2009. június 24., szerda

Nyári programok


Nyári programok ajánlása...





Nyári programok össze-vissza!
Érdemes egyiket-másikat meglátogatni!




A Kogart Házban megtekinthető

Az impresszionizmus sodrában Magyar festészet 1830-1920
2009. április 3 - augusztus 2.

A múzeum nyitva: Hétfőtől - szombatig 10.00 - 17.00
Vasárnap 10.00 - 20.00

" A művészettörténetben új fejezet a francia impresszionisták festészete, amely utat nyitott az évszázadokon átívelő akadémizmussal szemben a modern művészetnek. A szabadban való festés, a festmények atmoszférikus, fénnyel telített képi világa együtt járt a kötetlenebb témaválasztással. Az időszaki kiállítás a magyar festészetnek ezt a vonulatát szeretné megismertetni a közönséggel. A 19. század és a 20. század első évtizedének azokat a hazai törekvéseit mutatjuk be, amelyek kapcsolatba hozhatók a Franciaországból kiinduló impresszionista és plein air festészettel. A magyar művészetnek ez az izgalmas fejezete bemutatja az előzményeket is a 19. század első feléből Barabás Miklóstól id. Markó Károlyig.A kiállításon a magyar plein air olyan festőóriásai sorakoznak fel mint Szinyei Merse Pál, Paál László, Munkácsy Mihály és Mednyánszky László. A nagybányai művésztelep új festőiségű törekvései, a szolnoki iskola művészeinek munkái mellett, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csók István és a magyar festészet számos más kiemelkedő művészének alkotásai új megközelítésben kerülnek egymás mellé e falakra. "
KOGART HÁZ Budapest VI. Andrássy u.112.

















Budapest Jazz Club

( Bp.VIII.Múzeum u.7. )

Harcsa Veronika Klub
Harcsa Veronika Blaho Attila Duo
2009. július 2., 21.00



Harcsa Veronika Quartet
2009. július 23., 21.00


" A fiatal generáció egyik legkiemelkedőbb egyénisége, Harcsa Veronika énekesnő tavaly végzett a jazz tanszakon, de máris tapasztalt előadóművész, egyéni hangját felfedezve olyan jazz- és könnyűzenei formációkba hívták vendégeskedni, mint a Freestyle Chamber Orchestra, a Pannon Allstars Ska Orchestra, a Budapest Jazz Orchestra, vagy a Colorstar. Saját kvartettjét 2005-ben alapította, a sztenderdek magával ragadó előadása után saját szerzemények is a repertoárra kerültek, nem is akármilyen fogadtatással.
Tehetségét az idei filmszemlén is siker fogadta, az Utolsó idők című alkotás a legjobb eredeti filmzenének járó díjat nyerte el Márkos Alberttel karöltve.
A tavaly kiadott You Don't Know It's You című albumával az év hazai jazz albuma Fonogram díjjal jutalmazták a közelmúltban "

Harcsa Veronika – ének
Blaho Attila – zongora
Majtényi Bálint – dob
Oláh Zoltán - nagybőgő














Zsámbék Jazz Open
A Zsámbéki romtemplomban lép fel

Markus Stockhausen - Snétberger Ferenc
2009. júlis 3., 19.00

" A gitárművész és zeneszerző egy zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként.
1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal megalakította a Trio Stendhal együttest, mellyel országosan is ismertté vált. A különleges összetételű, kamarazenét játszó zenekar rendkívüli népszerűségre tett szert, lemezeiket az egész világon terjesztették. Koncertkörutakat tettek Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban, felléptek Európa számos országában és Indiában. 1988 óta Berlinben él.
Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az USÁ-ban. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta
IN MEMORY OF MY PEOPLE (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából, az Egyesült Nemzetek New York-i székházában.
Szólistaként előadta Luciano Berio Sequenza XI (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta. Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz.
Snétberger Ferencet 2002-ben szülővárosa díszpolgárává avatták, két évvel később pedig a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2005-ben Budapesten Liszt Ferenc-díjat kapott."
( Wikipédia )

A Zeneakadémián hallottam először. Lenyűgözött a tehetsége.
Dúshangzású, különleges zene!
Olyan " Snétberger ". Kicsit jazz, kicsit brazil, kicsit olyan latinos. A gyökereiből hozott népzenei dallamvilág is fefedezhető a zenéjében. Személyisége , kisugárzó kedvessége, szerénysége, boszorkányos játéka magával ragadja az embert.



Szintén Zsámbék




















( Ez a lemezfelvétel a FONÓ Budai Zeneházban készült.)
Érdemes meghallgatni! Megérezhetjük, hogy egymás tükrében a két művész hogyan és mit mond el magáról, a világról ! )

Szaxofon-orgia

2009. július 31., 19.00

" A záró esten "Szaxofon-orgia" veszi kezdetét, ahol az első részben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem most végzett (Borbély Miklós, Oláh Dezső) és még aktív és talán a legtehetségesebbek közé tartozó növendékei bizonyítják ismét, hogy van értelme a fiatalokkal is foglalkozni. A második részben a két "nagy öreg" (Dresch és Borbély Misi) az MR3-Bartók Rádió zongora-tehetségkutatójának győztese, Szabó Dani triójával hangzuhatagot szabadít ránk.
Borbély Miklós, Molnár Sándor (szaxofon) + Oláh Dezső
Quartet:Oláh Dezső zongora, Fenyvesi Márton gitár, Farkas Norbert bőgő, Benkó Ákos - dob· Dresch Mihály, Borbély Mihály (szaxofon)· + Szabó Dániel Trió:Szabó Dániel zongora, Szandai Mátyás bőgő, Baló István - dob"

Persze a köztes napokon is van zenei esemény Zsámbékon, de én ezt a két programot választottam.





Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál
2009.07.13. - 2009.08.10.












Vajdahunyadvár, Városliget


A Városliget szívében, gyönyörű környezetben, lenyűgözően elragadó architektúra ölelésében idén nyáron is felcsendülnek a klasszikus zeneirodalom remekművei, valamint a tradicionális magyar cigányzene, swing és klezmer muzsika gyöngyszemei. A koncertek minden kedden és szombaton 20:30 órai kezdettel varázsolják el a látogatókat.

Sok jó zenei program közül lehet válogatni!





Hagyományok bálja - Folklór est
















2009. július 14., 20.30 (esőnap: július 15.)

Közreműködik a Duna Művészegyüttes
( Hilton Dominikánus Udvar )


" A Duna Művészegyüttes a hagyományőrzés szellemében alkotta meg néptánc műsorát, ugyanakkor a ma is élő vagy archivált táncok korszerű, sűrített, tömörített formájuknak köszönhetően megújulnak a koreográfiákban. A Kárpát-medence három nagy táncdialektusából merítő kompozíciók az archaikus és az új stílus váltakozásában kelnek életre. A produkcióban a dinamikus, nagy létszámú koreográfiák mellett helyet kapnak lírai kettősök és kisebb kamaraprodukciók is. "
Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl Zenekar
Koreográfusok: Juhász Zsolt, Mihályi Gábor, Farkas Zoltán "Batyu", Merczel István, Szilágyi Zsolt
Művészeti vezető: Juhász Zsolt


Operagála















Verdi: Rigoletto
2009. augusztus 6., 19.00
2009. augusztus 8., 19.00

Magyar Állami Operaház
Rost Andrea művésznő 20 éves jubileumi és egyben búcsú előadása Gilda szerepétől!
Fellép: Rost Andrea, Anatolij Fokanov, Fekete Attila

Közreműködik: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Rendező: Szinetár Miklós



És végezetül


















Jön a " Nyár a Lánchídon " program minden hétvégén
( szombat-vasárnap ) június 27-től !

Forgatag, vásár, folk, jazz, könnyűzene, világzene !

Természetesen a Balaton, és a vidéki városok is ontják a nyári
jobbnál jobb rendezvényeket!Én most csak Budapestre és
környékére koncentráltam.


2009. június 23., kedd

Tatjána levele...










Szerintem a világirodalom legtisztább,

legszebb szerelmes levele!






Tatjana levele Anyeginhoz


Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?

Méltán tarthatja hát jogának,

Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el,hogy szégyenem
nem tudta volna meg sosem,
Amig titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudunk jöttén örülni.

Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,

Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek.
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rádismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyékalakban
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisérőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást-
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bizom: a sorsom van kezében...

( Puskin )



Djabe





Olvasom, hogy a nyár folyamán igen csak tele vannak külföldi fellépésekkel:

„ A Djabe együttes a több mint tíz éves pályafutása során számos korongot jelentetett már meg, valamint több hazai és nemzetközi díjra is méltónak találták őket. Ami nem is csoda, hiszen ők Magyarország első számú  jazz/world fusion zenekara.
Első külföldi fellépésük június 10-én Azerbajdzsánban, a Bakui Jazz fesztiválon lesz, majd ezt követően ellátogatnak Lettországba, Finnországba, Ausztriába, Kanadába, az USA-ba, Portugáliába, Bulgáriába és Szerbiába is. A nemzetközi koncertek június-július – augusztus folyamán zajlanak majd, így nem is kérdéses, hogy a tagok – Barabás Tamás (basszusgitár) Égerházi Attila (gitár), Sipos András (ének, ütőhangszerek), Kovács Ferenc (trombita, szárnykürt, hegedű), Banai Szilárd (dob), Kovács Zoltán (billentyűs hangszerek) – szinte az egész nyár során öregbíteni fogják a Djabe és hazánk hírnevét is. A turné zárására pedig már itthon, a Debreceni Jazznapok keretében kerül sor. „ ( Havassy )

Az együttes 2000-ben Arany Zsiráf, 2001-ben eMRTon, 2004-ben Nemzetközi PrinceAward díjat kapott. A zenekar rendszeresen dolgozik hazai és külföldi vendégzenészekkel. A Genesis egykori gitárosa, Steve Hackett rendszeresen koncertezik a zenekarral.



Táncolnak a kazlak


Égerházi Imre festményeire komponált stúdióalbum, melyen a zenekar a világ zenei kincséből elsősorban a magyar gyökerekhez nyúl vissza, összhangban a festmények tematikájával és képi világával. Az albumon közreműködik a Genesis világhírű gitárosa, Steve Hackett, valamint Ben Castle szaxofonos Angliából. Az album komoly hazai és nemzetközi elismerésben részesült.




Djabe/Steve Hackett: Sipi emlékkoncert 2DVD


A Djabe zenekar 2007. november 30-án, András napján, minden idők legjobb koncertjét adta Budapesten a Petőfi Csarnokban. Az előadás apropója sajnos egy szomorú esemény volt, mégpedig az egyik alapító tag, Sipos András elvesztése. Sipi 2007. szeptember 14-én tragikus hirtelenséggel hunyt el. A zenekar tagjai mindent beleadtak a játékukba elhunyt társuk emlékére, akinek szellemisége végig jelen volt a színpadon.

Szeretem hallgatni lemezeiket!




2009. június 22., hétfő

Paul Geraldy versek




Aki szereti a szerelmes verseket,azoknak ajánlom Paul Géraldy kötetét:


 

Paul Géraldy francia költő 1885. március 5-én született Párizsban Géraldy Le Fevre néven, és 1983. március 10-én halt meg. Te meg Én című kötetét még huszonnyolcadik születésnapja előtt adta közre, amely annak ellenére, hogy verseskötet, rendkívül népszerű lett. Egyesek szerint sikerének titka az volt, hogy "a szerelem mindenki által megélt fázisairól póztalan, csevegő stílusban volt bátorsága vallani."



                     Ízelítőnek két vers
         Kosztolányi Dezső fordításában









Finálé


No, szervusz. Nem feledtél semmit itt? Nem?
Nincs több szavunk. Mehetsz, bús ideál.
Indulj... De várnod kell most mégis itten.
Esik az eső... Várd meg, míg eláll.
Végy valamit! Mert hűvős az idő
künn. A kabátod tán... Amit találtam,
mind visszaadtam? Nincsen semmi nálam?
Levél? vagy egy arcképed? semminő?
Hát hogyha válunk, nézz reám előbb...
Vigyázz! Ne sírjunk! Buta lenne szörnyen.
Ugye nehéz meglelni árva főnkben
ma azt a két jó, rég-volt szeretőt?
Egymásnak adtuk a két életünk
örökre... S visszavesszük most iszonnyal!
Elindulunk nevünkkel, élhetünk,
s máshol bolyongunk... Ó, minden bizonnyal
majd szenvedünk... egy darabig. De végül
jön a felejtés, amely megbocsát.
Külön leszel te és én, nincs tovább,
két ember a magánnyal összebékül.
Múltamba lépsz, máris. Véletlenül
találkozunk majd valahol az utcán.
Távolról nézlek, és eszembe jutsz tán,
amint a szélben új ruhád repül.
Aztán elmúlnak hosszu hónapok,
és rólad, akiért a porba rogytam,
barátaim beszélnek, hallgatok
s azt kérdezem tőlük tünődve: "Hogy van?"
Milyen kicsinykék is a "nagy" szivek!
Pedig hogy őrjöngtünk egykor, be szép volt!
Tudod-e még a lángolást, a tébolyt?
A mi hires szerelmünk, jaj, mi lett!
Hiába mondtuk hát mi is: "szeretlek",
annyik vagyunk csak itt, mint mindegyik?
Mily megalázó. Ezek a szerelmek?
S mi, mint a többiek? Mi!... Hogy esik!
De ily időbe mégse menj... Maradj!
Igen, maradj! Lehet tán élni még itt.
Nem tudni. A szivünkön ott a fagy,
de már nagyon megszokta azt a régit.
Lesz valahogy. A régi nem olyan rossz.
Sem a szokás. Nem frázisok ezek...
Hát ülj le mellém, csöndesen unatkozz,
S melletted én is egyedül leszek.









Lámpaernyő


Hogy mért ülök szótlan-szelíden?
Mert ez a nagy perc, a szemeknek
és mosolyoknak perce, szívem,
az est, hogy végtelen szeretlek!
Ölelj. Cirógass enyhe-lágyan.
Ha tudnád, bennem mi buzog
és mennyi fény, gőg, mennyi vágy van
s jóság...! De azt te nem tudod!
Tedd föl kicsit a lámpaernyőt.
Az árnyban a szivek merengők,
a sok tárgy kissé ködbe tünt,
és jobban látni a szemünk.
Nem szólok szerelemről többet,
mert úgy szeretlek. Te becézgess,
ma este így leszek körötted,
szoríts te a melledhez, édes...!
A lámpaernyőt tedd föl csöppet.
Így. Most maradjunk szótlanul.
Ne moccanjunk. Mily kedves ez,
hogy langy kezed arcomra hull!...
Mi az megint már? Ki keres?
Ahá, igen, a fekete!
Hát adja föl, hamar, oda!
Gyorsan!... S az ajtót tegye be!...
Mit is beszéltem? Micsoda?
Igyuk a kávét... mostan? Akarod?
Igaz: te forrón szereted.
Várj. Majd kiöntöm teneked.
Erős ma. Cukrot. Csak egy darabot?
Elég? Előbb megízlelem. Mit?
Hát itt a csészéd. Mindent tompa köd lep...
Milyen sötét is van. Nem látni semmit...
Talán a lámpaernyőt vedd le csöppet.




Abat-jour

Tu demandes pourquoi je reste sans rien dire ?
C'est que voici le grand moment,
l'heure des yeux et du sourire,
le soir, et que ce soir je t'aime infiniment !
Serre-moi contre toi. J'ai besoin de caresses.
Si tu savais tout ce qui monte en moi, ce soir,
d'ambition, d'orgueil, de désir, de tendresse, et de bonté !...
Mais non, tu ne peux pas savoir !...
Baisse un peu l'abat-jour, veux-tu ? Nous serons mieux.
C'est dans l'ombre que les coeurs causent,
et l'on voit beaucoup mieux les yeux
quand on voit un peu moins les choses.
Ce soir je t'aime trop pour te parler d'amour.
Serre-moi contre ta poitrine!
Je voudrais que ce soit mon tour d'être celui que l'on câline...
Baisse encore un peu l'abat-jour.
Là. Ne parlons plus. Soyons sages.
Et ne bougeons pas. C'est si bon
tes mains tièdes sur mon visage!...
Mais qu'est-ce encor ? Que nous veut-on ?
Ah! c'est le café qu'on apporte !
Eh bien, posez ça là, voyons !
Faites vite!... Et fermez la porte !
Qu'est-ce que je te disais donc ?
Nous prenons ce café... maintenant ? Tu préfères ?
C'est vrai : toi, tu l'aimes très chaud.
Veux-tu que je te serve? Attends! Laisse-moi faire.
Il est fort, aujourd'hui. Du sucre? Un seul morceau?
C'est assez? Veux-tu que je goûte?
Là! Voici votre tasse, amour...
Mais qu'il fait sombre. On n'y voit goutte.
Lève donc un peu l'abat-jour.





James Dean-DVD





Ha esik az eső, akkor  egy DVD...




ÉDENTŐL KELETRE

( egy nagyon régi film, de érdemes megnézni, ha másért nem, hát
már csak James Dean kítűnő alakítása miatt is!)




James Dean ( 1931- 1955 )


volt az a szinész, aki lázadó kamaszként egy generáció életérzését fejezte ki először a mozivásznon . James Dean filmjeiben olyan figurákat alakít, akik képtelenek a verbális kommunikációra. Nem tudják megfogalmazni félelmeiket, vágyaikat, szorongásukat. A James Dean által teremtett figura lényege ez: a környezetével nem képes megértetni magát, pedig minden egyes porcikája azon van, hogy feltárulkozzon, hogy megmutassa érzelmeit, törékenységét, szeretet éhségét, épp ezért testbeszéddel kommunikál.
James Dean nem szerencsét próbálni ment Hollywoodba, hanem tudatosan épített pályája következő állomásának tekintette a filmgyárat. Iskolai szavalóversenyek, szereplések után New Yorkba költözik, elhatározza, hogy színész lesz, táncórákat vesz, beiratkozik Elia Kazan Actors Stúdiójába, majd szerződést kap a Broadwayn, színházi szerepek következnek , és mindezek után kezd csak filmezni. A filmszerepeket filmkészítés, filmrendezés követhette volna a tervei szerint, de autóbalesete miatt ezeket már nem valósíthatta meg.
James Dean filmes karrierje minden idők legrövidebb pályafutásának tekinthető. Tizenhat hónapot filmezett összesen, ezalatt három filmben szerepelt, ebből kettőben főszereplő volt. Befelé forduló magányos farkasnak tekintették a kollégái az életben. Alaposan kidolgozva építette fel a figuráit is.
J. Dean volt az első, aki hitelesen adta vissza a kamaszok életérzését, hitelesen adta elő a bizonytalanságot, a zavarodottságot és a társas magányt. Egy elhanyagolt és meg nem értett generáció ismert magára James Dean figurájában. Ő formálta meg először a mozivásznon azt a lázadó fiatalt, aki a 60-as évek filmjeinek (és történelmének) főszereplőjévé válik. James Dean valódi nagysága tehát egyrészt színészi képességeiben rejlett, másrészt abban, hogy hitelesen formált meg a mozivásznon addig nem létező karaktert, a zavarodott, bizonytalan, magányos kamaszt. De volt még valami, ami James Deanhez tartozott : a vásznon nem macsó férfit látunk, akinek durva gesztusai között áttűnik néha egy kis kósza mosoly,hanem egy egész testében vibráló, érzékenységét véka alá nem rejtő férfi áll előttünk. Ilyen a filmtörténetben eddig nem volt. James Dean hozta be a filmhistóriába az érzékenységében egyszerre tomboló és szeretet után nyüszítve sóvárgó fiatal férfi figuráját.
James Deant Elia Kazan fedezte föl a filmtörténet számára. Első filmje az Édentől keletre (1955) John Steinbeck regényének utolsó harmadát dolgozza föl. A történet egy kamasz fiú kálváriája, aki mindent megtesz azért, hogy elnyerje apja szeretetét. Megpróbál megfelelni puritán apja elvárásainak, de az apa soha nem lesz elégedett vele. A formanyelv még hagyományos, bár néha egészen újszerű beállításokat is láthatunk.






Apa-fiú konfliktus ilyen mélységű ábrázolása nem volt jellemző eddig a filmtörténetben, főleg nem Hollywoodban. Elia Kazannnak szerencséje van, mert James Dean játéka nagyot dob a művén. Dinamikus és sokrétű színészi teljesítményt látunk. A film folyamán pusztán mozgásának, mimikájának játékával lelkének minden rezdülését végigkövethetjük. Dean egész testével játszik, jelen van, megéli és teljesen hitelesen adja elő a figurát. A történet egyrészt a mindenkori kamaszok szüleiknek való megfeleléséről szól, másrészt viszont egy izgalmas Káin és Ábel értelmezés. A pszichológia szerint nincsen nagyobb sérelem az elutasításnál. Az elutasítás feldolgozhatatlan, főleg ha olyan emberrel kapcsolatos, akit szeretünk. Elia Kazan sokat megtett, hogy minél pontosabban ábrázolja ezt a lelkiállapotot a filmjében, James Dean pedig szinte mindent. Felejthetetlenek azok a sóvár James Dean-tekintetek, melyek egy kis elismerésért, egy kis szeretetért vágyódnak. És felejthetetlenül fájdalmas az, ahogy egy kamasz „lehozza a csillagokat is az égről”, amire apjának arcizma se rándul.
(A filmet Elie Kazan rendezte, Oscar-díjat kapott, James Dean-t pedig a legjobb színész díjra jelölték).


Esik





Nyár van.
És mégis szomorkás az idő.
 Esik.



Mit is tehet ilyenkor az ember?
Könyvet vesz a kezébe,
vagy filmet néz...



Íme, egy József Attila vers az esőről



Esik


Állok, lábamnál tócsa nő
a pocsolyához - az a dolga.
Bevont farokkal bú elő
az eb, hogy lábam megszagolja.
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő -
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
 
Fütyültem könnyedébb koromba...
Esik, hogy nőjön sár meg bodza,
csak egy hűvösen heverő
répa, egy jámbor meszelő
meg én hallgatjuk gondolkodva.
 
Lassudad, országos eső
hulló hajamat panaszolja.
 
Dörmögő vagyok, dörmögő.
Meg ballagó, hisz evező
nem kell soha az országútra!
 
És dünnyög, motyog a cipő,
hogy csizmának is elég volna.
 
Feszeng a tök, busong a boglya,
esik a mezitlábasokra,
a munkátalan munkásokra,
esik a remegő toronyra,
a lágy talajra, tulajdonra,
gödörlakó kubikusokra,
párnás, polgári lakásokra,
esik, esik, hisz az a dolga.
 
Lassudad, országos eső,
nehézkedve és panaszkodva.

1929. júl.

2009. június 20., szombat

Szentendre




Ma Szentendre- Múzeumok
éjszakája helyett...








Bár esős idő igérkezett,
mégis Szentendrén kötöttem ki.
Szerencsémre délelőtt , és kora délután még az eső sem esett.
Szeretem ezt a várost! Minden épülete, utcája maga a múzeum nekem.
Persze azért valódi múzeumok kavalkádja is fogadja az oda látogatót!

A Dunakanyar kapujában, a hegyek és a sík vidék találkozásánál fekszik a művészetek és múzeumok városa, a turisták kulturális paradicsoma. E sajátosan mediterrán hangulatú kisvárost (a törökök kiűzése után) a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be újra a XVIII.században.

Ennek a felvirágzásnak az emlékeit őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, hét temploma, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

Szentendre ad otthont Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, a falvak, mezővárosok lakóinak életmódját bemutató Szabadtéri és Néprajzi Múzeumnak. A huszonkét múzeuma közül talán a legkedveltebb a Kovács Margit Múzeum, ami több, mint 300 alkotást mutat be Kovács Margit keramikusművész életművéből. A tárgyak többsége figurális kompozíció, melyek a művésznő bensőséges anyagszeretetét és az emberi értékekbe vetett hitét tükrözik.

Érdemes nyáron Szentendrére gyakran ellátogatni, hiszen júliusban már rengeteg kulturális program várja a vendégeket. Színházi, zenei esték! És aki teheti sok-sok vendéglő közül válogathat!

De egy hosszú városi séta, egy-két múzeum megtekintése is jó program lehet!












Vas István költő így vall a városról:

Szentendrei elégia



A templomokra rávillan az alkony,
a kusza város csillog bíborában,
csobban a Duna lassú vize halkan,
mint amikor még őmellette álltam,
hajlik a nyár a hirtelen viharban
és mosolyog, akár az õ korában,
az út, a domb, a lomb is ugyanaz még,
járok, mintha a múlt felé utaznék.

A tátikának arany még a hamva
és törökszekfü nõ a buja kertben,
hol akkor még gyönyörü, árva hangja
megszólalhatott minden drága percben.
S ilyenkor töltött kávét édesanyja
a tornácon, hol mellette hevertem.
A boldogság de hamar elvirágzik!
A fák mögött új pár szerelme játszik.

Már lehullottak anya és leánya.
Két szép gyümölcs, a két egy-test a földé.
A boldogság a leggyöngébb palánta,
de illata az esteket betölté
és megtanitott bús, pogány dalára:
«Csak itt és egyszer! Soha, soha többé!»
A tücsökszóból, a suhanó szélbõl,
ezt hallottam ki dobogó szivébõl.

És ragyog ujra hajnali szinekben
a táj, de hol a valóság varázsa?
És hol van már az akkori hitetlen,
ki pogányul néz a pogány parázsba?
Megtanult hinni a csodás hirekben,
mert szellemét a kétség megalázta
s most áll és néz az útmenti keresztre:
a semmi nincs - de nem vigasztal ez se.

Mert mit is ér, ha róla szól az álom?
Szörny, csillag, állat, - mindig õ az, érzem.
Oly édes érzés, hogyha alva látom
s oly keserü, ha visszanézek ébren.
Tán igy lelünk egymásra a halálon
túl is abban a százalaku éjben?
A változásokban, az uj szerepben
mi marad abból, amit itt szerettem?

S az éj mögött ha Isten mennye vár ránk,
mely nem méltatlan se hozzánk, se Hozzá,
s a megszabadult lélek bontja szárnyát,
lehet-e, hogy majd ne is szomjuhozná
szava hatalmát, mosolyának árnyát?
S lesz-e ott szépség, amely visszahozná
a villanást vigasztaló szemébe?
Csak egyetlenegy esténk visszatér-e?


2009. június 16., kedd

Vasárnap este







Nagy László költő verseit olvasgattam...
                                     Íme, egy a sok közül.                                   



Vasárnap este


Vasárnap este, borzasak a fák,
hajlik nagy esőre az ég,
ma este súlyosan hajolok rád,
számon csodaszép muzsika-beszéd.
Angyalom, a fejedet ne rázd,
gyöngy a nyakadon, szétpereg,
megrázkódik az ég, de ne lásd,
leütő gyöngyei ménkövek.
Oda, hol ágyad van, elvezess,
égszakadásban megszeress,
utána a világ kiderül,
Dávid király a holdban
édesen hedül.



2009. június 15., hétfő

Csend Napja




A Csend Napja a Fiumei úti
sírkertben...


Csökölyi fehér gyász






A budapesti Fiumei úti Sírkertet bármikor fel lehet keresni.
Érdemes hosszabb időt arra szentelni, hogy a magyar nemzet kiemelkedő
személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok díszsírhelyei előtt tisztelegjünk.

Művészi értékei révén a temető Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkja, védett zöldterületekkel, botanikai állománnyal. Hatalmas platán, gesztenye, hársfák között tehetünk nagy sétákat.


De ma már megnézhetjük az ország egyetlen Kegyeleti Múzeumát is, amelyet 1991-ben hoztak létre. Több teremre tagolódik, érdemes megismerkednünk temetési szokásainkkal. Nincs benne semmi félelmetes, hiszen az elmúlás életünk része.

A múzeumban kiállított egyik székelykapu fényképének feliratán olvastam:

" Könnyű a folyónak menni, menni, hisz lényege az, hogy elmehet.
De kit ideköt hit és remény, elmenni annak többé nem lehet."

Meglátogattam a 21-es parcellát is, ahol az 1956-ban hősi halált halt , leginkább ifjak sírjait tekinthettem meg ismét. Mára már szép emlékhellyé alakult át, a valamikor csak titkon látogatható, bozótos. Talán abban az időben nem sokan tudtak erről a parcelláról.

A tegnapi napon, a Csend Napján , egész napos ingyenes műsor volt a sírkertben, amelynek záróakkordja volt St.Martin lélekemelő másfél órás koncertje .





A pánsíp és szaxofon egyik legnépszerűbb hazai előadója külön erre az alkalomra összeállított koncertjének a " Lelkek érintése " címet adta.



St.Martin játékát a Váci Szimfonikus Zenekar kísérte.


A műsor felemelően szép volt,
és valóban megérintette a lelkeket!











2009. június 12., péntek

John Coltrane-jazz




John Coltrane-t hallgatni mindig gyönyörűség....












Elővettem egy jó pár éve vásárolt CD-t
és végig hallgattam.

Lenyűgöző volt!


Akárhányszor is hallgatom mindig az lesz!


„1926. szeptember 23-án született John Coltrane. Már a 40-es évek második felében elismert muzsikusnak számított, miután kamaszkori tragikus családi események nyomán szinte vallásos buzgalommal vetette bele magát a zenélésbe. Egy időben Dizzy Gillespie együttesében is játszott, de igazi pályafutása 1955-ben kezdődött, amikor a vele egyidős zseniális trombitás, Miles Davis meghívta őt újjáalakuló kvintettjébe. Számtalan közös felvételük közül talán a Kind Of Blue és egy stockholmi koncert a legemlékezetesebb. Ezeken hallatlan érzékeny kettősöket ad elő a két fúvós.
Hároméves együttműködésük nem lehetett tartós, mert mindketten állandóan új utakat kerestek, és ezek az utak egy idő után nagyon eltávolodtak egymástól. Coltrane-t egyre inkább izgatták az afrikai, később a keleti motívumok. A gyökerekhez való visszatérés, miközben spirituális útkeresésnek tekintette a zenét. Szinte állandóan gyakorolt, stílusa fejlesztése érdekében hegedű-partitúrákat próbált megszólaltatni hangszerével.

1957-től Coltrane életének és munkásságának vezérelve a "legfőbb isteni szeretet" zenéje általi szolgálat lett. 1958-tól ismét összeállt Davisszel, az ő szextettjében kísérletezte ki rendkívül sűrű szólóit, de a következő évtized elején végleg saját útjára lépett.
A horizontjait nem csak szellemileg, hanem kábítószerekkel, előbb heroinnal, majd LSD-vel is folyamatosan tágító muzsikus a 60-as években megalapozta a free-jazzt, gyakran változó összeállítású együtteseiben igyekezett a lehető legkreatívabb zenészeket maga köré gyűjteni.

Meditáció, lebegés, féktelen szabadság, harmonikus disszonancia és harsány nyugalom árad egyszerre a muzsikákból, amelyekből erőt, szépséget meríthet magának az ember, Coltrane-t hallgatva úgy érezhetjük: nincsen számunkra lehetetlen, csak ki kell nyílnunk. A zenész lelkesen tanulmányozta Afrika történelmét, és a fekete kontinens hangjai a maguk elementáris formájában kerültek bele muzsikájába.

Ha Charlie Parker volt a szárnyaló Madár, akkor Coltrane számára a játék lélegzés, vérkeringés, zsigeri lét volt - utolsó leheletéig. Alig 41 évet élt (májzsugor okozta halálát), mégis több mint 100 lemez maradt utána! Különösen utolsó három évében dolgozott őrületes tempóban, szinte felőrölve minden erejét. Róla is elmondható, hogy sokkal többet élt négy évtized alatt, mint sokan kétszer ennyi idő alatt.” ( zene )





2009. június 11., csütörtök

Egy regény illata....



Rácsodálkozni a világra!



Ma reggel egy kisfiút láttam, aki egy virágokon repkedő pillangóra csodálkozott rá,és hosszan, nagyon hosszan figyelte, leste, hogy mi történik a szép színes pillangóval. Elsétálva mellette, azon elmélkedtem magamban, hogy mi, felnőttek már elfelejtettünk rácsodálkozni a világra. Legalábbis az emberiség nagy százaléka amire felnő, ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy bármit is, ismét felfedezve, ámulva, teljes gyermeki nyitottsággal szemlélne.
Talán így voltam én, amikor először olvastam
Wass Albert:
A Funtineli boszorkány című könyvét.
Rajta keresztül megint rácsodálkoztam a világra, az erdőre, a patakra, a hegyekre, a szép havasi lány, Nuca történetére. Szinte érezni az erdő illatát, hallani lehet a folyó hangját... Tele van a regény gyönyörű természeti képpel.
Cselekménye izgalmas, lélekemelően szép könyv.
Ajánlom, annak, aki még nem olvasta volna e három kötetes könyvet !