Önmagamról
( Márai Sándor szavaival )
" Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelmem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem. "
( Márai Sándor )
„Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek
Más: mért féljek hát fölfödözni, ki vagyok?”
/Szophoklész/
Videóim verseimmel
