2012. április 17., kedd

Művészetek Palotája 2012. április 16.





Tegnap este igazi művészi élményben volt részem. A Dresch Quartet játszott, valamint vendége volt Chris Potter amerikai jazz szaxofonos, aki a közönséget , csakúgy, mint Dresch Mihály zseniális, szuggesztív, pontos, mélyen beleérző játékával elbűvölte. Az egész magyar zenei kincs  életre kelt az öt kitűnő zenész fantasztikusan összehangolt játékában. Megszólalt a fuhun is. Engem talán a Magos és az Öregház balladája ragadott magával. Persze az egész este úgy volt kerek, ahogy az lezajlott. A zenekar tagjai olyan gyönyörűen, szép egységben bújtak a hangszereikbe, hogy a zenéjük ezáltal igazi érintéssé vált.

 A fidelio.hu-n olvastam egy cikket. Idézném belőle Dresch nyilatkozatát, azért, mert úgy érzem, hogy amit ott elmond, az zenei munkájában is érződik. 

„ - Az alapvető életfelfogásom az egyszerűségre való törekvés, és hogy elfogadjam azt, ami van. Régen én is, mint minden zenész, a világ legjobbja akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni. Másrészt mindig is amolyan "tősgyökeres" típus voltam, sosem gondoltam például arra, hogy Amerikában kéne karriert csinálnom. Egyszerűen gondolkodni, annak örülni, ami megadatik, alázatosnak maradni - én így próbálok élni. Persze lehet, hogy ezt könnyű mondani, megcsinálni nehezebb, mégis ezt tartom a jó útnak. „ ( fidelio.hu )

 A Duna TV most szombat este közvetíti egy régebbi koncertjüket. Ajánlom , hogy aki szereti a jó, tiszta, míves jazzt, az nézze, hallgassa meg! Nem fog csalódni! 





Kattints rá! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése