2017. december 31., vasárnap

A muzsika sokoldalú magyar kiemelkedő művésze...


Illényi Katica az örömzenélés mestere...






Született 1968. február 17. Budapest

  Műfajok   klasszikus, jazz, világzene

Aktív évek      1982–

    Hangszer  hegedű, teremin

         Díjak  Liszt Ferenc-díj (2012)
                   Érdemes művész(2015)







Minden mást itt olvashatsz róla:

Kattints !




2017. december 13., szerda

Áldott, szép karácsonyi ünnepeket!




Karácsony este, gyertyafény,
Szív a szívhez most oly közel,
Sok fenyő ág: sok kar, amely
Egész világot átölel.

De van szív, mely nem lel szívet,
Van seb, amelyre nincsen ír,
Nincs ember annál szomorúbb,
Mint ki karácsony este sír.

( Falu Tamás : Karácsony este)




2017. december 10., vasárnap

Európai utasok... ( könyv ) EURÓPA....



Wass Albert

 Úttalan utakon


Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatlan cél felé.

Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.

Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy “mindent felejtés”.
Talán egy “mindent újrakezdés”
a végső sziklaszálon.

Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig! 



 Egy könyv, ami még 2004-ben jelent meg, de mindig aktuális írásokat tartalmaz.

 Érdemes elolvasni!



„ A Kossuth Rádió Krónika című műsorában reggelenként elhangzott írások, költők, írók, tudósok, művészek vallomásai bizonyára nem véletlenül arattak osztatlan sikert. Egy közös vágynak, víziónak adtak kifejezést. Amiben mindannyian hiszünk: együtt lenni másokkal úgy, hogy értékeink, hagyományaink, nyelvünk, kultúránk, szerzett emberi tudásunk ne fogyatékunk legyen, hanem másokat is gazdagító kiteljesedésünk. „



Filippinyi Éva szerkesztésében

Európai ​utasok
a vasfüggönyön innen és túl
( 2004 )


Kattints rá!

( Filippinyi Éva szerkesztőről )




Reményik Sándor

Ismét a Kapuban

Itt állok hát ismét a Kapuban:
Kapujában kettévált életemnek -
Nyugatra tengerlik a rónaság,
Keletre meredeznek a hegyek.
Egyik kezemet Kelet fogta meg,
Másik kezemet fogja napnyugat,
Annyi fájdalom s annyi szeretet
Kapaszkodik kétoldalról belém:
Nehéz, nehéz meglelni az utat,
Kettészakadt világom közepén.


Nehéz, nehéz, mert sok a szeretet
És sok a vágy és sok a fájdalom,
De hivatás csak egy lehet: Kelet.
Élni csak ott kell és csak ott lehet,
Nekem csak ott
A furcsa, kettős magyar életet.


Várad, Kapu, két élet közt Közép,
Enyhe tavaszod virágfátyolával
Te kösd be most a töprengő szemét.
Ne nézzem Nyugatot, sem Keletet.
Csak a fákon az ütköző rügyet.
Itt nem kíván most tőlem senki semmit,
A szellő felejtetőn símogat.
Ne hívjon most hegyeken villanó fény,
Pusztákról besugárzó alkonyat.
Kettészakadt világom közepén
Hadd gyüjtsek erőt kettős életemre
Itt, a Kapu alatt.




Néhány általam kiragadott  gondolat a könyvből:

„ ……
- Visszamegy Budapestre?
- Igen.
 Mosolyog.  Viva l, Ungheria ! – mondja, és kezembe nyomja a könyvet. Valamit motyogok. Bolyongok a városban, órákig nyelem a könnyeimet.
    Velence ajándéka: két olasz szó, egy antikvárius szíve és egy XVIII.századi magyar mondat.
    Mindhármat hazahozam. „
 ( Szigethy Gábor- irodalomtörténész )


….” Nem szeretnék újra úgy érezni most, az EU újsütetű állampolgáraként. Nem szeretném, ha ez a határozott identitású magyar nemzet másodosztályú, kegyesen beengedett és hálára kötelezett társasággá nyilváníttatna; úgy szeretném magam otthon érezni Európában, mint olyan felelős és felnőtt családtag, akinek megvan fészke, ahonnan a közös ünnepekre elindul és ahova méltósággal visszatér.
Európa vigyázz: az aranyborjút nem lehet meglovagolni: az aranyborjú könnyen leteper és agyonnyom…”

( Jókai Anna író)


„ Európa mára ellengő fogalom. Márai is annyiszor elsiratta, szétszaggatta, dicsőítette és elfecsérelte, gyalázta és megkönnyezte, most Corbusier ronchamp-i kápolnájában újra ott volt- a pap mélysűrű francia nyelven énekelt, a ministráns asszony enyhén meghajolt – Európa ugyanis nem vámunió, gazdasági blokk, haderőreform és vetőterület – hanem istenhit. Az európai isten hite. Ronchamp ( en France ).”

( Gyurkovics Tibor író)



„ A sok mikszáthi irónia, cinikus megjegyzés mögött azért ott a nemzeti büszkeség, amely mai is érvényességet ad sorainak: Mikszáth együtt látta Bécsben a közös történelmi sors megannyi közös emlékét. Ahogyan írta: „ Minden fűszál, minden darab kő, a nemzetek működésének mindenik lapja mutatja, hogy mi is vagyunk. És ez nekünk nagy elégtétel.” – 
(Praznovszky Mihály irodalomtörténész)


„ … A tér ünnepélyes volt és méltóságos . Európa fővárosa, jutott eszembe. De vajon ez a mostani Brüsszel a világhatalmakkal szemben mer-e, tud-e menedéket nyújtani a haldokló Európa-gondolatnak ? „ 

( Albert Gábor író )


…” Amikor hosszú hallgatás után felocsúdtunk, azt mondja Ágnes: „ Tudja meg, ilyen szépnek, védelmezőnek még nem láttam templomot. Pláne egy katolikus dómot! Kint most a barbárság dúl, de itt a csönd hamisítatlan európai…”
   Aztán egy ismert Bach-fúga dallama kezd aláereszkedni az oltár örökmécsese és a néhány meggyújtott engesztelő gyertya fényétől fölhasogatott félhomályba. Egy ismeretlen művész gyakorol Isten színe előtt. Sokáig hallgatjuk döbbent áhítattal.  

( Nagy Gáspár költő )


„ …” Később már hatvanas-hetvenes években – néha megadatott belesnünk a függöny mögé, s láthattuk a tőlünk elzárt, még mindig vágyva –vágyott Európát. Szemlátomást jómódban élt. Elhízott testét jótékonyan takarták gazdasági-politikai ideológiáinak brokát és selyem köntösei, s csuklóján, karján szemkápráztatóan fénylettek őseitől örökölt és összerabolt kultúrájának ékszerei.
Most kegyesen visszafogadna bennünket. Persze csak szigorú feltételek mellett. Hol van már az egykori Europé! Hol van már Európa elrablása!
 Félő: ő fog megrabolni minket. 

( Szemadám György  festőművész, író )


...” Az anyanyelv merítőháló. Sok ezer éves üzeneteket hoz a felszínre. Időbeli utazás. Őshaza. Az érzelmi és a művészi megismerés eszköze. A metafizikus tartalmak hordozója. Több mint kommunikáció. Egyszeri és egyedi. Megismételhetetlen S épp ezért a nyelv beolvaszthatatlan. Globális érték. Az egységesült Európa minden egyes népének, nemzetének aranyrészvénye. Az egymással szövetkező népek egyensúlya. …  

…A saját nyelv, saját kultúra kiteljesedése, mely, ha nincs: egyensúlyvesztés.  Billenékenység. Amorf állapot, melynek nincsenek szabad vegyértékei. A nyelvét, kultúráját vesztett népnek nincs kötése. Alkalmatlan bármely egyesülésre. Bomlásveszély, mit nem fogadhatnak be maguk közé a népek. Ahol meggyengül az anyanyelv, ott családi szinten lazulnak meg a kötések…
…” Vagyis, hogy behozhassák második nyelvnek a németet, az angolt, a spanyolt, franciát – nekünk saját nyelvünkben kell az eddiginél sokkalta jobban megerősödni, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásból ne önfeláldozás, ne egyensúlyvesztés legyen, hanem valódi egyensúly…”

( Mezei  András költő, író, szerkesztő  )



…” Elgondolkodom. A történelem mindig egyirányú folyamatok sorozata térben és időben, majd mindig összekuszálja népek, országok, egyén és közösség sorsát. Vajon eljön-e olyan idő, amikor mindenki megtalálja neki való helyét a glóbuszon. Vagy mindez csak utópia marad örökre?

( Marsall László költő )