2013. december 28., szombat

Számvetés...





Közeledik a 2013-as év vége. Talán vannak olyan emberek, akik nemcsak átmulatják az utolsó naptári napot, de talán valamiféle számvetést, vagy lélekleltárt is készítenek.
Bizonyára mindenki életében volt öröm, bánat, keserűség gyönyörűség.
 A kérdések lehetnek egyéniek, hiszen  mindenkinek más volt a fontos.







De íme, találtam egy oldalt... 
Érdemes beleolvasni és talán ennek alapján elkészíteni a 2013-as lélekleltárunkat.

                       


                           Kattints rá!                        




József Attila

Kész a leltár



Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

1936. november-december






Móra Ferenc

Számvetés


Hogy is vagyunk csak? Hát ugye télen
Az ördögé lett függő, lánc, karék?
Űres fiókomat hiába kémlem,
Hogy hátha egy telet kifutna még.
Fiam, itt hasztalan kaparsz, sepersz,
Nincs benne más, csak egy-két félbe-vers,
Elszáradt szegfüvek halott pora -
Liszt, amelyből nem lesz kenyér soha.

De hallga! halkan muzsikál az óra
Hüvös szobánknak mállatag falán -
Anyóka, kedves, hallgassál a szóra:
Minékünk óra nem is kell talán.
Nekünk nem üt az ugy se már delet,
Nekünk már így is, ugy is este lett,
S ha éj, ha nap csak búra alkalom,
Hát adjuk el az órát, angyalom.

Az olvasódnak ezüst a keresztje,
Szivárványt játszó gyöngyház a szeme,
Bölcső felett és kórágyon keservbe
Sok éjet átvirrasztottál vele!
Sok könnyűd szentelé meg értem is,
Könyörgő sóhajod én értem is,
De az ég messze s az éhség közel,
Fiam, add tán az olvasód is el!

Nézd, nem leszek fösvényebb én se, mint te:
Vedd ezt a dús lombú ezüstbabért,
Vidám barátok fűzték fürteimre
Tapsos viharban szárnyaló dalért.
Kiittuk rég az élet tűz-borát,
Mind elmaradt: taps, vídámság, barát -
Ér egy hasáb fát minden levele,
Az ószereshez menjetek vele!

Hogy a jegygyűrűnk? Számoltam már én is,
Hogy a mai világban mennyit ér
E keskeny karikácska, melybe mégis
Az egész tündérország belefér.
Jaj, a tündérek szárnya hogy kihullt!
De azért ugye, szép is volt a mult?
Nem, a jegygyűrűnket még nem adom,
Nála aranyabb szívű angyalom!

Ládd, olyan szépen kiterveltem én ezt,
Hogy jegygyűrűnknek haszna hogy leszen:
Majd jönni fog egy csillagoltó télest
S az élet hivatalát leteszem.
Nem szólok semmit és nem szólsz te sem,
Csak átöleljük egymást csöndesen
S együtt aludni át a nagy telet,
Abból vegyen Panka szemfedelet!





    Végül pedig néhány bölcsesség, gondolat:


Az ifjúság tele van élménnyel. Annyi van belőle, oly vad iramban követi egyik a másikat, hogy az agysejtek éppen csak befogadják azokat, ahogy jönnek nagy összevisszaságban. Azután eljön az idő, úgy hatvan esztendőn túl, mikor az összegyűjtött élményből emlék lesz, s az ember, hiszen egyre több szabad idővel rendelkezik, most már szépen, módszeresen rendet teremt a zűrzavarban. Az idő közben megtisztítja, fényesre csiszolja a hajdani élményeket; egyik összezsugorodik, másikat váratlan jelentőséggel ruházzák fel az évek - így kerül minden a maga helyére.

( Thury Zsuzsa )


A cél elérése az embert az első pillanatban boldoggá, később melankolikussá teszi. A lélek visszatekint a megtett útra, megméri a kiállott fáradtságot, felbecsüli az átélt szenvedéseket, s megállapítja, hogy - az idő elmúlt. Elmúlt visszahozhatatlanul. Az elért cél tulajdonképpen nem más, mint egy szám az élet homályos óralapján. Csak negyedrésznyire jelenti, hogy valami sikerült. Háromnegyed résznyire az a jelentése, hogy elmúlt az életből egy darab.

( Falu Tamás )


Egyetlen gondolatot sem szabad a múltra vagy a jövőre vesztegetni. A múlt, az olyan csodálatosan szép volt - és olyan halálosan szomorú -, hogy ha csak egyetlen sort elolvasok a múlt teleírt lapjairól, vége a bátorságomnak. A jövő: félelmetes üresség. Ilyen lehetett a világ a vízözön után.

( Charlotte Bronte )



De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.

( Pál Ferenc )



2013. december 18., szerda

A négy gyertya története....




       Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek .

Ezt mondta az első gyertya:
    
 - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya szomorúan folytatta:

      - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.


Halkan kesergett a harmadik gyertya:

      - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

-  Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

      - ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.




Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!

            

2013. december 14., szombat

A téli napforduló közeleg...( december 21.)





Pogány ünnep a téli napforduló, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája - de ettől a naptól fogva hosszabbodnak a nappalok. 



Kattints rá!









Kerék Imre

Téli napforduló


A hótakarta hegygerincen
állig merev páncélba öltözötten,
néma fenyők állanak posztjukon,
oszthatatlan, dermesztő ragyogás
roppant erőterében.
A zenitre gördülő napkorong
rézsútosan bocsátja fényét
a völgytorokra, jeges-éles
sugara szilánkokra bontva arcod,
csontig hatol.

S mint reflektor - pásztázta, megmeredt,
tétova őz tekintete, ahogy
félrebiccent fejjel feléd néz:
foszforeszkálva izzik
a kristályként növekvő,
időtlenné-táguló pillanat,
míg hallgatod a szél végetnemérő
zsoltárait, kőből kibuggyanó
forrás töretlen; tiszta énekét.



2013. december 9., hétfő

Szamba és hangulat, a szamba , mint zene...

Két film, ahol a szamba, mint zene, emlékezetes maradt számomra.
(Persze a filmeket is szerettem!) 
De most a zenéről van szó, ami különös emlékeket ébresztett fel a lelkemben.

A szamba áldás, a szamba egy fantasztikus érzés, szépség, szomorúság, szeretet, szenvedély, szenvedés, remény , akár egy ima és így tovább...





Samba Da Bencao 


E melhor ser alegre que ser triste
Alegria e a melhor coisa que existe
E assim como a luz no coracao
Mas pra fazer um samba com beleza
E preciso um bocado de tristeza
Senao nao se faz um samba nao

Fazer samba nao e contar piada
E quem faz samba assim nao e de nada
O bom samba e uma forma de oracao
Porque o samba e a tristeza que balanca
E a tristeza tem sempre uma esperanca
De um dia nao ser mais triste nao

Poe um pouco de amor numa cadencia
E vai ver que ninguem no mundo vence
A beleza que tem um samba nao
Porque o samba nasceu la na Bahia
E se hoje ele e branco na poesia

Ele e negro demais no coracao

Hallgassuk!

Eat Pray Love

Ízek,imák, szerelmek

(Vinicius de Moraes - Baden Powell , Bebel  Gilberto előadásában )









„Samba Saravah” 

     

2013. december 5., csütörtök

Mikulás - 2013.december 6.

Mikulás  a gyerekek  nagy öröme !






Miklós püspök,  hosszú éveken keresztül, neve napjának elő estéjén minden gyereket különféle édességgel ajándékozott meg. Legendáját a föld legtöbb országában mai napig őrzik - még ha módosításokkal, változtatásokkal is de Szent Miklós szelleme, a szeretet és jótétemények a mai Mikulás mozgatója.

Egész életét a szeretet, a gyerekeken, embereken való segítés, velük való törődés jellemezte.


Kattints rá!





"- Barátaim!- szólalt meg egy napon Zefír, a kis majom, amikor Artúrral, Palikával, Flórával és Adorjánnal beszélgetett éppen.- Képzeljétek csak, milyen csodálatos dolgot hallottam! Az embereknél az a szokás, hogy minden karácsony éjszakáján megjelenik a levegőben egy kedves öregapó, akinek hosszú, fehér szakálla, piros köpenye és hegyes, piros fövege van."

Egy régi kedves könyv,
minden gyermek szívesen hallgatja Babar történetét.





Mikulás bácsi csizmája


A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:

- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!

Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.

Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.

S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.

- Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.

S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:

- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…

De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.

Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

Zelk Zoltán meséje





 Gyurkovics Tibor

 Vers a Mikuláshoz


Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb! 







2013. december 3., kedd

Ryuichi Sakamoto...





Ryuichi Sakamoto  1952.január 17-én született. Japán zenész,  aktivista, zeneszerző, zenei producer, író, énekes, zongorista és színész, székhelye Tokióban és New Yorkban van. Pályafutását  1978-ban kezdte, tagja volt egy elektronikus zenei csoportnak, a Sárga Mágikus Orchestrának , ahol játszott, mint billentyűs és  volt alkalmi énekes is.

Különböző zenei stílusokban mozog, úgy mint a jazz, 
(neo-)klasszikus zene vagy (avantgárd-)pop és számos filmzenét komponált.
A Tokyo-i Nemzeti Szép- és Zeneművészeti Egyetemen tanult és ott is diplomázott, az elektronikus- és népzenére szakosodott.



Saját karrierje a '70-es évek végén kezdődött, nevezetesen "1000 Knives Of Ryuichi Sakamoto" című első szólóalbumával.

Nagyjában ebben az időben alapította Haruomi Hosono-val és Yukihiro Takahashi-val az extrém hatású japán elektropop-zenekart, a Yellow Magic Orchestra-t.




A zenekar feloszlása után kezdett el színészkedni, és komponálni. A Merry Christmas Mr. Lawrence (1983), c. filmben főszerepet játszott és egyben a film zeneszerzője is volt. A dal, a " Tiltott Colours ", amit komponált, megnyerte a BAFTA-díjat.  Később nyert  Oscar-díjat , Grammy-díjat,  és két Golden Globe -díjat is kapott.
Ezen kívül, ő szerzett zenét az 1992-es barcelonai olimpia megnyitójára.









Csak néhány film, amiben alkotott.


(Ichimei) (szín., japán-angol filmdráma, 2011) zeneszerző    

Nők férfiak nélkül    (szín., fel., német-osztrák-francia filmdráma, 2009) zeneszerző

Selyem   (szín., mb., kan.-francia-olasz-angol-japán rom. dráma, 2007) zeneszerző

Appleseed - A jövő harcosai (szín., japán anim. f., 2004) zene   

Tony Takitani   (szín., fel., japán filmdráma, 2004) zeneszerző  

(Appurushîdo) (szín., japán anim. f., 2004) zene    

Femme Fatale   (szín., mb., francia thriller, 2002) zeneszerző 

Az utolsó dobás   (szín., mb., am. krimi, 1998) zeneszerző 

Ördögi szerelem   (szín., mb., angol-francia-japán filmdráma, 1998) zeneszerző    

A kis Buddha   (szín., mb., angol-olasz-francia filmdráma, 1993) zeneszerző  

Wild Palms (szín., am. sci-fi, 1993) (TV-film) zene  

Üvöltő szelek   (szín., mb., am.-angol rom. dráma, 1992) zene    

Tűsarok   (szín., mb., sp.-francia filmdráma, 1991) zeneszerző 

Oltalmazó ég   (szín., angol-olasz filmdráma, 1990) zeneszerző
- Golden Globe-díj (1991) - Legjobb filmzene

Az utolsó császár   (szín., mb., francia-olasz-angol filmdráma, 1987) színész, zene
- Oscar-díj (1988) - Legjobb eredeti filmzene
- Golden Globe-díj (1988) - Legjobb filmzene

Boldog karácsonyt Mr. Lawrence!   (szín., mb., angol-japán-új-zél. dráma, 1983) színész, zeneszerző 







k

2013. november 22., péntek

1877. november 22-én született...


 Kedvenc költőm, nagy költőnk, Ady Endre születésnapja van  ma !





A Liget Szanatórium romjait láthatod a képeken, ahol meghalt!

Csak kattints rá!



Két  versével emlékezem meg róla.


 Szeretném, ha szeretnének



Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.





Az anyám és én
                       
Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomoru fia.



És hallgassuk ezt a másik versét a zseniális Latinovits Zoltán, a másik nagy géniusz előadásában.


Kattints rá!