2014. október 19., vasárnap

Egy könyvet ajánlok...







Közeledik ismét az 1956-os forradalom október 23-i évfordulója.


Két vers Kárpáti Kamiltól
 ( aki megjárta Recsket is )




Sóhaj


Atlasz súlyától görnyed a vers.
Úristen, miért, hogy a földre versz?
Hogy merjen álmodni az élet?
Odavágyom, hol az országok zöldek, füvesek,
hol a tavak tiszták, kékek.
Ahol majd virágot hordok, nem köveket.




Asztal végén

Asztal végén, s csak állva ehetek.
Apró, ezüstfejű öreg a társam.
Azt mondja: „Fiam, mondj verseket.”
Rávesz, hogy Vörösmartyt magyarázzam.
A félfalatnyi ebéd elakad.
Csodás szókratészi vita támad.
Ki érti meg, mit jelent, hogy faljuk,
zabáljuk a verset vacsorának!




És most egy könyvet ajánlok!







Írók, színészek. A szellem emberei. Letartóztatják és börtönbe vetik őket, akár a közönséges bűnözőket. Kiért 1950-ben, kiért 1958-ban jönnek, kit nyolc évre, kit életfogytiglanra ítélnek. Majd mindannyian megjárják a Gyűjtőfogházat, a Fő utcát, a váci börtönt, Márianosztrát, van aki Recsket is. Börtönemlékeikről beszélnek Bertha Bulcsunak Csurka István, Darvas Iván, Eörsi István, Göncz Áprád, Kárpáti Kamil, Kiss Dénes, Kunszabó Ferenc, Lakatos István, Mensáros László, Nagy Attila, Tóth Bálint, Zsombok Tímár György.



Idézet  Nagy Attila színművésszel folytatott beszélgetéséből.


„ Három napig vártunk az ítéletre. Beszélhetnék róla, hogy milyen az, amikor az ember három napig nem alszik, amikor az őrök már nézegetik, hogy megőrültél-e, és vigasztalnak, hogy nem olyan súlyos dolog az akasztás. De ennek nem ez a lényege kérlek. Egy ilyen három nap az egy kilátótorony. Másként nem tudom nevezni. Én mindent az életemben másként láttam ez alatt a három nap alatt. Minden belső értékem megváltozott, átrendeződött. Azok a dolgok tűntek rendkívül fontosnak, amiért sajnáltam az életet, amiket én a magam erejéből megcsináltam. Ott fogalmazódott meg bennem örökre, hogy létezni kell és nem látszani. Egzisztenciális kapcsolatok eszembe sem jutottak. Azoknak a dolgoknak az elvesztése szorongatta a torkomat, amelyek közvetlenül énbelőlem indukálódtak. Ettől kezdve ragaszkodtam ehhez az új értékrendhez. Nem érdekelt a látszat, csak a megvalósulás. Ezt a belső átalakulást fontosabbnak tartom, mint azt a rémületet, amelyik akkor életben tartotta az embert. Az öröm is nevetséges. Sírva fakadsz a boldogságtól, amikor 23 éves korodban azt mondják, hogy 12 év börtönre ítéltek el. „



Hogy ki is volt Bertha Bulcsú?

Kattints rá!

 Egy emlékezésből megtudhatod.




Ha nem találod a könyvet, akkor az alábbi  oldalon mindent elolvashatsz az írótól!

Kattints rá!


2014. október 1., szerda

Október köszöntése...

Október - Mindszent hava

Az őszi lombhullás kezdete. A szabadban tartott

szarvasmarhákat ekkor hajtják téli szálláshelyükre.







Pár percre merüljünk el  P.Verlaine 
  zenei hangulatot keltő remekművében.






Paul Verlaine

Őszi chanson


Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

 ( Tóth Árpád fordítása )






      

És egy szomorú őszi dal
Sík Sándortól:


Az ősz dalol


Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak.
Hantja alól
halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.

Sápadtra sárgul,
s a szürke ágrul
a lomb lezördül,
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva,
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.

Mert minden sír ma.
Holt szegfű szirma,
halott szerelmek,
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is,
a nap szemén is
könny könnyre dermed.
És sírok én is.
Mert minden él,
 és minden elmegy. 
    

  Végül pedig  megbékélés a múló idővel... 





Jevgenyij Jevtusenko verse


Ősz


Bennem immár az őszi fény ragyog,
Bennem áttetsző, hűvös őszi nap van.
Szomorú, ám nem vigasztalhatatlan
- alázattal teli és jó vagyok.

S ha néha a lázadás elragad,
hát háborgok, de csak amúgy, csapongva,
s egy igénytelen szó fülembe mondja:
a lázongás - nem a legfontosabb.

Fontosabb, hogy a harc és a döbbenet
világát s önmagad lásd őszi fényben
- csupaszra vetkezetten - ahogy éppen
vele állsz szemben, s a világ veled.

Az eszmélés a csöndnek gyermeke.
Nem baj, ha folyvást nem kísér nagy zaj.
Hittel, hogy új lomb zöldül tavasszal,
énünk, mi zaj volt, vesse le.

Érzem, hogy valami történt velem,
és nincs más vágyam, csak a csend és a béke,
amelyben halkan levél hull levélre,
hogy abból is mind új humusz legyen.

Ha lombodat időben eldobod,
mindent meglátsz egy bizonyos magasból,
s az ősz higgadt ujját is érzed akkor,
amint végigsimítja homlokod.


(  Lothár László fordítása )