2016. március 30., szerda

Egy film, ami odaszögezett a székhez...

Az őrület határán




Nem is tudom, hogy miért nem láttam eddig ezt a filmet?
Sajnáltam volna, ha ez kimarad az életemből. 
A II. világháború olyan szemszögből, amit eddig nem láttunk.
 Megérdemelt volna annak idején egy Oskár - díjat, de nem kapott. 
Bár három órás a film, talán lehetett volna rövidebb is, de végül is egy filmkölteményben volt részem. Persze ez a film a mélyebb gondolatokra , a lélekben lakozó érzelmekre tud hatni, már akinek ez
megadatott...




Ki is a rendező:

Terrence Frederick Malick 

(Waco, Texas, USA, 1943. november 30.) amerikai forgatókönyvíró, filmrendező, producer.

Szülei: Emil Malick és Irene Malick voltak. Gyermekéveit Oklahomában és Texasban töltötte. Egyetemi tanulmányait a Harvard Egyetemen és az Oxfordi Egyetemen végezte el. Rendezőként 1969-ben debütált a Lanton Mills című filmmel, melyben színész és forgatókönyvíró is volt. A következő nagy filmje az 1978-as Mennyei napok voltak. 20 év után, 1998-ban jött a következő filmje, Az őrület határán. Ebben a filmben Nick Nolte, Sean Penn, John Travolta és George Clooney is szerepet kapott. 2011-ben Az élet fája című filmjével Arany Pálma-díjat nyert.

Filmjei:

Lanton Mills (1969) (rendező és színész is)
Drive, He Said (1971)
Deadhead Miles (1972)
Pocket Money (1972) (színész is)
Sivár vidék (1973) (rendező, producer és színész is)
A Dion fivérek (1974)
Mennyei napok (1978) (rendező is)
Az őrület határán (1998) (rendező is)
A medve csókja (2002)
Az új világ (2005) (rendező is)
Az élet fája (2011) (rendező is)
Voyage of Time (2012) (rendező is)
Lawless (2013) (rendező is)
Knight of Cups (2013) (rendező is)
Producerként[szerkesztés]
Endurance (1999)
Bolond idők (2000)
Gyönyörű ország (2004)
Áramlat (2004)
A szabadság himnusza (2006)
The Unforeseen (2007)

Díjai:

San Sebastian-i Arany Kagyló-díj (1974) Sivár vidék
a New York-i filmkritikusok díja (1978, 1998)
cannes-i filmfesztivál legjobb rendezői díj (1979) Mennyei napok
David di Donatello-díj (1979) Mennyei napok
az amerikai filmkritikusok díja (1979) Mennyei napok
berlini Arany Medve-díj (1999) Az őrület határán
a chicagói filmkritikusok díja (1999) Az őrület határán
Arany Szatelit-díj (1999) Az őrület határán
Franklin J. Schaeffner-díj (2000)
Kinema Jumpo-díj (2000) Az őrület határán
Christopher-díj (2008) A szabadság himnusza
Arany Pálma-díj (2011) Az élet fája

( Wikipédiából)



Ezek után vettem a fáradtságot és letöltöttem Malvick néhány filmjét és mindegyiket megnéztem. Az élet fája például egyenesen lenyűgözött. Ahogy a kritikus írja nem popcorn nézőknek ajánlja. És ez nagyon igaz.

Kritikák a filmről.

Kattints rá!



Az őrület határán

Két idézet a filmből:

„ Ki dönti el, hogy ki éli túl? Ki dönti el, hogy ki pusztul el? Értelmetlen az egész. Tessék, itt állok védtelenül, és egyetlen árva golyót se kapok, egyetlen árva golyót se. Miért? Nekik miért kellett meghalniuk, ha én most itt állhatok és a hajam szála se görbül!?”


„ Akármilyen jól képeztek ki, akármilyen óvatos vagy, szerencse dolga, hogy meghalsz vagy sem. Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz akármilyen tökös fickó, ha ott vagy, ahol nem kéne, és amikor nem kéne, véged. „


Olvasd el:


A kritika, amivel teljes egészében egyetértek!









2016. március 25., péntek

Húsvét közeledik ismét...





Sík Sándor

Péter sírása


És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.
A csarnokban nevettek a római vitézek,
Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.
És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

És akkor minden elmúlt és minden elmaradt,
És minden elmerült hideg nagy messzeségben,
A szolgák és vitézek, fegyverek és falak,
És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem.

Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más:
Csak ő volt és a Krisztus. És az a villanás,
Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett,

Melynek zengő villáma szegény szívére hullt.
S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult,
És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett.





 Nagy László


Pirosodik Húsvét


Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.

szél vissza nem lökhet,
aki velem összeveszik:
porba höntöröghet.

Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.

Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért.

Feketednek felhők,
bőjtölnek a bendők,
harangnyelvek megbénulnak,
szólnak fakereplők.


Nagyszombat sugároz
a feltámadáshoz,
selyem-zászlók akadoznak
bimbózó faághoz.

Alkonyatkor festek
piros tojást, kéket,
borozgatva megköszönünk
égi üdvösséget.

Pirosodik Húsvét
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.




 Ma este 22,20-kor : a Duna TV vetíti ismét

Mel Gibson Passio c.  filmjét !

2016. március 16., szerda

Március 15-én Kossuth Díjat kapott Serfőző Simon költő...






Serfőző Simon


Anyám


Sötétségben az éjszaka.
Lesekszik messziről
útonálló dudva.
Az árokban döglött szél.
A kisded földhalmoknál
ballag a szántások pora.
Tüskék másszák a gallyakat.
Messzire innen
éjszakáztatom magam.
S a felhőkig fölzúgó jegenyefát
látni a magasban.
A százholdas dombra fészkelt ház
vaspálcás ablakát.
Járom-címeres zászlóddal
ott állsz anyám,
vaspatkós lábbal a portán.
Ahol szegénységből
sárkányok jártak,
s elhúzódtak előled
vissza az ég alá.
Ahol Istent elgáncsoló vakságban
gondból fényeskedik neked
Nap, Hold: átlábolhass
a szakadék mélyű napokon.
Harmatból sziklát görgetsz el
reggel az ajtóból.
Parancsolni tudsz a szerszámoknak.
Lovat, kistehenet szülsz,
korpával púderozod be arcukat.

Én tudom, áll tetejetlen fa
a világban, s te fölmentél oda
a magasba. Onnét az erő,
hogy fordulsz egyet,
s elmozdítod nappalostól,
éjszakástól az eget.

Csillagokig hódít asszonyvitézséged.
Bolygókra elcsavargott libákat
térít vissza szívverésed.
Fűszál tetejébe kiállva
te ellátsz a világvégi pusztákra.
A fölbőszült viharok visszahőkölnek,
ha te rájuk kiáltasz.

Csak az idő, anyám,
az fog ki rajtad.
Szépen mondja:
ejtsd ki szádból a fogakat.
Most meg a nehéz púp
itt van a hátadra,
vedd föl, mert
nem mész te már menyasszony-táncba.
Nem mész játszani se
vissza a gyerekkorba,
mert egyre kisebb leszel,
derekadról már leesne
a kislányszoknya.

Inkább menj szemedre szakítani
vakvilágot.
A mosolygós jószágoknak
szénát hátalni hazafelé az úton.
Hadakozz a dologgal!
Bot a kézben:
ráüthess ujjaidra
ha lopni nyúlnának
a más zöld vetésébe.

Dunát húzol magad után: verítéket.

Hisz hátad mögül
a védőangyal is már elment.
Hegyek közepéig reszket inad.
Elveszíted életedből a hatalmat.
Te asszonykirály,
örökös éjszakát:
hegyomlást az égből
zúdít rád Magyarország.

Ahol meghalni se tudtál,
se elszaladni, mert itt szomorúságból
volt annyi, az ablakon
nem lehetett kilátni.

Nem tudtál elfutni,
mert füstölgő végű vaspuskával
katonák jöttek,
s a szoknyád alá beröhögtek.
S jöttek a rablók,
az agitálók, végrehajtók,
mintha az eget,
szakították rád az ajtót.
Nem tudtál elfutni,
mert apámat vártad,
a tehenes gazdát,
tanyája portáján az Istent.
Jön valahonnan, lóg válláról a haj,
véresfogú,
agyonütött fiafarkas.
Kezében tüzet lóbál:
viharlámpát.
Jön valahonnan
veled veszekedni, kiabálni,
a szél nem mer
a fán hálni.
nem tudtál elfutni,
mert a tanyaablakon át
most szökik világgá
a te egyetlen fiad,
vissza nem nézne,
elmegy verseivel Budapestre.

Mi lesz a nagy idegenségben vele?

Mit képzel, hogy képzeli?
Nem kell a te piros cipód neki.
A vasárnapi kalap, amit még
az országos vásárból hoztál neki.
Ellökte magától a bocit is,
akivel együtt énekeltek az árokban,
s a holdon lehetett hallani.
Életét, e szétriadt madárrajt
egybe hová tereli?
Mit képzel, hogy képzeli?

S ott vagyok közeledben azóta is!
Visszamentem. A fák mögött
én vagyok abban a nagy fényességben.
Engem hallasz a dombokról
leghangosabb motorhangon.
Éjjel is tőlem alig alszol.
Égen-földön ott járok dörgő gépek
fekete vasképében.
Angyalok ijednek el az égben.

Te bent vagy a nyirkos udvarban.
Kísér magányból magas vaskatona.
A magasból a fára hazamegy a gally.
Az ajtót rázárod magadra.
Madarak mennek még a sötétből,
kaput nyitnak. Éjszaka van.

Jöjj föl, virrasztó csillag!




Itt olvashatunk a költő munkáiról...

Kattints rá !



A költőről

Kattints rá!



2016. március 9., szerda

Black- Wonderful Life...





Wonderful Life

 Here I go out to see again
the sunshine fills my hair
and dreams hang in the air
Gulls in the sky and in my blue eyes
you know it feels unfair
there's magic everywhere

Look at me standing
here on my own again
up straight in the sunshine

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life

Sun in your eyes
the heat is in your hair
they seem to hate you
because you're there
and I need a friend
Oh, I need a friend
to make me happy
not stand here on my own

Look at me standing
here on my own again
up straight in the sunshine

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life

I need a friend
oh, I need friend
to make me happy
not so alone.......
Look at me here
here on my own again
up straight in the sunshine

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
wonderful life, wonderful life


2016 január 26-án meghalt a zenész  Colin Vearncombe, másnéven Black, akinek a legismertebb száma az 1987-ben megjelent Wonderful Life volt.  
1962.május 26-án született Liverpoolban.

( 1981-ben je­lent meg el­ső kis­le­me­ze, a Human Features. 1986-ban ke­rült pi­ac­ra kis­le­mez­ként a Wonderful Life, majd ki­jött  nagy­le­mez formátumban is egy év múlva. A rádiók ezután kezdték el vi­lág­szer­te ját­sza­ni a dalt. A le­mez­en szerepelt a Sweetest Smile is, ami szintén slá­ger lett.
Az énekes nyolc további al­bu­mot je­len­te­tett meg Black név alatt, Colin Vearncombe-ként pedig ha­tot, de a Wonderful Life cí­mű al­bum volt a legsikeresebb köztük.
 2015-ben Blind Faith cím­mel adták ki utolsó lemezét, ami jó kri­ti­ká­kat ka­pott.


Corkban élt fe­le­sé­gé­vel, és három fi­ával.  De a temetése valószínüleg Liverpoolban, szülővárosában lesz. )


Csodálatos élet

Ki megyek, újra hogy lássak
A napfény kitölti a hajam
És álmok lógnak a levegőben
Sirályok az égen, és az én kék szemem
Tudod, hogy úgy érzem, igazságtalan
Van mágia mindenhol

Nézd meg állok
Itt ismét egyedül újra
Egyenesen a napsütésben
Nem kell futni és elrejtőzni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet
Nem kell sírni és nevetni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet

A nap a szemedben
A hő a hajadban
Úgy tűnik, hogy gyűlöl téged, mert te ott vagy
És szükséged van egy barátra
Oh, kell egy barát, hogy boldoggá tegyen
Nem állok itt egyedül

Nézd meg állok
Itt ismét egyedül újra
Egyenesen a napsütésben
Nem kell futni és elrejtőzni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet
Nem kell sírni és nevetni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet

Nekem kell egy barát
Oh, kell egy barát
Ahhoz, hogy boldoggá tegyen
Nem is olyan egyedül

Nézd meg itt
Itt ismét egyedül újra
Egyenesen a napsütésben
Nem kell futni és elrejtőzni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet
Nem kell sírni és nevetni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet
Nem kell futni és elrejtőzni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet
Nem kell futni és elrejtőzni
Ez egy csodálatos csodálatos szép élet




2016. március 7., hétfő

Hangulat, érzelem - versben és zenében




Garai Gábor 

 Bizalom


S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongyos garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be, -
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor sem mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.-

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki – be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrt tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épült,
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.








Erdős Renée

 Kék pillangók


Kék pillangók szálltak fölöttem,
hogy a réten keresztül jöttem
s incselkedve, tánczolva félig:
elkisértek az erdőszélig.
S hogy utam az árnyékba tévedt;
riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
a rengeteg halk mormolását.

Amig arany napfényben jártam,
gázoltam színes vadvirágban,
s felém a rózsák integettek:
a kék pillangók hogy szerettek!

De csalt a sötét erdő mélye,
a vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének,
s a sohsem ismert szenvedések.

Magányos erdő utját járom,
s nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.

Hangomat a szűz magány hallja,
rám simul a csend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
a kék pillangók hova lettek?


(1904 )