudtul fiaidnak
- 1985 Loan I–III.
- 1986 A szabadság rabjai
- 1987 Boat People
- 1988 Cirkusz a holdon
- 1988 Elhagyott brazil utcagyerekek
- 1989 Johnny, a szerencsés I–IV.
- 1989 50 év hallgatás (Fünfzig Jahre Schweigen: Deutsche in der UDSSR)
- 1990 Keresztények Szovjet-Közép-Ázsiában
- 1991 Száműzöttek (Johnny, der Glückspilz)
- 1993 Holtak szabadsága
Díjai:
- Balázs Béla-díj (1971)
- Érdemes Művész
- Cinema per la Pace-életműdíj (1988)
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése