2009. október 28., szerda

Halottak Napja...


Mit is írhatnék most, amikor






Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!


Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...


( Ady Endre )

Őszi robbanás ( Danse Macabre )...



Volt egyszer egy 56...


Egy kamasz fiú szemével...


Györffy László író megélte és


megírta.






Ajánlom a könyvet minden tizenévesnek, de még a felnőtteknek is!







A könyv a Kráter Műhely gondozásában jelent meg 2006-ban.










"Budapest valamely peremkerületéből egy tizenhat éves gimnazista fiú 1956. október 25-én teherautóval és lovas kocsival bemegy a városba, és a Práter utcai iskolában összegyűlt forradalmárokkal együtt harcol. Nem csak a halottakat és sebesülteket látja, de pár nap alatt a Corvin köz közelében a háborúvá fokozódó küzdelemtől már egy más lelkületű fiú tér haza a külvárosi kerület kertes házai közé. Valaki azonban meglátja puskával a vállán. A feljelentés veszélye miatt 1957 januárjában, a rendkívüli hideg időben többnapos gyaloglással Ausztriába szökik, de negyedév múlva családi okok miatt hazatér; pár hónapi vizsgálati fogság után szabadon engedik. 
Majd félszáz évvel később, felnőttként újra meg újra ellátogat a volt forradalmi harcok immár lerombolt környékére... 
A könyv dokumentum hitelességű hazai és külföldi rádióadásokkal is felidézi az akkori idők harcait, a sötét, középkori háborúkra jellemző "danse macabre", magyarul haláltánc korszakát. 
A kiadványt elsősorban az ifjabb generációknak ajánljuk."  ( Kráter )


Az író emlékére égjen a gyertya!













2009. október 25., vasárnap

Az vagy nekem...Ma éppen ez ragadott meg...







Shakespeare:


Az vagy nekem...




Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.


(fordította: Szabó Lőrinc)



2009. október 24., szombat

1956...1956 október 23




Márai Sándor

Mennyből az angyal



Mennyből az angyal, menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.



Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.



Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.



És elmegy sok ember elõtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.



Mert Õ sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.



És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendû népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Õk, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...



Angyal, vidd meg a hírt az égbõl,
Mindig új élet lesz a vérbõl.
Találkoztak õk már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az álomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is õk vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennybõl az angyal.

(New York,1956.)

2009. október 23., péntek

Gellért- hegyi álmok...



Citadella


No, nem Karinthy Ferenc drámájára gondolok, amit a Madách Színházban játszottak sikerrel valaha, nem is az ebből , 1975-ben készült TV játékra, hanem a szó szoros értelmében a Gellért-hegyre. A múlt hétvégén tettem egy nagy sétát a hegyen és környékén.
Ismételten megállapitottam, hogy szép az én városom, Budapest !
És büszke is vagyok rá!





A Gellért-hegy Budapest I. és XI. kerületében a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma lenyűgöző látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. 1987 óta a világörökség része.

Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák.




Fekvése

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.


Kialakulása

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik például a Sas-hegy, és a Törökugrató is), amelynek anyaga a felső triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.

A Gellért-hegy barlangjai a törések és a melegvizes kioldódás segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb a részben mesterségesen tovább bővített Szent István barlang, amely ma a Pálos Rend kápolnájának ad otthont.

Története

Kelták

Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is települést létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette a települést. A hely értékét csak növelte a Duna itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen az átkelőn haladtak át.

A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett bronzöntő- és fazekasműhelyeket is építettek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek.

A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később az aquincumi polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz, elvesztette az ősi formákat.

Árpád-kor


Szent Gellért legendájának ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumban

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláv eredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.

A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a pogány magyarok a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól kezdik a hegyet Szent Gellért-hegynek nevezni. II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.

16. század

A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet.

17–18. század

A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték el.

19. század

József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült.

1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt.

Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. század végén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.

A 20. századtól napjainkig




A Sziklakápolna bejárata

A hegy déli oldalán található a Szent István barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Szent Gellért Sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos Rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták.

1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a Pálos Rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor.

Állat- és növényvilága

A Gellért-hegy ma a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A környezet már rég nem a természetes, de egyes – főleg a nehezen hozzáférhető – helyeken megmaradtak az eredeti élővilág egyes képviselői. Ilyenek például a kőris- és hársfák, a karsztbokorerdők és a gyertyános-tölgyesek. A meredek, sziklás keleti részeken még fennmaradt a dolomitsziklagyep, a csikófark (Ephedra distachya), és a Magyarországon csak itt élő sárgás habszegfű.

Látnivalók


Szent István király szobra a Sziklakápolnánál


2009. október 19., hétfő

Melocco Miklós.... a szobrász...


Mint mindig !
Teljesen véletlenül kattantam rá a FŐNIX tévé délutáni adására.
Nagy örömömre Melocco Miklós beszélt hosszan 1956 -ról.


Őszinteség, tisztaság, emberség, mély, szép emberi gondolatok! Ritka az ilyen manapság.



Gondolatok arról, hogyan születtek szebbnél szebb szobrai.

Nem is olyan régen Szombathelyen volt kiállításának megnyítója a Vitalitas Galériában.
Aki arra jár, még megnézheti október 30-ig.

Szinte majd minden alkotásában felfedezem a fájdalmas visszaemlékezés mély rezdüléseit egyedülálló csodálatos szobraiban.


A vhf.hu honlapján találtam az alábbi gondolatait:

"Ébredéskor már-már hatalmunkban vannak az álmaink. Ha elveszítjük a hatalmunkat felettük, újra mélyen alszunk. De amíg beleszólhatunk az álmokba, vágyaink szebbé tesznek bennünket és szépülnek az álmok is. Addig csak történik velünk az álom hatalmas hangulatú rendetlensége, és mi csak sodródunk a vágyaink szépsége nélkül. Hazánk mai életében - az ébrenlét határán- szebb álmokat akarok teremteni az álmodozás szárnyain, valóra váltva azok emlékműveit."


Röviden a Wikipédiából:

Melocco Miklós (Róma, 1935. április 3.-) Kossuth-díjas szobrászművész.

Polgári családban és környezetben, Rómában született, így neveltetésével elsajátította a művészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy ideig Berlinbe költöztek, majd hazatértek Magyarországra. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.[1]

Budapesten Melocco Miklós egyházi iskolába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26 - 1952. február 22.), aki 1945-1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztője volt, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték. 1952. február 22-én akasztással végezték ki.[2] Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt a gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították.

1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei kezdetben Gyenes TamásMikus Sándor voltak. 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Dolgozott a Fiatal Művészek Stúdiójában is (a padon ülő Adyt csinálta itt). 1970-től a Kecskeméti Művésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben dolgozott. 1981-től Zsámbékon telepedett le, azóta is itt él és alkot. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag. és


Kitüntetései, díjai

1966 Stúdió Díj

1973 - XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged

1975 - Munkácsy Mihály-díj

1982 - Érdemes művész

1985 - Neugeld Anna Alapítvány díjazottja

1987 - Podmaniczky-díj

1988 - Kossuth-díj

1998 - Magyar Örökség díj.

2004 - Prima Primissima-díj

2008 - Szent Márton-díj - Zsámbék díszpolgára

Melocco Miklós....

2009. október 18., vasárnap

Máté Péter dalait hallgattam...


Máté Péterre emlékezve!



1947. február 4.1984. szeptember 9.) magyar táncdalénekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista. Közel 150 dal szerzője és előadója. Dalai halála után 25 évvel is hihetetlen népszerűségnek örvendenek a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar zenei tehetsége vo
Változatos pályája során Szocsiban és Athénban ért még el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is.Az 1970-es évek elején rendszeresen fellépett a Műegyetem Ezres klubjában (Dékány Saroltával). 1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel (többek között a Drezdai Dalfesztiválon). 1976-ban harmadik helyet ért el az írországi Castlebarban, 1977-ben másodikat az „Együttlét” című dallal a Metronóm 77 televíziós fesztiválon. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. „Elmegyek” című dala „Nicolas” címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett. Hangszerelt musicalt (Jesus Christ Superstar), írt színházi kísérőzenét (A királynő katonái, Kaméleon). Az S. Nagy István – Máté Péter szerzőpáros írta a Krízis című rockmusicalt is, amit a margit-szigeti szabadtéri színpadon adtak elő, az egyik főszereplő balesete miatt csupán néhány alkalommal. (E műnek különlegessége, hogy a rockzenészeket és a színművészeket itthon talán először állították egy színpadra; a szereplők többek között: Csongrádi Kata, Vikidál Gyula). Számtalan duettet is énekelt, többek között Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával. ( Wikipédia )

Két szép dalszövege álljon itt!










Még meg sem köszöntem





Még meg sem köszöntem,
Hogy megszülethettem én,
És ülhetek az élet vonatán.
Nem király, de mégis
Ember lettem én is igazán.

Még meg sem köszöntem,
Hogy játszadozhattam én,
És álmodozni tudtam azelőtt,
S hogyha fáradt voltam,
Akármikor kaptam pihenőt.

Ref.
Kiskoromtól oktatott
És felnevelt két ember,
Az egyik ember sajnos már nem él.
Azután csak egy maradt,
Ki annyit fáradt értem,
Így neki tartozom most mindenért.

Még meg sem köszöntem, hogy élek,
Még meg sem köszöntem,
Hogy áldoztál reám.
Meg sem köszönhetem,
Helyette dúdolok neked egy dalt,
Ahogy te dúdoltál nekem hajdanán.

Ref.

Még meg sem köszöntem, hogy élek,
Még meg sem köszöntem,
Hogy gondoltál reám,
Meg sem köszönhetem,
Helyette dúdolok neked egy dalt,
Ahogy te hajdanán, ó, hajdanán.

Még meg sem köszöntem, hogy élek,
Még meg sem köszöntem,
Hogy vigyáztál reám.
Még meg sem köszöntem
Azt, hogy van hitem, hazám,
Most mindezt köszönöm neked: anyám!




Hull az elsárgult levél




Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,

Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?


2009. október 14., szerda

Ahogy közeleg a Halottak Napja....







Eszembe jutott ez a szép vers!



Búcsú


Letéptem azt a hangaszálat 

Már tudhatod az ősz halott 
E földön többé sose látlak 
Ó idő szaga hangaszálak 
És várlak téged tudhatod




Guillaume Apollinaire
/fordította: Vas István/





2009. október 13., kedd

Dühöng a szél...




Szinte dühöng az őszi szél.
A mai hangulatomat egy
Kosztolányi vers ragadta meg.







A rossz élet

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.
Azt mondja, nincsen semmi új.

Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi útakon.

Nincs semmi új, nincs semmi jó.
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csöndesen.

Nem jó ásítva kelni fel
s fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan,
és átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
a virágfüstölős szobán.

Nem jó rohanni sebtiben,
nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csönd, nem jó a szó,
a sírba, tán még ott se jó.

Jaj, úgy szeretnék egymagam
a földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
mint hogyha fájna valami.

Elhagyni sárga bútorom,
csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz,
bámulni, hogy lobog a ház.

Halálba ringani vakon
a duzzadt, őszi árakon.

Elveszni lassan, hallgatag
a sírva-síró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny,
így állani közönyösen.

Sűrű esőben állani,
mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka
és ázni, mint egy árva fa.

( Kosztolányi Dezső )

2009. október 11., vasárnap

Hajnalban hallgattam...




Ma hajnalban teljesen véletlenül hallgathattam a Kossuth adón Kovács Ferenc zenésszel egy hosszú beszélgetést, amit egy-egy felcsendülő zenei műve szakított meg.
Örömömre szolgált ez a műsor!
Szivesen hallgattam.

Így aztán nem voltam rest, és a mai borongós délután, elővettem régen hallgatott lemezeit ! Újra meghallgattam őket. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar gyökerű, veretes, különleges zenét!


A Magony együttes 2001-ben alakult Kovács Ferenc azonos című szóló albumának élő előadására. Az együttes vezetője, zeneszerzője, Kovács Ferenc a legnagyobb ismert népzenei gyökerű hegedűművész az országban. A Magony zenei stílusát leginkább a „kortárs parasztzene” kifejezés közelíti meg, amely ideális arányban egészíti ki a magyaros-rusztikus hangvételt a jazz szabadságeszményével. A Magony célja ősi, bennünk lévő magyar érzelmeket kifejezni magyarul, a klasszikus zene, az improvizáció, a cigány és népi hagyományok összekovácsolásával. Kovács Ferenc sokféle zenekarban közreműködve kamatoztatja klasszikus, modern, jazz- és folktanulmányait: dolgozott a 180-as csoporttal és Szabados György MAKUZ együttesében. Alapító tagja volt a Budapest Ragtime Bandnek, mellyel 15 évig dolgozott. Szólóhegedűsként játszott Kovács Gerzson Péter TranzDanz együttesének több darabjában is. Megbecsült tagja a Dresch Mihály Quartetnek, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandnek, a Djabe együttesnek. Legutóbbi lemeze: Magony vonósok (2003). Az együttes tagjai: Kovács Ferenc (hegedű, szárnykürt, ének), Salamon Bea, Oláh Kálmán (hegedű), Budai Sándor (hegedű, brácsa), Novák Csaba (bőgő), Németh Ferenc (ének), Mester László "Pintyő" (brácsa).


Így ír a lemezéről H.Magyar Kornél:

"A Gramofon magazin 2003. nyári számában (VIII. évfolyam 2. szám) megjelent egy kritika a Magony vonósok címû új albumról:

Újdonsült dél-indiai zenész barátom mesélte: idõs mestere szerint a legnagyobb mûvészek látják a zenét, a lehetõ legplasztikusabb formájában élik át, már-már életfunkcióik is annak a harmóniájára mûködnek. A Magony vonósok lemezborítóján Szabados György sorai "látható"-nak nevezik Kovács Ferenc zenéjét. Szabadosnak igaza van - valahol a mélyben ugyanaz mûködik ilyenkor az egész világon. Amikor az elsõ Magony-lemezrõl írtam (Gramofon, 2001. õsz, 34.), nem mertem kijelenteni, amiben az új, dupla lemezt hallgatva biztos vagyok: Kovács a legnagyobb ismert népzenei gyökerû hegedûmûvész az országban. Képzettsége ideális arányban egészíti ki az örökölt magyaros-rusztikus hangvételt, szabadságeszményét. Zenekarának tagjai (Budai Sándor, Oláh Kálmán, Salamon Beáta - hegedû, Novák Csaba - bõgõ, Németh Ferenc - ének) mind képzett, komolyzenész végzettséggel rendelkezõ muzsikusok. A Magony kompozíciói - fõként az elsõ lemez koncertfelvételein, de a TranzDanz társulatnak írt színpadi kísérõzenében is - biztos arányérzékkel idézik a magyar népzene határtalan, csapongó-busongó szabadságát, de sosem dagályosságát. Tempói mindig nagyon pontosak - képzettsége ezen a ponton a legnyilvánvalóbb -, mûvészi keretet szabnak a hegedûdallam kántáló megszólalásának. A zenéjének világa (különösen a koncertlemez csúcsán elhangzó, kétrészes szarvas-szvit) intenzív erõvel idézi fel a magyarság legõsibb emlékeit. Kovács Ferenc szárnykürtje is felcsendül az elsõ korong végén - a Soós Imre emlékére játszott népdal szólóbetétje egyszerûen gyönyörû. Köszönet illeti a Gramy kiadót, amely minden támogatást nélkülözve, teljesen önerõbõl jelentette meg ezt az értékes produkciót. 


2009. október 8., csütörtök

Baudelaire legendás kötete...


A rossz virágai Tornai József fordításában

" Újravizsgált és megnevezett mindent, ami erkölcsi és esztétikai világunkat ma is mozgásban tartja. Nem ismerek nála kihívóbb és időszerűbb költőt" - írja Tornai József a kötet fordítója.







Delacroix: Mulatt nő





Egy malabár nőhöz

A UNE MALABARAISE


Lábad éppoly finom, mint kezed, és a csipőd
olya nagy, hogy irígyek rá a legszebb fehér nők;
álmodozó művész lelkének élvezet:
husodnál feketébb két bársonyos szemed.
Hol isten alkotott, forró, kék-egü tájon,
dolgod, hogy tüzet adj, a gazdád hadd pipáljon,
tölts friss és illatos vizzel palackokat
s a kósza szúnyogot az ágytól messze-hajtsd,
ésmikor a platánt megzengeti a reggel,
babánt és ananászt vásárolni siess el;
járkálsz-kelsz,lábad csupasz, amerre csak akarsz,
dúdolva holmi ős, nem-ismert nyelvű dalt,
s ha az este leszáll skarlátszínű kabátban,
könnyedén dőlsz le a gyékényre a szobádban,
fölrajzó álmaid kolibrik díszitik,
bájos és viruló, akár te, mindegyik.
Miért jönnél el,derűs lány, francia hazánkba,
amelynek fiait a szenvedés kaszálja,
mért bíznád tengerész-karokra életed,
s intenél: tamarisz-bozótos, ég veled!?
Így félmeztelenül, vékony muszlinruhádban,
megvenne a hideg, jégben és hóhullásban;
hogy siratnád a tág, édes, szabad időt,
hordva derekadon szoros, szörnyű füződ!
Kenyered sárban és koszban kéne keresned,
idegen bájaid illatát vesztegetned,
s lesné révült szemed a mocskos ködön át
szétomló fantomok: kókuszpálmák sorát!

2009. október 6., kedd

Szégyen!...


Olvasom a Kapos.hu oldalon, hogy a mai napon több embert megkérdeztek, - lévén október 6-a -
hogy kik voltak az aradi vértanuk, és szinte senki sem tudott egyetlen egy nevet sem mondani. Ez bizony szégyen!

Akkor emlékezzünk!

Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Valamennyi aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

Ugyanezen a napon végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten.

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra.

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

  • 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
  • 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
  • 3. Kiss Ernő, tábornok,
  • 4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.











Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

  • 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
  • 6. Török Ignác, tábornok,
  • 7. Lahner György, tábornok,
  • 8. Knezić Károly, tábornok,
  • 9. Nagysándor József, tábornok,
  • 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
  • 11. Aulich Lajos, tábornok,
  • 12. Damjanich János, tábornok,
  • 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

( Wikipédia)