2020. október 31., szombat

Halottainkra emlékezünk....

 

 



Reményik Sándor

Végrendelet

 

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

 

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek





Nemes Nagy Ágnes

 Halottak napján

 

Világító rőtszínű fák közt

kígyózik itt a barna út;

nézd csak, amit most megtapintok

a két szemem, egyszer kifut.

A sírokon kis sárga lángok

s dús, bódító virág halom;

a szám mögött virít a fogsor

s lefoszlik majd a két karom.

Itt, ez a kar, ezek az ujjak,

az én karom, az én kezem,

amellyel a fatörzsbe vájva

a nedves kérget vérezem,

út, fény, fák, bíbor, lila párák,

zöld, bűvös, gőzös illatok,

ősz, vér! Kínom remegve csordul;

mert, meghalok.


 

 


2020. október 13., kedd

Őszi vers...

 



 

 Wass Albert

 

Őszi szerelem

 

 

Hol sápad már az ősz varázsa,

ma furcsa nászt ül két madár ,

belekering a hervadásba

rikoltozó, vad Héja-pár.

Egymásnak mennek, összevágnak,

keringő csókjuk: csillanás,

de jaj, az őszi szerenádnak

csapongó csókján nincs varázs.

Szerelmi nász ez? Hej, ki tudja:

talán csak őszi búcsúzó.

Mindegy. Nálunk az őszi útra

szerelmes szó a búcsúszó.

Száműzött lelkek őszi vágya,

szerelmi vágya, szertelen…

Lomb-hullatásos őszi nászra,

szerelmes párom, jer velem.

Álljunk a dér-virágos dombon,

tavaszra váró, furcsa pár,

amíg a szőke horizonton

felhőbe vész két bús madár.

 

 


2020. október 11., vasárnap

Bezárt a Világ....



 




 Bezárt a Világ


 Jött egy szörnyeteg, a pusztító vírussal  megkoronázott király. Jött, hogy elpusztítsa az embert. A gyengébbet, a tehetetlent. Mitől van joga így válogatni?  Mi a szándéka?

 Sebzett a Föld, sebzett országok, sebzett emberek.

Minden olyan össze-vissza. Rendezetlen a Világ. Hová bújt a szelídség, a türelem, az alázat? Hová lett a Szeretet?

 Ember tömegek rikácsolnak, össze-vissza kiabálnak. Az ördög koronáját hordják. Nem látják a jót, a szépet! Nem tudják mi a haza, a család. 

Istent nem ismernek. Önös érdekeikkel szolgákká válnak. Idegen hatalmak megbízottjai ők, érdekek végrehajtói.

Nem lehet ezt megérteni. Nem , és nem!

Talán mégis van  valami sápadt remény. Bár az alagút hosszú. A jó, a szép a szelíd, az igaz, a hittel élő ember , ha nehézségek árán is, de a Fénybe ér!  Rend lesz ismét a világban, az országokban. Mosoly , szeretet és nyugalom.

Uram! Ugye így lesz? A gonosz elnyeri méltó büntetését !

 A rossz nem szüli újra önmagát?

A vírus koronája megbillen, lezuhan.  Összetöri önmagát.

                És akkor kezdődik majd egy új, szebb Világ!






 Hallgasd meg ezt is! 

2CELLOS - Vivaldi Storm ( Luka Silic és Hauser ! Fantasztikus játék )




Kattints rá!

 https://youtu.be/

 



 

 

2020. október 8., csütörtök

Szeptember végén...





Weöres Sándor 

 Ballada a három falevélről

 

Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból –

 

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

szemét lehúnyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

 

Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –

ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

 

 


 

 

Szabó Lőrinc

Ősz az Adrián

 

Félig vízben, félig a parton

fekszem az őszi ég alatt;

egyszerre ringat és melenget

a tenger és a déli nap:

 

szikrázó ujjai becéznek,

gyúrnak, gyötörnek édesen,

húnyt szemmel és borzongva tűröm,

hogy paráználkodnak velem.

 

Húnyt szemmel és borzongva tűröm

a nap s a tenger csókjait

s testem gyönyörűsége némán

könyörög és imádkozik:

 

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,

ragyogj át, mint az üveget,

bent moss ki, mélyen, ahol annyi

fáradt sötétség didereg;

 

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,

hogy meggyógyuljak odabenn,

világítsatok át egészen,

hogy lelkem új és friss legyen;

 

ősz van, fűtsetek át sietve,

jóságos, erős sugarak,

hadd vigyem magammal a télbe

e tiszta, kései nyarat!