2017. március 24., péntek

Radnóti Miklós költőre emlékezve...




Virágének

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.




Tétova Óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
Mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.


Fantasztikusan szép előadásban 
A hetedik ecloga c. költeménye!



2017. március 21., kedd

Arany János - 200 éve született...



Arany János

(Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára, a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. 

Nevezték a ballada Shakespeare-jének és szalontai nótáriusnak, ám szülővárosában a „hallgati ember” titulussal is illették.



„ Kötetünk Arany János 24 balladáját tartalmazza Zichy Mihály (1827–1906) rajzaival. Az összeállítás először 1895–1898 között Ráth Mór kiadásában négy kötetben látott napvilágot. Jellemzője, hogy csak ebben a kiadásban vannak szövegközi rajzok. Jelen kötetünkben a teljes négy kötet anyagát adjuk közre. A Zichy által kiválogatott és illusztrált Arany-balladákat először Ráth Mór jelentette meg 1895 és 1898 között négy kötetben. Most a Kossuth Kiadó, az MTA Könyvtára és az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában ezeket a szövegközi rajzokkal illusztrált balladákat adjuk közre egy kötetben. A kötet az alábbi balladákat tartalmazza: A méh románca A walesi bárdok Ágnes asszony Árva fiú Az egri leány Bor vitéz Both bajnok özvegye Éjféli párbaj Endre királyfi Hídavatás Mátyás anyja V. László Pázmán lovag Rákócziné Rozgonyiné Szibinyáni Jank Szondi két apródja Szőke Panni Tengeri hántás Tetemre hívás Török Bálint (+ jegyzet) Ünneprontók Vörös Rébék Zách Klára valamint Riedl Frigyes előszavát a balladák második kiadásához „  ( Kossuth hu.)


A balladáival emlékezem...




Ágnes asszony

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:

Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, – a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félrefordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja,
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá,
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak,
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiába tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa –
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.



Kattints rá!







2017. március 16., csütörtök

Marina Cvetajeva ...






Száztizenöt éve, 1892. szeptember 26-án született, hatvanhat évvel ezelőtt, 1941. augusztus 31-én lett öngyilkos Marina Cvetajeva, az orosz avantgárd, az Ezüstkor egyik legnagyobb költője. Szenvedésekkel és tragédiákkal teli, hányatott életének első szakaszában Rilke, Paszternak, Mandelstam hódolt tehetsége előtt, majdnem két évtizednyi önkéntes, prágai és párizsi száműzetése alatt a hivatalos körök és irodalmi klikkek többnyire agyonhallgatták, akárcsak a halálát követő két évtized során odahaza. A Szovjetunióban csak az 1960-as évek elején jelenhetett meg az első válogatott verseskötete, paradox módon jórészt annak az Ilja Ehrenburgnak a közbenjárására, aki Cvetajeva költészetének egyik csúcsát, a Versek Blokhoz ciklust haláláig nem volt képes megérteni. Ez a kötet és a későbbi válogatások azután nemcsak orosz költők egész sorát bűvölték el Rozsgyesztvenszkijtől és Bella Ahmadulinától Brodszkijig, hanem olvasók millióit is. Ám Cvetajeva költészetének sokszínűségét csak az 1990-es évek közepén fedezhette fel az orosz közönség, amikor végre publikálták az eddig legteljesebbnek mondható életművet, hét kötetben. Azóta Cvetajeva reneszánszát éli, szerelmi, hazafias és tájlírája a legkülönfélébb tematikus kiadványokban lát napvilágot, Sosztakovics 1973-as szvitje után (Hat Marina Cvetajeva-vers) újabban a népszerű előadónő, Jelena Frolova zenésítette meg sok költeményét. Mostani válogatásunkban helyet kapott számos, eddig magyarul nem ismert mű, így az orosz polgárháború másik oldalát, a ritkán megverselt "fehéreket" ábrázoló "Hattyúk tábora" sorozat darabjai, de más fontos költemények is, főleg az 1910-es és 20-as évek termékeny időszakából, például a "Kihűl két nap - ó, Uram, irgalom!...", a "Szürkületen halok én meg, igaz! Melyiken...", "Az ország", "A haza", vagy éppen a teljes Asztal ciklus és a Versek Csehországhoz megrendítő darabja, a "Szeretetem, dühöm...".



Az én Moszkvámban kupolák ragyognak…

Az én Moszkvámban kupolák ragyognak,
az én Moszkvámban harangok bongnak,
az én Moszkvámban sírok sorakoznak,
bennük sok cár és cárnő álmodik.

S te nem tudod, hogy hajnalban a Kremlben
tisztább a lég, mint földön és a mennyben!
S te nem tudod, hogy hajnalban a Kremlben
én imádkozom hozzád - hajnalig.

És hídra lépve Névád átszeled,
amikor én Moszkva-folyóm felett
alázattal lehajtom fejemet,
s a lámpák fénye összeolvad itt.

Álmatlanságommal szeretlek téged,
álmatlanságommal figyellek, nézlek,
mikor a kremli száz harang felébred,
s bongás a bongással megütközik.

Csupán folyóvizem folyóvizeddel,
csupán az én kezem a te kezeddel
nem érhet össze, Boldogságom, míg nem
ér el a hajnalom - hajnalodig.

( Rab Zsuzsa )




Mit vétettem neked?

Tegnap még néztél hosszasan -
és mára: minden porba rontva már.
Pacsirta röppent - hol suhan?
Ma rekedt holló károg, gyászmadár.

Okos vagy, én meg ostoba.
Élő vagy, én meg kővé dermedek.
Ó, idők asszony-jajszava:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Asszonypanasz, könny záporoz,
és vérbe, könnybe fullad, ami fáj.
Nem édes dajka, de gonosz
szörny a szerelem. Irgalmat ne várj!

Elviszi imbolygó hajó,
fehér út rántja messze kedvesed.
S jajong az egész földgolyó:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Tegnap rajongó, féktelen
szavadból rám Kelet dicsfénye hullt.
Kezed ma szétnyílt - életem
belőle, mint rozsdás kopejka, elgurult...

Gyermekgyilkosként, egymagam
várom, sötéten az itéletet.
A kárhozatból sír szavam:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Faggatom ágyam, asztalom:
"Jaj, mért kell tűrnöm ennyi bánatot?"
"Csókolt, kihűlt, más van soron -
felelik -, ez a rendje, elhagyott."

Lángba mártottad életem,
s most jégbe dermedt pusztába veted.
Te - ezt vétetted ellenem!
Szerelmem, én - mit vétettem neked?

Mindent tudok. Te is tudod:
látó vagyok már, rég nem szeretőd.
A szerelem már megfutott,
hátrálva a halál-kertész előtt.

Lehull úgyis - ne rázd a fát! -
az alma, ha a perc elérkezett.
Felejtsd, felejtsd el, hogyha fájt,
szerelmem, amit vétettem neked!


Kattints rá!



2017. március 5., vasárnap

Tavasz... Böjti szelek fújnak...




A farsangi időszaknak vége. Az önmegtartóztatásra szólító nagyböjt hetei következnek. A böjtnek előkészítő szerepe van: felkészít a húsvét megünneplésére. 

( Mellékesen  az egészségünknek is jót tesz a böjt.)



Fújnak már a böjti szelek
( népdal )

1. Fújnak már a bőjti szelek,
Ingem, gatyám, lobog, lebeg,
Kis kalapom is elvitte,
A Tiszába bé vetette.

2. Én ültettem a rózsafát,
Más szakítja le virágát,
Én szerettem szőkét, barnát,
Más éli vele világát.
Három ágú rozmaringszál,
Bolond az, ki leányhoz jár,
Lám én menyecskéhez járok,

Ha akarok, véle hálok.




Szécsi Margit

 Március


Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van,
ember s állat érzi már.
Dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni, s könnyeden
játszadozni, s birkózni a
városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről-égről
már a telet eltöröld!



Kattints rá!





2017. március 1., szerda

Leány gyöngy fülbevalóval - Könyv és film...




A könyv:

A ​XVII. századi Delftben, ebben a virágzó holland városkában az élet megszokott rendjét semmi sem zavarta. Gazdagok és szegények, katolikusok és protestánsok, urak és szolgálók mind tudták, hol a helyük. Így amikor Griet beállt szolgálónak Johannes Vermeer festő házába, úgy képzelte, tudja, milyen szerep vár rá: házimunka, mosás és a hat gyermek gondozása. Még arra is képesnek érezte magát, hogy segítsen a művész agyafúrt anyósának, nyugtalan és ideges feleségének és a másik, féltékeny szolgálónak. Arra azonban senki nem számított, hogy Grietet nyugodt természete, gyors felfogóképessége és gazdája művészetének őszinte csodálata ellenállhatatlanul a festő világába vonzza. Miközben részévé válik gazdája munkájának, amint egyre nagyobb lesz köztük a bizalom, úgy nő a feszültség és a tisztes házirend fortélyos megszegése, egészen addig, míg kitör a botrány, amely városszerte nagy port ver föl. 





A film:

Másodszor láttam ezt a számomra festmény filmet. 
A pillanatok szebbnél-szebb  sokaságát.
Az alkotás pillanatát, egy kép létrejöttét, azt a pillanatot, amikor festő és modell lélekben összetalálkozik.
 Vermmer -  a festő - korába jutunk el, abba korszakba, amiben a festő élt.A film remek operatőri munkája  élethűen érzékelteti a korabeli piacok, utcák, a festő lakásának hangulatát. A színeken, a fényeken keresztül teremt olyan érzelmeket, hogy a néző valójában személyesen is a film cselekményének részese lesz... 



Olvasd el !





"Delft, Hollandia, 1665. A tizenhét éves Griet édesapja megvakul egy kemence felrobbanásánál, ezért a lány kénytelen elmenni dolgozni, hogy eltartsa családját. Cseléd lesz Johannes Vermeer családjánál, és lassan felkelti a festőművész érdeklődését. Bár neveltetésük és társadalmi helyzetük gyökeresen más, a mester észreveszi Griet ösztönös tehetségét, és fokozatosan beavatja őt művészetének titokzatos világába.
Vermeer a tökélynél soha nem adja alább, ezért előfordul, hogy hónapokig készül egy-egy festménye. Nehéz természetű anyósa, Maria Thins nehezen tudja fenntartani a család fényűző életszínvonalát, hiszen a lassan készülő művek nem hoznak elegendő pénzt. Amikor Maria észreveszi, hogy Griet lett Vermeer múzsája, veszedelmes döntést hoz: nem gátolja a kapcsolat kibontakozását.
Griet helyzete nem irigylésre méltó: egy zűrzavaros katolikus családban szolgál, amelyet Vermeer szeszélyes felesége, Catharina vezet, az évek során egyre nő a gyerekszaporulat, és egyre nagyobb a veszélye, hogy a mester és a kis cseléd kapcsolata lelepleződik. A bajt tetézi, hogy a tizenkét éves, gonosz kis Cornelia többet ért a dolgokból, mint amennyit kellene, féltékennyé válik, és elhatározza, hogy közbelép.
A védtelen Griet azonban mások figyelmét is felhívja magára. Élénken érdeklődik iránta Pieter, a helyi hentes fia, valamint Van Ruijven, Vermeer dúsgazdag patrónusa is, akit erősen frusztrál, hogy nem tudja pénzért megvenni a festő feletti hatalmat. Ráadásul miközben Griet teljesen Vermeer bűvkörébe kerül, nem lehet biztos abban, hogy a mester ugyanígy érez iránta.
Van Ruijven megérzi, milyen kapcsolat fűzi össze a mestert és a kis cselédet, ezért kajánul új képet rendel: Vermeer fessen önálló portrét Grietről. Így születik meg a világ egyik legszebb festménye – de milyen áron?" ( mozi 24. filmek )

Amerikai-angol-luxemburgi film 2003,

színes filmdráma 


SZEREPLŐK

Scarlett Johansson (Griet)
Colin Firth (Vermeer)
Judy Parfitt (Maria Thins)
Tom Wilkinson (Van Ruijven)
Joanna Scanlan (Tanneke)
Gabrielle Reidy (Griet anyja)
Essie Davis (Catharina)
Chris McHallem (Griet apja)
Alakina Mann (Cornelia)
Cillian Murphy (Pieter)


STÁB

Anand Tucker (producer)
Andy Paterson (producer)
Tracy Chevalier (író)
Peter Webber (rendező)
Olivia Hetreed (forgatókönyvíró)
Eduardo Serra (operatőr)
Alexandre Desplat (zene)
Kate Evans (vágó)
Ben van Os (látványtervező)
Dien van Straalen (jelmeztervező)