2014. február 1., szombat

Andrej Rubljov ...




Andrej Rubljov (Андрей Рублёв) (1360 és 1370 között – Moszkva, 1430. január 29.) a legismertebb orosz ikonfestő.


„Rubljov egész életében Moszkvában és környékén tevékenykedett, így a moszkvai festőiskola kialakulásában döntő szerepet játszott. Olyan erőteljesen formálta át a bizánci hagyományokat, hogy az többé nem volt jelentős az orosz ikonfestészetben, amely Rubljov munkássága által nyerte el valódi, nemzeti arculatát. Megszabadította a művészetet a bizánci ikonfestés merevségétől, és az addig ismeretlen derűt, a nemesen egyszerű ábrázolásmódot vezette be. A hagyományos színeket lecserélte a környezetéből ismertekre: az ég kékjére, a nyírfára emlékeztető fehérre, az őszi aranyra. Művészete életében csak Moszkva környékén volt ismert, de a 15. század második felére már összorosz jelentőségűvé vált. A Sztoglav-i (Százcikkelyes) zsinat 1551-ben kimondta: „Az ikonfestők fessenek régi példák alapján úgy, ahogy a görögök festettek, úgy, ahogy Andrej Rubljov és más híres ikonfestő festett…”
1959-ben az Andronnyikov-kolostorban megnyitották az Andrej Rubljov-múzeumot. 1988-ban az orosz ortodox egyház Andrej Rubljov ikonfestőt szentté avatta. „ ( Wikipédia )

És a film, amit már régen láttam , de maradandó élmény volt számomra. Az ikonfestészet kapcsán jutott eszembe és a film is, amit a híres orosz rendező Tarkovszkij rendezett.




Andrej Rubljov

színes, fekete-fehér, feliratos,
szovjet háborús filmdráma, 180 perc, 1969

rendező: Andrej Tarkovszkij
forgatókönyvíró: Andrej Tarkovszkij
zeneszerző: Vjacseszlav Ovcsinnyikov

szereplő(k):
Anatolij Szolonyicin (Andrej Rubljov)
Ivan Lapikov (Kirill)
Nyikolaj Grinyko (Daniil)
Nyikolaj Szergejev (Feufan Grek)




Tarkovszkij évekig nem forgalmazott filmje, amely elnyerte a kritikusok díját az 1969-es cannes-i fesztiválon, az életbe vetett hit élményét fogalmazta meg. A XV. században élt, ma már világhíres szerzetes-ikonfestő élettől sugárzó művészetét egyaránt érleli az önkény megnyilvánulása, a pogányok bevonásával vívott - és az aktuális szovjet-kínai szembeállásra utaló - testvérháború, a megalázkodásra késztető nyomorúság, de a kollektív harangöntés is, amelynek eredményeként a közösség erejét hirdeti a harangszó.





"Honnét, miből táplálkozik ez az ihlet, mely oly indokolatlanul, oly védtelenül, ezért oly megejtően csap fel a nyomorúságos valósághoz aprólékosan simuló szemléletből? Így vagy úgy, de az egész klasszikus orosz művészetet jellemzi ez az ellentét, s a film a kezdetet mutatja, az orosz kultúra megalakulását, az orosz kultúra folytonosságának keletkezését." (Farkas János, Világosság, 1973)



Díjak és jelölések:
Cannes-i fesztivál (1969) - FIPRESCI-díj:  Andrej Tarkovszkij

Kattints rá! Olvasd el!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése