2010. január 5., kedd

Egy szép vers...









Borisz Paszternáktól



Az első hó 



Odakint dúl a hóvihar,
s mindent fehérbe von.
Újságárusn
őt eltakar,
porzik bódéfalon.

E hóról életem során
már jópárszor kit
űnt:
titkolózásból hull csupán,
s hogy megcsalja szemünk.

Javíthatatlan leplez
ő,
fehér rojt-bojt között
de sokszor surrant, bújt el
ő,
s hazáig üldözött!

Mindent fehér hó leple fed,
szemet betöm, kinyom.
Egy árny, akár a részegek,
bolyong az udvaron.

Mindenki siet odakint-
bizony higgyétek el:
valakinek valami b
űnt
megint titkolni kell!

(Tellér Gyula fordítása )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése