2011. január 30., vasárnap

Magyar nők a kerámia és a néprajz területén...

A 70-es években jártam először a Kovács Margit Múzeumban. Megbabonázott a látvány. Azóta is ,  időnként, ha Szentendrén jártam, nem hagytam ki ismét megtekinteni szemet és lelket gyönyörködtető alkotásait.






Most egy új épületszárnnyal kiegészülve, belső tereiben és koncepciójában is megújulva várja 2011.január 21-től  látogatóit a szentendrei Kovács Margit Múzeum; a felújított kiállítóhelyet pénteken a magyar kultúra napjához kapcsolódva adták át.








(Győr, 1902. november 30. - Budapest, 1977. június 4.)
 Művészeti tanulmányait Jaschik Álmos magániskolájában kezdte, majd Hertha Bucher bécsi magániskolájában (1926-1928) és Münchenben, a Staatschule für angewandte Kunstban, Karl Killernél és Adalbert Niemeyernél folytatta (1928-1929).



                            A fésülködő

1928-ban önálló kiállítása nyílt meg egy budapesti galériában. Ettől kezdve érett és befutott művészként tartják számon. Számos megrendelést kapott köz- és magánépületek díszítésére, kerámia faliképek, domborművek készítésére. Pályája 1945 után is töretlen maradt. Elismert és foglalkoztatott művész, 1948-ban az elsők között Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos állami megbízást kapott. Sikeres kiállítások és elismerő díjak sora bizonyítja hazai és külföldi népszerűségét.


                                Anyám


A nagyméretű dekoratív feladatok mellett kitartóan alakította bensőséges művészetét, amely a középkor művészetétől a népművészetig mindent magába olvasztott, ami egyéniségének sokoldalú kifejezését segítette.

Életművét a szépség szeretete, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű, vagy alakos korsóit, tálait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait.

Kovács Margit rendkívül gazdag életműve, bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete egyedülálló hangot képvisel kortárs kerámiaművészetünkben.






Ma reggel a rádióban hallottam egy rövid kis riportot Erdélyi Zsuzsával. Élmény volt hallgatni a ma már 90 éves, szellemében nagyon is friss néprajz kutatót.

Íme,  két könyve a sok közül.






















Erdélyi Zsuzsanna
Hegyet hágék, lőtőt lépék

Néprajz, antropológia/Néphit, természeti vallások
(népi vallásosság, ima)


"Hitélmény és szent költészet egymást föltételezi, sőt egy tőről fakad, ezért a népi költés archaikus, tehát középkori eredetű műfajai nemcsak régi idők szellemi állományát közvetítik, hanem a nép hitélményének mélységét is jelzik. Az ilyen költői hagyomány egyszerre közvetíti a kor szellemét és lelkiségét..."  





















Erdélyi Zsuzsanna:
A kockás füzet
( Úttalan utakon Lajtha Lászlóval )

„ Ez a napló, mely egyszerre napi feljegyzés és riport, izgalmas olvasmány és zenetudományi forrásmunka. Két emberre közelít a premier plán felvétel éles fényével: a XX. század nagy muzsikus egyéniségére és a jegyzetelő folkloristára, aki szakmai életének legkomolyabb indíttatását kapta ezektől a közös utakról. „ ( Gyenge Enikő )

Erdélyi Zsuzsanna (Dobozy Elemérné) (Komárom, 1921. január 10.) Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista. Nagyapja Erdélyi János (1814–1868) író, irodalomtörténész, filozófus.

1931-1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939-1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940-1944 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–filozófia szakos diákja volt. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre.

1944-1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, de politikai okokból elbocsátották. 1953-1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjának volt a tagja. 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971-1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1987-1990 között a Filozófiai Intézet tudományos munkatársa volt. 2001-től a Szent István Akadémia, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. (Ethnographia 1961). 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot egy nagyberényi asszonytól, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatja. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.
1948-1986 között Dobozy Elemér orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt a férje. Négy gyermeke született; Miklós (1949), Dániel (1951), Zsófia (1952) és Borbála (1955).
( Wikipédia)


Díjai
     Népművészeti Európa-díj (1983)
     Bethlen Gábor-díj (1996)
     Giuseppe Pitre–Salomone Marino-díj (1996)
     Magyar Örökség Díj (1998)
     a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2001)
    Pro Cultura Christiana-díj 2011



Kattints rá!



2011. január 26., szerda

Kicsit a szúfizmusról


A szúfizmus vagy a szúfi út elnevezés egy filozófiáját és világképét illetően heterogén irányzat-csokrot takar. A szúfi út elnevezés sokkal inkább megfelel a szúfi jellegnek, hiszen itt alapvetően nem egy tanítás-rendszerről, hanem életmódról, szemléletről van szó. Legfontosabb közös jellemzőjük, hogy döntő többségükben az iszlám követőinek vallják magukat, illetve erősen misztikus jellegű irányzatokként az iszlám ezoterikus igazságát hirdetik.

A szúfizmus az iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszere. Sok muszlim hívő ezen az úton, Isten közvetlen, személyes megtapasztalása által próbál rálelni Isten szeretetére és megismerésére. A szúfizmuson belül többféle misztikus út létezik arra, hogy valaki megismerje az emberi és isteni természetet, átélje az isteni szeretet érzését és elérje az igazi bölcsességet. A szúfik számára a személyes megtapasztalás (dzauk, "belekóstolás") elengedhetetlen a valódi tudás megszerzéséhez.



A szúfik és az irodalom, költészet

A szúfizmus nagyon fontos szerepet játszott az iszlám történelmében és kultúrájában. A szúfi irodalom, különösen a misztikus szerelmi költészet virágzása az arab, perzsa, török és urdu nyelvben egyaránt aranykort jelentett.

Már a 10. században elengedhetetlennek látszott, hogy az ortodoxia gyanújának eloszlatására a szúfizmus tanait kézikönyvekben foglalják össze. Több ilyen mű született arab nyelven Abu Tálib al-Makkí, Szarrádzs és Kalábádzí (10. század vége), illetve Kusajrí és Hudzsvírí (11. század, az utóbbi perzsául írt) tollából. A klasszikus szúfizmus utolsó nagy írója Abú Hámid Muhammad bin Muhammad al-Gazálí (meghalt 1111-ben) volt, aki Ihjá ulúm ad-dín, A vallástudományok újjáélesztése c. híres művében a mérsékelt miszticizmus mellett szállt síkra az egyre népszerűbb teozófiai irányzatok ellenében (ezek gyakorlatilag egyenlőségjelet tettek Isten és a világ közé), amivel sok millió muszlim gondolkodására gyakorolt igen nagy hatást.

Ibn al-Fárid (†1235-ben) írta a leggyönyörűbb arab nyelvű misztikus költeményeket, és Farídad-dín Attár (†1220) perzsa költő ugyancsak kiemelkedő alakja a szúfi irodalomnak.

A legnagyobb hatású perzsa nyelvű misztikus költő, Dzsalál ad-Dín Rúmí (1207-1273) Masznaví című, kb. 26 000 rímpárból álló költeménye, a 16. századi misztikus gondolkodás összefoglalása, mely a perzsa nyelvű misztikusok szemében a második legfontosabb műnek számít a Korán után. Az általa alapított mavlavíja dervisrend Anatóliában, Konya városában működött.
Searchtool right.svg Bővebben: Dzsalál ad-Dín Rúmí





Akter, Turgut A.
Egek örök körei. Modern szufi versek
Erdődi Gábor (fordító)

Fekete Sas Kiadó, 2002

Turgut A.Akter az Egek örök körei című kötete páratlan alkotás, kivételes mű. A költő feltárja az alkotó művész misztikus, titokteljes lelki folyamatait, mely néha már-már elviselhetetlenül gyötrelmes, ám fantasztikus utazása a lélek legbensőbb tartományaiba és még azon is túl, az e tartományok mögött létező világba.




Az emlékezés rózsakertje

Al-Arabí Ad-Darqáwí

Szépirodalom Vallás Iszlám misztika
A lélekvezetés szúfi tudománya

Fordí­tó: Buji Ferenc Medve István



Kevés olyan könyve van az iszlám misztikájának, a szúfizmusnak, amely annyira jól mutatná be, mit jelent a szúfizmus a gyakorlatban, mint Al-Arabí Ad-Darqáwí munkája.
Darqáwí (1743-1823, aki az általa alapított renddel hosszú időre lendületet adott az észak-afrikai muszlim spiritualitásnak, könyve révén egyedülálló bepillantást enged a szúfik belső életébe, feladataiba, küzdelmébe, a mester és tanítvány közötti kapcsolat rejtelmeibe, valamint azokba a spirituális gyakorlatokba, amelyek segítségével a mester hatékonyan képes tanítványát a végső cél felé vezetni.


Rúmí versek:


TE MEG ÉN

( Vas István fordítása )

Némán hevertünk a Palotában te meg én,
Egy lélek a két testbe' csodásan, te meg én.
Élet vize árad, a madárhang, a lugas,
Kertekben, a színes lobogásban, te meg én.
Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a hold
Felsüt, ki ragyog más sugarában? Te meg én.
Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,
Őrület ölében, de vidáman, te meg én.
Hallgatnak a hangos papagájok, szerelem
Száll most a világnak tavaszában, te meg én.
Némán heverünk itt, s ugyanakkor mi vagyunk
Egyszerre Irakban s Khoraszánban, te meg én.



SZERELMESEK, SZERELMESEK

( Vas István fordítása )

Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob pereg.
A búcsúzás, az indulás nagy perce már elérkezett.
A tevehajcsár jó korán ébren volt, csak egy szót kíván,
Már készen áll a karaván. Ó, társaim, ébredjetek!
A készület sok hangja szól, csengőre csengő válaszol,
A végtelenbe vándorol s egyenként indul a menet.
Megfordított gyertyák alatt, ahol a kék függöny hasad,
Kilép csodálatos csapat, minden titkok felfénylenek.
Forog, forog az égburok, szívedre ólomsúlyt dobott,
Nehéz álmodtól óvakodj, vesd el a könnyű életet.
Te őr, vigyázz! Itt az idő! Nem alhatik az őriző.
Ó, szív, barátot kereső, indulj, mert vár a kedvesed.




2011. január 24., hétfő

Két szép vers és zene

 

Pilinszky János


Azt hiszem


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...





Szabó Lőrinc

Szeretlek


Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.



Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.




A kedves közelléte... Olvastam és zenét hallgattam


Franz Seraph Peter Schubert (Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.), osztrák zeneszerző.
Bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt. Dallamok és líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik.



JOHANN WOLFGANG GOETHE


A KEDVES KÖZELLÉTE

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!

(Szabó Lőrinc)



2011. január 19., szerda

Egy kis táncművészet...Antonio Gades



C. Saura Flamenco triológia filmjének egyik része, Lorca Vérnász c. műve alapján.
 
A két szerelmes búcsúja, mielőtt a lány férjhez menne ahhoz, akit nem szeret...


Ravel - Bolero




Annyira fantasztikusan szép és izgalmas !

Boleró (Boléro)
 
" 1928. november 22-én mutatták be a párizsi Operában. A darab megrendelője a vagyonos, művészetpártoló táncosnő, Ida Rubinstein táncolta a főszerepet. A zseniális zeneszerzői ötletnek köszönhetően kiemelkedik Ravel alkotásai közül. Ennek ellenére (vagy épp ezért) Ravel önironikusan azt mondta Honeggernek: "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót; sajnos ebben nincs zene." ( Filharmonia.com) "



Nincs is mit hozzá tenni!


172 éve ezen a napon született....



P.Cézanne ezen a napon született 172 évvel ezelőtt.

Paul Cézanne (Aix-en-Provence, 1839. január 19. – Aix-en-Provence, 1906. október 22.) francia festő, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja.


Egy kis megemlékezés róla az alábbi videóval és zenével.




Percossa


Vérpezsdítő élményben volt része annak, aki a Trafo hétfő és kedd esti holland PERCOSSA társulat előadását látta, hallotta. Mintha szavak nélküli színházban ült volna az ember.
Japán dobok, apró ütőhangszerek, forró ritmusok, szinte transzba ejtő afrikai zenék...

Egyszóval négy elképesztő tudású virtuóz művész egészen különleges előadását láthattuk!

Élmény volt!

( A PERCOSSA tagjai (René Spierings, Janwillem van derPoll, Niels van Hoorn, Eric Robillard) hét ország tizenegy táncszínházi társulatának írtak zenét, emellett oktatással is foglalkoznak: több hollandiai konzervatóriumban tanítanak. )



 Egy kis ízelítő:



2011. január 17., hétfő

Ernesto Cortazar





Ernesto Cortazar (1940-2004)  kortárs klasszikus zeneszerző és zongorista.
Mexikóvárosban született. Játszott bárokban, szállodákban, de mellette a zeneakadémián folytatta tanulmányait.. 500 filmhez készített háttérzenét. A "La Risa de la Ciudad filmdallal aratta első nagy sikerét, Spanyolországban és Latin-Amerikában.  A  "River of Dreams" c. filmdalával elnyerte a legjobb háttérzene címet egy filmfesztiválon.



Hallgassuk!










A Magyar Kultúra Napja január 22-én


                                     Rippl-Rónai József  ( Fekete ruhás nő )


A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak.
A dátum apropóját az az esemény szolgálja, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását.
Ennek emlékére 1989-től január 22-én a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük.
Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra.


Álljon itt e nap alkalmából  néhány szép József Attila vers!



    

MIÓTA ELMENTÉL
                                   

Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...

Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

1928. szept. 13.



GYÖNGY
                                   

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.

1928. júl. 6.

TEDD A KEZED
                                   

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

1928. máj. - jún.


( Csontváry Kosztka Tivadar: Randevú )




A SZEMED
                                   

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

1922. dec. 28.


AMIT SZIVEDBE REJTESZ
                                   

Freud nyolcvanadik
születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.



2011. január 16., vasárnap

Máté Péterre emlékeztek...

A TV l-en Máté Péterre emlékeztek. Ha valaki megnézte a hosszú beszélgetést ( többek között lányai, barátai, testvére meséltek nagy-nagy szeretettel róla)




Máté Péter (1947. február 4. – 1984. szeptember 9.) magyar táncdalénekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista. Közel 150 dal szerzője és előadója. Dalai halála után 25 évvel is hihetetlen népszerűségnek örvendenek, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar zenei tehetsége volt.



Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.

Refr.:
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.


Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.

(A 2. versszak másik verziója:
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Azóta én minden napon feketével írok már.
Látod így vitted el a színeket,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
Csak ha újra megjönnél.)

Refr.




2011. január 9., vasárnap

Maria Dolores Fernandez Pradera

Bizoníyára kevesen ismerik, de talán aki szereti az őszinte, értékes dalokat, megkedveli majd...







María Dolores Fernández Pradera, szül. Madrid, 1926  spanyol színésznő és énekesnő. Dolgozott színésznőként  filmekben-és színpadon.  Népszerű dalait  a spanyol-amerikai folk lírából vette.  ( Mint pl. "La Flor de la Canela", "A rózsafüzér" vagy "Fina Estampa"  )

Csodálatosan szép hangja és dalai megragadtak engem is.




2011. január 6., csütörtök

József Attilától egy vers...







MAJD MEGÖREGSZEL
                                   

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

1936. okt. - nov.

2011. január 5., szerda

Ma erre találtam rá...









 Búcsúvers


Te távolodsz?
Vagy én távolodom?
Futnak a vonatok észak felé és dél felé
s erdõk nyomulnak közénk,
szigorú vadvizek.
A tanyák fölött hosszan köröz,
levegőt sarabol egy vércse,
mintha a veled összekötő
hajszáldrótokat kaszabolná.

Voltál valaha valakim,
voltam én is világjáró árnyékod neked,
most egy röghözkötött, csonka szélmalom
árnyéka lehetnék csak a perjefűben.

Fürjek, fácánok futkorásznak
közel a töltés mellett,
ezüstnyárfa levele remeg -
Látsz-e még valahol szikrázó, zöld levélfényt,
mely szökésemben is utolérhet?
Látsz-e sást, szitakötőt s gyászoló kutyát
az én szememmel?

Múltadnak múltja leszek,
búcsúzó világtűz
e kiüresedő délutánon.

Ha nem kifosztott testtel halnék meg én is,
talán bűnösnek érezném magam
megrabolt életedért,
de így csak lesütöm szemem
és szökevény homlokomat a szélbe tartom.

Amit elveszek tőled,
visszaadom most gyorsan
árokpartnak és fasoroknak,
vissza az elmaradó nyári síkságoknak: ragyogjanak.
Legyen határtalan újra, amit kezdetben
annak hittünk,
legyen határtalan, de most már nélkülem.

( Csoóri Sándor )