2014. november 26., szerda

Zsolnai Hédi évforduló...






November 29-én Zsolnai Hédi születésének 90.évfordulója lesz, december 19-én pedig halálának 10.évfordulója.

Emlékezzünk !





Már  egy alkalommal, 2010-ben,  megemlékeztem erről a tehetséges művészről. Fantasztikus hangját, előadás módját és dalait talán többen is szívesen hallgatják még ma is. 
Persze csak egy korosztályról beszélhetek csak! 
Sajnos, hogy alig , vagy inkább nem is esik szó róla a médiában. Helyette ott a sok silány.... Nem is tudom micsoda....De talán ez kell ma a közönség többségének...




Önéletrajzi könyve megjelent 1989-ben.
 Antikváriumokban kapható.
Johanna a kocsmában
( Kiadta a Magyar Világ Kiadó )





Színpadi szerepei

Bágya András-Szenes Iván: Őfelsége a sztár....Mademoiselle
Tardos Péter: Autóstop....Hédi
Az utca éneke
Romhányi József: Bolondos álattan
Eduardo De Filippo: Milliomos Nápoly....Assunta
Enőd Tamás: Ó-Breton legenda....Ifi asszony
Romhányi József: Piroska valamint a farkas....Nagymama
Durant: Barbara....Dolly
Ábrahám Pál: Bál a Savoyban....Bébé
Kemény Egon: Fekete liliom....Paulette





Az alábbi oldalakon olvasgatsz róla!
 Csak kattints rá!







A Zsolnai Hédi által énekelt sanzonok, dalok zeneszövege itt megtalálható, némelyik rákattintással meghallgatható!


Kattints rá!












2014. november 23., vasárnap

Pécs - Zsolnay negyed és a Tettye...



Egy hete jártam Pécs városában . Most láttam először a három éve létrehozott Zsolnay Kulturális negyedet és a megújult Tettyét. 




Mindenkinek ajánlom, hogy tavasszal, nyáron vagy ősszel látogasson el ezekre a csodásan szép helyekre! 
Pécs egyébként is szép és kellemes mediterrán város. 
Pár napot érdemes itt eltölteni, de akár egy hetet is.








Zsolnay Kulturális Negyed


Nevezetességei: Bóbita Bábszínház, Gyugyi-gyűjtemény, Janus Egyetemi Színház, Pécsi Galéria, Rózsaszín Zsolnay, Sikorski-ház, Zsolnay-mauzóleum, Zsolnay porcelángyár.






A Zsolnay Kulturális  a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra területének nagy részén épült 2 év alatt.

Az Alkotó negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiváloknak. A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi Galéria komoly nemzetközi vendégtárlatokat is fogadni képes új épülete, valamint a megújult Bóbita Bábszínház, míg az Egyetemi negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara (pl. Művészeti Kar) és újonnan alakult tanszéke kapott helyet.





A hatalmas szabású projekt kivitelezése 2009. novemberében kezdődött. Ennek részeként a meghatározó jelentőséggel bíró Zsolnay manufaktúrát átköltöztették a negyed keleti részébe. 





A megüresedett épületeket átépítették, felújították, a rossz állapotúakat lerombolták, emellett megszépült a gyár értékes növényeket rejtő, műemlék szobrokkal, vázákkal díszített parkja is. A kulturális negyedet teljes egészében 2011. decemberében adták át.






A negyed hivatalos bemutatkozója a nagyközönség számára az I. Zsolnay fesztivál volt, amelynek első napja 2012. április 27-én volt.





A Zsolnay negyed 5 hektáros területe Pécs központi részétől keletre található a Budai illetve a Balokány városrészekben. A kulturális negyeden belül a Míves negyed északkeleten, Az alkotónegyed délnyugaton, a Gyermek és családi negyed északnyugaton, az Egyetemi negyed pedig délkeleten fekszik. A negyed északi és déli területét a Zsolnay Vilmos út felett átívelő gyalogos híd köti össze. A Zsolnay-mauzóleum a negyed többi részétől északkeletre található.





A Míves negyedben található a Zsolnay családdal és történetével kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a Zsolnay-mauzóleum, amelyhez egy látogatói sétaúton keresztül lehet eljutni. A mauzóleum tulajdonképpen a negyed összefüggő területén kívülre esik. A gyár jelenlegi termékeit egy mintabolt mutatja be, amelyhez tartozik egy kávézó is. Az épületegyüttesben ezen kívül helyet kapott egy rendezvényterem, egy étterem, egy bortrezor, valamint ide került az Inkubátorház is.






A Míves negyedben lévő képző- és iparművészek, kézművesek üzletei a Kéz-művész utca mentén helyezkednek .





Az Alkotó Negyed központi épületegyüttese a volt pirogránit üzem. Ebben kapott helyet a Pécsi Ifjúsági Központ Ifjúsági Háza rendezvényterekkel és kapcsolódó vendéglátóhelyekkel. 





A negyed főtere a Pirogránit tér, amelynek egyik dísze a "cifra kémény". Ezen a téren állítottak fel 2013. januárjában polimer panelekből egy korcsolyapályát. A Zsolnay fesztiválok idején illetve egyéb rendezvényekhez ideiglenes színpadot szoktak állítani a Pirogránit téren.




A gyermek és családi negyedben található az interaktív tudományos-technikai kiállítás, a planetárium, valamint a Pécsi Galéria. A negyed északnyugati részén található az úgynevezett "Zöld Ház", amely a Bóbita Bábszínház és bábmúzeum épülete. Az épületek között kialakítottak egy szabadtéri színpadot és egyéb játszótereket és sportpályákat.




Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi Tanszéke és a Szociológia Tanszék kapott helyet. Az egyetemi oktatáshoz szükséges termek, műhelyek, illetve menza mellett itt található a Janus Egyetemi Színpad is. ( Wikipédiából )






A Zsolnay családról néhány szóban:


 A Zsolnay család a gyáralapító Zsolnay Miklós leszármazottait foglalja magába. A porcelánjáról híres pécsi gyár tette elsősorban ismertté a Zsolnay nevet. A család második generációjából Ignác és Vilmos kötődött a gyárhoz és a művészetekhez. Ignác volt a kőedénygyár első tulajdonosa, neki vette édesapja a gyár alapjait: bányát, műhelyt és a lukafai műhely felszerelését. A vállalkozás a csőd szélére került, testvére, Vilmos mentette meg a tönkremeneteltől. Vilmos fejlesztette gyárrá a kis műhelyt. Ignác viszont kivándorolt, Bukarestben próbált szerencsét. Gyermekei közül Gyula és Gizella folytatta művészeti tevékenységet, Gyula Amerikába vándorolt, s ott letelepedve családot alapított, művészettel foglalkozott.

Vilmos gyermekei az úgynevezett örökösök, a harmadik generáció tagjai. Hárman voltak: Teréz, Júlia, Miklós. Mindhárman a gyárhoz kötötték életüket. Júlia és Teréz tervezőművészek voltak, Miklós pedig kereskedő, már nagyon fiatalon, 16 évesen apja mellett a gyár kereskedelmi vonalát irányította. A negyedik generáció már a kettős Zsolnay nevet viseli: a Mattyasovszkyak és a Sikorskiak. Teréz és Júlia férjeiről kapták a nevüket. Teréz férje volt Mattyasovszky Jakab, geológus, Júlia férje pedig Sikorski Tádé, építészmérnök. Általuk a család két ágra oszlott. Az ő gyermekeik és unokáik a jelenlegi Zsolnay örökösök.( Wikipédia )





 TETTYE

A Tettye (horvátul Tekija) Pécs városának egyik legfestőibb tája parkkal, romokkal, barlanggal és arborétummal.





A középkorban Malomszegnek, illetve Malomsédnek hívták. A magyarul derviskolostort jelentő 'tekke' török szóból keletkezhetett a Tettye kifejezés. A 17. század végén letelepült horvátok (katolikus bosnyákok) Tekijának nevezték.







Tettye keleti oldala, és a Havi-hegy


A rómaiak idején a Tettye kívül esett Sopianae város területén. Vizét nem vezették be a városba, mivel vezetékeit a víz erős meszessége eldugította volna. Engedték a patakot inkább a város mellett folyni. Azonban a kedvező lehetőségek miatt, már az ókorban építettek malmokat a völgytalpon. Maradványaikat az újkori bányászat során teljesen elbontották.




Ásatásokon előkerült leletek alapján a népvándorlás korában avarok, szlávok és magyarok is megfordultak a területen. A városhoz ugyan szervesen nem kapcsolódó, főleg gödörházakból álló lakóterület alakult ki a 11. századtól. A Mindszentek templomát a 12. században építették.




Kereszt a Tettyén

A 16. század elején Pécs jelentős reneszánsz püspöke, Szathmáry György nyaralót építtetett a hegyoldalban, Pécs eleste után azonban a török dervisrend kapott helyet a reneszánsz villában. A kolostorként működő épület keleti szárny mellé egy tornyot építtettek, mely mint őrtorony és minaret szolgált.

A 17. század végén Boszniából katolikus bosnyákok érkeztek erre a városrészre, ezáltal meghatározva annak jövőbeli arculatát és történelmét. Így ez a terület a 20. század elejéig a bosnyákság életszférája maradt.

A romos állapotban lévő villa a 18. század elején a pécsi káptalanhoz került, a 19. század elején pedig végleges pusztulásnak indult: köveit elhordták, díszeit letördelték. Maradványait a 20. század elején konzerválták, és a Tettye azóta is a pécsiek egyik legkedveltebb kirándulóhelye, számos városi rendezvény színhelye .







A 4,5 hektáros park ma már teljes egészében zöld övezet és a kikapcsolódást szolgálja. A park felső részén áll Szatmári György pécsi püspök 16. század elején épített reneszánsz nyaralókastélyának romja (a romokról bővebben). A kastély a környékről származó mészkő felhasználásával épült. Jelenleg e romok között működik a tettyei szabadtéri színpad. A színpadhoz 250 férőhelyes nézőtér tartozik, mely általában a nyári időszakban van felállítva és többek között itt is tartanak előadásokat a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) ideje alatt.

A park akkor vált a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé, amikor a 19-20. század fordulóján egyre több nyaraló épült a településrészen

A Tettye parkjában több műalkotást, szökőkutat, térplasztikát is elhelyeztek. Itt látható többek között Lantos Ferenc festőművész 1969–1970 között készült zománc képsora és a Török János keramikusművész által készített pirogránit szökőkút.






Mindenszentek Temploma



Az eredetileg egyhajós, feltehetőleg egyenes szentélyzáródású templom a 12. század elején, a román korban épült, így a Székesegyház mellett Pécs legrégibb épülete. A 15. század végén szentélyét késő gótikus stílusban beboltozták, támpillérekkel látták el, s a déli részéhez bordás keresztboltozattal fedett előcsarnokot építettek. A török hódoltság alatt Pécs egyetlen keresztény kézen levő temploma volt. Itt folyt le 1588-ban az ún. pécsi hitvita. A 18. század első felében, Fonyó Sándor kanonok idején, háromhajóssá építették át. A hosszházhoz az oldalfalak áttörésével dongaboltozatos mellékhajókat csatoltak, a mellékhajók felett negyedköríves, faszerkezetű dongával fedett emporiumokkal. Ugyanakkor a főhajó addigi mennyezetét fiókos dongával cserélték ki. A barokk átépítés idejéből való hagymasisakos tornya, s mai felszerelése is. A templom körül fallal kerített temető helyezkedik el, déli részén 18-19. századi sírokkal, északi részén barokk sírkövekkel.

Számos Tettyével kapcsolatos rege, legenda és monda maradt fent az utókor számára, mint például a forrás vizét elapasztó boszorkánnyal sikerrel szembeszálló Tettye vitéz alakja, és A tettyei sziklatorony, vagy a Vince mester számadása Ibrahimmal története. Íróknak, költőknek, művészeknek és tudósoknak vált ihlető forrásává a Tettye. Az egykori pécsi kisdiák Babits Mihály prózában (Útinapló) és versben (Emléksorok egy régi pécsi uszodára) egyaránt megemlékezik a Tettyéről. Weöres Sándor diákéveinek emlékeiből származhat a Rongyszőnyeg című versben a Tettye, melynek „hajlatán januárban hóvirág virít”. Petrőcz Évát (Tettyei délelőtt) és Bertók Lászlót (Pécsi krónika, 1974. Tettyei jelentés) is magához vonzotta ez a táj.( Wikipédia)




És végül egy vers a Pécs városában élt 
Csorba Győző 
költőtől





   Csorba Győző

   Flóra-pihenő


Beroskadt itt a táj, mint szépruhás halott
melle, kit tébolyult szerelem sírba tenni
nem enged és akit csak lassú és konok
harccal tud a halál végső birtokba venni. –
Beroskadt itt a táj – még néhol láthatod
a pusztulás nyomát: pár üszkös folt, más semmi,
beroskadt itt a táj, de, ó, ki gondol erre már?
Fénylő kincstárakat hord mindenütt a láthatár.


Sziklán ülök. Közel szállong az ősz, de még
zöld a levél. A gyász piros-sárgája rejtve
lappang a szín alatt, erőtlen kürt-jelét
figyelve az okos szeleknek, majd amelyre
kitörhet boldogan: az élő szégyenét,
díszét és szégyenét fájlalva, ünnepelve, –
díszét és szégyenét, mert romlás, mert romolni kell,
díszét és szégyenét, mert jobb élő elől megy el.



Alant a völgy-lapályt szőlőtáblák fedik,
a kéklő négyszögek, mint ódon csataképen
a fölvonult hadak, melyeknek rendjeit
harc nem kavarta még. Idébb, a hegy tövében
csak tűnő s villanó részecskék sejtetik
a tárgyakat, mivel a hegy-falat merészen
benőtte a bozót, s miként a szél, az ágbogak
szemem előtt szelid mozgással úsznak, inganak.


Balról a nyúlt Mecsek mint állat-óriás,
mely békén elfeküdt, s hasához hagyja bújni
jóltáplált kölykeit, a dombokat. Csigás
bundájuk ujjaim begyén érzem simulni
vagy arcom ráncain mint lágy cirógatást. –
Kölyök-szag: rossz vagyok, jó volna megjavulni:
a felnőtt tévelyeg: szülő-anyját, testvéreit
elhagyja, gyűjtöget, fogat meg körmöt élesít.


A völgyön túl a táj lankásan nő az ég
kékjére. Hengeres torony, simán kanyargó
fehér út, – még odébb házak seregletét
takarják dundi fák. A száz irányba tartó
tekintet meg-megáll, mélázik szerteszét,
kívül nyugodt a kép, bennem forgó-kavargó. –
Lehunyhatnám szemem: már semmi nem segítene:
húsunkban zengedez tovább az elnémult zene.


Sziklán ülök. Nehéz a dús légáradat,
nehéz, alig birom: mégis feszít, emelget;
a lombok és füvek illata-íze rátapadt,
amint a táj fölött hullámzott és kerengett.
Nemcsak tüdőm zihál, egész testemre átragad
a jámbor kapzsiság: mindent magamba nyeljek:
völgyet, hegyet, fehér utat, nyugalmat és derűt,
e roppant omlatag bájt és pehely-könnyű erőt.


Mindent magamba! csak mindent magamba, ó,
helyettük is, kik ott az ártatlan lapályos
s az alkony-táji nap fényében szunnyadó
szőlők és fák alatt a kőzet-éj halálos
országában gyűrött inakkal és fakó
szemmel feküsznek a pár-ölnyi ég alá most,
s néznének szerteszét, dagasztanák a mellüket,
de sűrű por kering, kínok között lélegeznek. –


Sziklán ülök. Zajos beszéd és lány-kacaj
szállal a Pihenő tetejéről a völgyre.
E kisded őrtorony nevettető bástyáival
készül türelmesen a minden-éji pörre,
melyet halálra ví dühödt és zajtalan
hadaival a völgy s az erdő, s ő, a törpe
próbálja védeni haragjuk ellen rábizott
táját, s hiába: ősz felé zilált lesz és nyuzott. –


Szél jő a hegy mögül, megrebbenek, megyek.
A lombok támadó fortélyaik beszélik.
Sietnem kell. Ha itt szorulnék, senkinek
nem volna gondja rám. Lesem fürkészve mégis:
a Pihenő fehér terméskövei véresek,
sehol a lány-kacaj, szörnyeteg óra érik.
Az út végén az éj torlaszait építi már,
a kavicsokból is iszonyat rí és borzadály.

2014. november 11., kedd

Estas Tonne, a modern trubadúr...




Estas Tonne, akit  "egy modern Trubadúr”-nak neveznek, az egykori Szovjetunióban született, ahol 6 évig klasszikus gitárzenét tanult.  Majd  Izraelbe költözött a családjával, és hosszú ideig nem nyúlt a gitárjához. Majd 2002 körüli  New Yorkba érkezése után találja meg ismét a maga számára fontos és meghatározó zenei utat.


Estas  6 húros akusztikus gitáron játszik. Zenéje szenvedélyes, időnként felemelő és örömteli, máskor szomorú és melankolikus. Zenéjében felfedezhető a cigány, a klasszikus, a latin és a rock hatás.
Szerzett már zenét filmhez, költők szerzeményeihez, vezetett meditációkhoz is.

2002 óta járja a világot 
( USA, Mexikó,India, Izrael, Európa ) .
2003 óta több mint 50.000  CD-t adott el, és több mint 100.000 rajongója van.  Estas egy rendkívül tehetséges zenész és mesemondó is egyben.




Kattints rá!




2014. november 5., szerda

Intermezzo - versben és zenében






Kosztolányi Dezső

 Intermezzo


Gyümölcsös ősz, te vérző, koszorús,
én hódolója vagyok a gyümölcsnek.
Szeretem a virágok táncait,
de az érett gyümölcs mély szava bölcsebb.
Ő már a cél, a szín, a hervadás,
nyarak alusznak benne, cukrok íze,
remény, öröm, valóvá semmisítve,
ő már a vég, az állomás, a nász.
Én szeretem az égő-fiatalt,
de várva-várom a bús diadalt,
az utolsó-halálost, szomorút,
mely lelkemet tehozzád igazítja,
tedd, vérző ősz, nehéz fájdalmaimra
és életemre komoly koszorúd.