2013. augusztus 31., szombat

Hullámzó Balaton tetején...





Gárdonyi Géza

A Balaton



Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
Arcát a hold benned elmélázva nézi,
s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

Leülök egy kőre s elmerengek hosszan
az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom s melléje magamat.







A Balatonról néhány szép gondolat

Eötvös Károlytól:



"  Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget.






Az ég s a Balaton vize együtt sír és együtt nevet, együtt derül és együtt borul, együtt mosolyog, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz hitvesek. Ha az egyiknek nézel a szemébe: tudod már, mi van a másikban is.





Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.





A Balaton is aludt. Gyönyörű, sima felszínén végigragyogott a telehold. Velence, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talján, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz!




A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre. "








Széles a Balaton vize


Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,
Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla.

Nem esek, nem esek, én a Balaton vizébe,
Inkább esek kisangyalom véled szerelembe

Mindenkinek van kedvese csak énnékem nincsen.
Elrabolta a Balaton az én kedves kincsem.

Megkérdezem tőle, há' vitte, melyik szélére?
Kedvesemért elmnennék én a világ végére.

Nem zörög a nyárfa levél ha a szél nem fújja,
Nem beszélnék kisangyalom ha igaz nem volna.

Tilos a szerelem félek a drága jó anyádtól,
Azt beszélik a faluban váljunk el egymástól.

(népdal)





Elmúlt a nyár, és én így köszönök el a
Balatontól, ami nekem százszor kedvesebb
minden más tengernél... 







Jékely Zoltán

 Balatoni elégia


Sarkantyúba kapom a képzeletemet:
hol vagy ez órán, hol keresselek?
Hol vagy, sok-sok tökéletes vonal
szövedéke, állandó diadal
múlandóságon s mindenen, mi rút!
Kiapadhatatlan mennybéli kút,
hol a vándor nem földi szomjat olt
s a mennyet látja, ha fölé hajolt.

A távolságot álom oldja fel,
feléd álmok csapatja menetel,
nyomodba uszított kopóhadak
folyton csaholva űznek-hajtanak.
Tisztásokon és dombok hajlatán
inalsz előlük, könnyűlábú dám,
s mikor már-már elérnek, könnyű, bölcs
szökeléssel kidobbansz és kitörsz.

Dühöng a szél, tombol a Balaton,
téged kereslek minden tarajon;
a tenger éppen így vajúdhatott,
mikor Vénusznak életet adott!
Kagylót nyitok meg, a kezem remeg:
minden szép kagyló Téged rejteget,
minden kagyló a szerelem maga,
meg nem szegett lányságod záloga.

Somló, Csobánc, Tátika, Szigliget –
romablakból kis kendő integet,
a víz felett hintázva-álmatag
szellem-fehér sirályok szállanak.
Megálmodott, sohasem teljesült
szerelmek, véres hullámba merült
vágyak a mélyből fel-felsajganak –
A mi szerelmünk is legenda csak.


1949






2013. augusztus 23., péntek

2013.Augusztus 20.




Augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe.


Számomra  az idei tűzijáték, Havasi Balázs aláfestő zenéjével  lelket felemelő élményt jelentett!








„A Tűzijáték-szvit, amelyben Havasi Balázs zeneszerzőként egyszerre tisztelgett a klasszikus zene öröksége, a magyar népzene hagyományai, a világzene sokszínűsége és a rockzene letisztult ereje előtt,  bejárta az emberi lét teljes spektrumát. Az ősitől a modernig, az intimitástól a grandiozitásig, a meditációtól a sodró lendületű szenvedélyek viharáig ível a hangulatok és eszközök tárháza, egyszerre egységes és változatos zenei világot teremtve a műben.”



Kattints rá



2013. augusztus 19., hétfő

Egy vers kapcsán emlékezem...




József Attila


REMÉNYTELENÜL

                       
Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. márc.




József Attila Reménytelenül versét hallgatva emlékezem Latinovits Zoltán " színészkirályra"





Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.)


„Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”

Latinovits Zoltán sírfelirata Balatonszemesen



Szeptember 9-én lenne 82 éves!




Szinte hihetetlen!
 37 éve halott.

 Remélem, hogy " örökké" élni fog filmjei, versmondása, könyvei révén!


Kattints rá!