Az „ Amint a mennyben „ című előadást láttam a kaposvári Csiky Gergely Színházban.
Egy világhírű karmester, aki infarktust kap, elvonul a világ szeme elől. Mégpedig abba a kicsi svéd faluba, ahol gyermekkorát élte. Újra kezdi az életét. A régi iskola épületébe költözik. A lelkész aki minden újonnan érkezőt meglátogat, tanácsa mellé egy Bibliát és egy hólapátot ad ajándékba, valamint kinevezi kántorrá, így a karmester némi belső lelki tusa után , a templomi kórus élére áll. A kórus – néhány daloló kedvű , különböző korosztályú és különböző típusú emberekből tevődik össze - a hét egyik napján tartja a próbákat.
A karmesterben a faluban élő emberek, még a kórus tagok is, először egy furcsa figurát látnak, aki nem elégszik meg az egyszerű dalolászással. Óriási lelkesedéssel és figyelemmel veti magát bele a munkába, a hisz a zene megváltó erejében. Azt szeretné, ha az emberek megtalálnák a zenét, ami ott rejtőzik bennük, megtalálnák önmagukat. Ehhez különböző, először meghökkentő gyakorlatokat végeztet a kórus tagjaival. Az emberek lassan kinyílnak, kezdik megismerni magukat. Olyan dolgok szabadulnak fel bennük, ami már talán évek vagy évtizedek óta ott szunnyadt bennük, csak éppen nem volt bátorságuk ahhoz, hogy kimerjék mutatni valódi énjüket. Hogy elmerjék mondani őszintén érzéseiket, gondolataikat. A karmester szokatlan módszerei azonban visszatetszést keltenek azokban, akik nem járnak ezekre a közös éneklő estékre. A történések során a lelkész egyre gyanakvóbban viszonyul a kórushoz. Majd a kóruson belül is hamarosan kiütköznek a problémák, a konfliktusok, az ellentétek.
( Képmutatás, morál, lelkiismeret.)
Rátóti Zoltán ( a színház új igazgatója egyben ) színész maga játssza el a kívülről érkezett Daniel Dareus karmester szerepét. Kiváló érzékkel, egyszerű eszközökkel vegyíti az elhivatottságot, a zene iránti szeretetet. És lassan, ami a faluban történik, az számára is tanulási folyamat lesz, amiben egyre nagyobb örömmel vesz részt. Az egykor híres karmester célja és a kórus célja végül találkozik.
Funtek Frigyes rendezése finom, láthatóan a színészekből építkező.A színpadi látványvilág jól mozgatott, jól átgondolt. A kaposvári társulat színészei mindahányan a maximálisat nyújtották.
A darabban alkalmazott filmbevágások, a szimbolikus alagút, a narráció jól illeszkedik a darabba.
Talán a befejezés nem volt teljes számomra. A bevágott filmben meghal a főhős, a karmester. Marad a színpadon a kórus, Daniel Dareus nélkül. A szereplők karmester nélkül énekelnek, majd levonulnak a közönség köré , mintegy arra buzdítva a nézősereget, hogy együtt folytassák közösen , amit megtanultak. Vagy átadják az itt ülő embereknek, amit ők már megtanultak?
Mégis hiányzik valami itt nekem. Mintha itt megtörne a varázs. Némi hiányérzetem támadt. Talán valamiféle katarzist kellett volna a befejezés során átélnem? Vagy csak én éreztem így?
A többnyire fiatal közönség tetszéssel fogadta az előadást, megérdemelt vastaps volt a jutalom.
Összességében: élmény volt, szép élmény, elgondolkodtató előadás, remek színészi, színházi munka, amit érdemes megnézni.
És egy híres dal a Kay Pollak által rendezett ( 2004 ( jól sikerült svéd filmből , ami
" Hétköznapi mennyország " címen ment a mozikban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése