2015. április 29., szerda

Majd megöregszel...

   
 Elgondolkodtató és szép !






Majd megöregszel


Majd megöregszel és bánni fogod,   
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

1936. okt. - nov.
  

( József Attila )



2015. április 26., vasárnap

Nana Mouskouri - bizonyára már kevesen ismerik vagy emlékeznek rá...



Nana Mouskouri ( görög : Nάνα Μούσχουρη), született: Ioanna Moúschouri ( görög : Ιωάννα Μούσχουρη) október 13-án 1934, október 13. Chania , Kréta , Görögországban . Ő az az énekes , aki  200 és 300 millió lemezt adott el világszerte , az őt átívelő öt évtizedes karrierje alatt.  Így ő minden idők legkelendőbb zenei művészek egyike.








Kattints rá!





2015. április 20., hétfő

A nő....







Ókori görög mondás:

 „A férfi a család feje, de az asszony a nyaka, és a fej arra néz, amerre a nyak fordítja.”

Nézzünk csak röviden és tömören, kiemelve egy-egy kort és alkotót...





Pandóra szelencéje: Pandora kíváncsiságból felnyitotta az egyetlen tiltott szelencét, melyből kirepült a Fáradtság, a Betegség és az Öregség. Ijedten visszacsukta, de hiába, csak a Remény maradt a szelencében.


Homérosz:Odüsszeia

Pénelopé: Odüsszeusz felesége, aki húsz éven keresztül hűségesen várja haza urát, saját környezetével is dacolva .A házastársi hűséget jelképezi.

Kirké: A gyilkos szépség, a sötét mágia képviselője, aki disznóvá változtatta a szigetére vetődő férfiakat.


Szophoklész: Antigoné

Antigoné Oidipusz egyik leánya; miután édesapja megvakítja magát és vándorútra kel, Antigoné hűségesen kíséri. Jó, megbocsátó, hűséges gyermek .

Hazatérve összeütközésbe kerül Kreónnal, aki nem engedi eltemettetni Polüneikészt. Antigoné az istenek törvényeire hivatkozva mégis eltemeti bátyját. A testvéri szeretet, erkölcs képviselője.

Antigonéval mindenki egyetért, de nem merik követni a példáját. Antigoné az egyetlen, aki az isteni törvényt a saját életénél is fontosabbnak tartja.

Sorsa: Halál, de erkölcsi fölénnyel.


A Biblia:

Ószövetség, Teremtéstörténet

Az első emberi pár az Édenkertben él, tudatlan boldogságban, egészen addig, míg meg nem szegik Isten egyetlen parancsát. A kígyó tanácsára ugyanis Éva szakít a Tudás fájának tiltott gyümölcséből, s Ádámot is megkínálja vele. Éva a női kíváncsiság, befolyásolhatóság mellett a bűnre való csábítás jelképévé válik, valamint közvetetten az embert büntetésből érő rossz, boldogtalanság okozója.

A himnuszok Szűz Mária (szűz és anya, ideális, ugyanakkor elérhetetlen szerep) és az angyalok szépségét dicsőítik


A középkori lovagok szerelmes versei testetlen, légies hölgyekhez szólnak

Dante: Isteni színjáték: Beatrice, a költő múzsája vezeti Dantét a Mennyországban .

Petrarca: bókoló költészet, múzsája Laura.

Balassi Bálint: Hazánkban a petrarcai bókoló költészet képviselője, múzsája Júlia (Ungnád Kristófné Losonczy Anna)

Shakespeare: drámáiban találkozhatunk kiemelkedő női alakokkal.

Júlia: a Rómeó és Júliában a haladás képviselője, a szerelem hirdetője, a régi rend tagadója .


Petőfi Sándor: ő teremti meg a hitvesi költészetet, melyben a nő szerepe a nyugalom, harmónia fenntartása, család teremtése

Vajda János: Újfajta szerelmi költészet; szerelme, Gina más fajta nőtípust képvisel: a démoni, szabadabb erkölcsű társasági hölgy, a bukott nő. Nem menyasszony vagy feleség, hanem csak szerelmi partner, nem élettárs, hanem ellenfél, ki inkább kínzó szenvedést okoz, mint boldogságot. 
A reménytelenség, boldogságtól való megfosztottság, sóvárgás jelképe.


Jókai: Az arany ember


A romantikus regényben ugyan Tímár Mihály alakja a legkidolgozottabb, ám a női szereplők karaktere is említésre méltó

Tímea: a hűvös, elérhetetlen, egzotikus szépség; török származása miatt idegen; erős erkölcsi érzékű, hiszen hűséges Tímárhoz úgy is, hogy nem szerelmes belé; emellett okos és kitartó, szívós asszony, aki férje eltűnése után kezébe veszi a pénzügyek irányítását (férfi szerep, határozottságot és tudást igényel) Sorsa: boldogtalanság

Noémi: gyermeki boldogság, rajongó szerelem megtestesítője az édeni Senki szigetén; kinézetre és karakterre is ellentéte Tímeának; Tímár számára a beteljesült, boldog szerelem jelképe.


Madách: Az ember tragédiája


A bibliai teremtéstörténetből és a paradicsomi bukástól indulva Lucifer végigvezeti Ádámot a történelem legfontosabb eseményein; Éva az adott kor jellemző vagy épp kivételes, haladó szellemű nőalakjait személyesíti meg .


Ady Endre Léda személyében a démoni nő, az ellenfél, az önző társ jelenik meg; diszharmonikus szerelem egy szeszélyes, izgalmas, „párizsi” gondolkozású nő iránt


József Attila: Édesanyjáról, Pőcze Borbáláról szóló költészete egyedülálló a magyar irodalomtörténetben. A Mama három versében más-más szerepkörben jelenik meg:

( Anyám, Mama, Kései sirató)


Móricz Zsigmond: Rokonok

Lina: Kopjáss felesége; kicsinyes, beosztó, állandóan dolgozó, az urát fillérekig elszámoltató; ugyanakkor Kopjáss régi, becsületes életét szimbolizálja.

Magdaléna: Kopjáss szerelme, elérhetetlen; hideg, meddő, üres életű nő, akinek lelke talán nincs is, csak vonzó, gyönyörű teste; az új, úri, kifinomult élet jelképévé válik.


Németh László: Iszony

Kárász Nelli alakja aprólékosan kidolgozott; csendes, pusztai életébe Takaró Sanyi tör be, s a körülmények a lányt egy nem kívánt házasságba kényszerítik. Férjével ellentétes világot képviselnek, s ez feszültséget okoz: Nelliben iszony alakul ki, elidegenedik az élettől is, magányosnak és kiszolgáltatottnak érzi magát. Jelleme eltorzul, gonosszá fajul, iszonya borzalomba csap át, míg végül egy óvatlan pillanatban véletlenül megöli Sanyit. Halála azonban feloldozást jelent, szabadságot, a megérdemelt csendes magányt.



Ibsen: Nóra

Fordulópont a női szerep megítélésében; Nóra az első nőalak a világirodalomban, aki diadalra viszi a lázadást a polgári házasság látszatra és hazugságra épülő erkölcse ellen.






Jevgenyij Jevtusenko


Bűvölő


Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
elméd mire gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám

( Illyés Gyula fordítása )








Radnóti Miklós

Két karodban


Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.





2015. április 17., péntek

Gondolatok az életről...




A napokban láttam egy szép  filmet, amiből azt a tanulságot vontam le, hogy az élet  rövid  és mégis milyen keserűvé  tudja varázsolni az ember. Pedig minden olyan egyszerű lehetne.  Persze csak akkor, ha már eljutottunk egy bizonyos tudás fokára, ha már megkaptuk a Fényt, ha már összegezni is megtanultunk és így tovább. Egy biztos. Élni tudni kell! És most nem az anyagi gazdagságra gondolok, hanem  a lelki gazdagság fontosságára. Szerintem ez mindennél fontosabb.





  Hogyan is éljük a mindennapokat ?

Ma már  úgy gondolom,  hogy minden nap ajándék, minden nap  különleges valamiben. Tehát semmit ne tartogassunk az általunk kinevezett különleges napokra, hiszen nem tudhatjuk, lesz-e olyan, megérjük-e? Nem túlélni kell, hanem minden nap élni. Nem halálra dolgozni magunkat, hanem élvezettel tenni a dolgunkat.  Törekedjünk arra, hogy minél többet legyünk szeretteinkkel, barátainkkal. Tudjunk szemlélődni, valamiben elmélyülni ( pl. a zenében ).  Olvassunk, beszélgessünk egymással, ne csak a rutin szavakat duruzsoljuk esténként.  Rövidesen itt lesz a tavasz. Hát legyen időnk megfürdőzni a Nap sugaraiban,  örüljünk  a nyitnikék  első dalának, csodálkozzunk el, mint egy gyermek,  hogy rügyeznek ismét a fák, zöldbe és virágba borul a világ. Érezzük meg  a tavasz illatát!

Mert minden nap, minden óra, minden perc, amit itt a Földön töltünk, különleges.



2015. április 15., szerda

A Zeneakadémián - Új kezdet- Dresch Mihály és zenésztársai...




A zene a káoszból rendet teremt;
a ritmus a széttartót egységbe fogja;
a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja;
a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.

(Yehudi Menuhin)




A  Zeneakadémia Nagytermében lépett fel április 10-én Dresch Mihály. Rá jellemzően szerényen, közvetlen egyszerűségével nyitotta meg műsorát, Új kezdet címmel. Az első rész alaphangját népzenei szoros kötődése határozta meg, népzenészekkel, szívvel, lélekkel, egybeforrottan játszott. Majd a szünet nélküli második részben a Dresch Quartet lépett színpadra.

Dresch Mihály érzékenysége, hite által, a jazz és a magyar népzene szépségeit tudta ismét felmutatni zenésztársaival együtt, közönsége legnagyobb örömére. Nagy-nagy sikerrel.

Ismét lelket emelő esti csodában volt része a jelenlévő publikumnak.


Közreműködött:

Kerényi Róbert - furulya, Vizeli Balázs - hegedű, Brasnyó Antal - brácsa, ifj. Csoóri Sándor - brácsa, Bognár András - nagybőgő, Bősze Tamás - népi dob, Szlama László - koboz, Dresch Mihály.

A kvartett tagjai voltak:

Dresch Mihály - fúvós hangszerek, Lukács Miklós - cimbalom, Horváth Balázs - nagybőgő, Baló István - dob



Kattints rá!









2015. április 14., kedd

Tavasszal a szerelemről...





Kinyílt a világ, kitárultak az ajtók, az ablakok. 
Talán a lelkek is megnyílnak ebben a virág és sarjadzó zöld fű illatú tavaszi szélben.
 Meleg napfény ölelgeti a háztetőket. Átöltözik a természet, átöltözik az ember.
 Még a beteg szív is reményre lobban.
 Az ifjúság édes madarai csivitelnek s szállítják a szívekben rügyező dobbanásokat.






Baranyi Ferenc

 Egyszer majd minden összeköt


Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc ?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:

a szív, a fény - a vér, a köd.






Szilágyi Domokos

Orgonaillat


Nem jöttél el - mióta is?
Hiányoztál - egy éve már.
Most bezuhansz az ablakon,
oly hirtelen, hogy szinte fáj,

alattomosan, nesztelen
rohansz reám - s én, áldozat,
riadt örömmel, részegen
fuldoklom csókjaid alatt.

Leültetnélek, hogy mesélj,
mindent, mindent mondj el nekem,
de torkomon nem jön ki hang,
és nem tudsz szólani te sem,

csak ez a csönd ujjong, dalol
- mint szerelmes lány mosolya -,
hogy május van, kacag a nap,
s lobog, lobog az orgona.






 Radnóti Miklós

Bájoló


Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.


Baranyi Ferenc

 Porvers


        Akit egyszer porig aláztak:
      porig kell azért lehajolni,
      a méltósága-vesztett sorshoz
      méltósága-vesztve igazodni.


      Előtted ember ráng a porban?
      Megértem, belerúgni könnyebb.
      Még emberibb átlépni rajta
      könnyed sikkjével a közönynek.


      Mentséged is van, ha a lelked
      bátortalan feddése rád vall?
      másokért őrzött tisztaságod
      nem szennyezheted más porával.


      Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
      és hát derekad roppanó is,
      ápolt tüdődet is belepné
      a talajmenti szilikózis,
      hát nem hajolsz porig, ha porból
      akármi hív: kincs, ócska holmi...


      Pedig akit porig aláztak -
      porig kell azért lehajolni.





2015. április 8., szerda

A költészet napja 2015.április 11.


A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 
11-én ünneplik.

Bár sok nagy költőnk van még, de most mégis József Attila verseit választottam e nap alkalmából.



Tedd a kezed

 Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

1928






Mióta elmentél

Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.
A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...

Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

1928. szeptember 13.


A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.


1932



A Költészet Napja Budapesten 2015.
Programok - Kattints rá!



 Sebő ferenc feldolgozása - A hetedik ( 1975 )