A Sopronnal kapcsolatban említhetõ XVIII-XIX. századi költönők közül a legkiválóbb Dukai Takács Judit (1795-1836) volt. Idillikus hangulat, magyaros verselésû költeményeiben feltûnnek a vendéglátó porták, tornácos udvarházak. Soproni házukról így ír:
Szép rózsabokor, mely a boldog lánykának
Virultál, viríts most mint édesanyának.
Nyisd meg illatos kebled!
Elõbb születésem helyén dajkáltalak,
Itt csendes ablakom alá plántáltalak
S örömöm közös veled.
Virultál, viríts most mint édesanyának.
Nyisd meg illatos kebled!
Elõbb születésem helyén dajkáltalak,
Itt csendes ablakom alá plántáltalak
S örömöm közös veled.
Sarkady Sándor
A soproni várostoronyra
(Tllai Aurél ünnepi kórusművének szövege)
Századok omlanak el, de te itt állsz híven a völgyben,
S őrzöd a vén várost, kőderekú Kapuőr.
Próbát próbált, harcban helyt állt légy a tanúja:
Új haza híve maradt régi idők kövein.
S őrzöd a vén várost, kőderekú Kapuőr.
Próbát próbált, harcban helyt állt légy a tanúja:
Új haza híve maradt régi idők kövein.
Üszkös romokból talpra állt,
Hú népe küzd, akar;
Épül, virágzik, újra szép;
Erős vár és magyar.
Hú népe küzd, akar;
Épül, virágzik, újra szép;
Erős vár és magyar.
A nagyvilágon e kívül
Számára nincs haza;
Vezesse útján égi jel,
A Hűség csillaga !
Számára nincs haza;
Vezesse útján égi jel,
A Hűség csillaga !
Eljön az új ezer év, vele eljön az új Magyarország;
Óva tekints le reá, soproni hú Kapuőr !
Bástyánk voltál, jelkép lettél; lélek, erő légy,
S tettre hevítve a mát, múltra, jövőre vigyázz !
Óva tekints le reá, soproni hú Kapuőr !
Bástyánk voltál, jelkép lettél; lélek, erő légy,
S tettre hevítve a mát, múltra, jövőre vigyázz !
Zsirai László
Gyanútlanul
Valahányszor,
ha gyanútlanul a városba lépek,
érzem, hogy a szívek kertjeiben
a szavak jósággal permetezett
fürtjei érnek,
mosatlanul -
Természetesen ,
Annyira gondosan,
szépen és tisztán,
ahogyan
gyermekálmaim úsztak le az Ikván.
ha gyanútlanul a városba lépek,
érzem, hogy a szívek kertjeiben
a szavak jósággal permetezett
fürtjei érnek,
mosatlanul -
Természetesen ,
Annyira gondosan,
szépen és tisztán,
ahogyan
gyermekálmaim úsztak le az Ikván.
Sarkady Sándor
Sopron dicsérete
Sopron, te lelkünk éltető láng!
Hű őr az ősi végeken,
Erőt adó múlt, szép jelen
És ébredő jövő.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk a Hűség /Város/ énekét.
Fenyves süvít, és cseng a csermely,
A lágy lankákon rőt borág
Ígéri édes újborát,
A boldog áldomást
Hiába dúl szél és tör-ver a jég
Zengd, hittel zengd vélünk a Hűség énekét.
Kőcsipkés, ódon várfalakból
A lélek lángja fellobog,
És zúgják tornyos templomok
Az Úr dicséretét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet énekét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet énekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése