Petőfi
Sándor
MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország
hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi
szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet
vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze
nyúl.
Magyar vagyok. Természetem
komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy
sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek
át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is
játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott
kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a
magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
Ha
vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második
szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk
készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben
ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar
vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik
még,
Holott máshol már a nap úgy
ragyog.
De semmi kincsért s hírért a
világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem,
imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február.)
"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk
az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az
utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a
görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a
számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a
felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal"
-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú
"esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a
téren állt.
Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt
hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé
elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely
azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum
terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a
múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt
néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási
lelkesedés tört ki!... - Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek
voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai.
A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment
Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó
tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után
mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a
cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal
hozta át a töméntelen sokaság Pestre.
Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot
örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
(Részlet Petőfi Sándor naplójából)
Juhász Gyula
Március idusára
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése