2010. július 23., péntek

Olvastam valami szépet!

Kép
Kép


Szabó Dezső :


Csodálatos élet és más regények c. könyve került a kezembe.




Részlet a könyvből:


-->
„ Pistában szörnyű nagy zivatar volt. Bement a kertbe, levágta magát a jegenye alá, beharapta az öklét és hátat fordított Istennek. Hát ezek azok az emberek, akiket rektor úr szerint Isten a saját képére teremtett! A rektor urat is a képére teremtette, aki mindig részeg, mint a disznó, a Séra Mihályt is, aki olyan fösvény, hogy az egeret is megfeji, és halálra marcangolja a szegény Magyar Petit, s ezeket az embereket, akik az ő drága, tiszta jó édesanyját megcsúfolják, áristomba hurcolják. Majd ad ő ezeknek az Isten képére teremtett embereknek, csak nőjön meg! Nagy, pusztító terveket csinált. Felmegy az erdőkbe, összetereli a medvéket s lehajtja a falura, hogy bőgve, vicsorogva egyék meg az egész falut. Látta a fertelmes állatok kezében és szörnyű szájában a kisbíró véres karjait, a Szűcs Mózesné széttépett testét, a Séra Mihály vékony nyakát. Vagy felmegy a roppant hegyek tetejére egy óriási seprűvel, összeseper minden felhőt a falu fölé, hogy negyven napig és negyven éjjel zuhogjon a vízözön, és ha valaki bárkát csinál, berúgja a bárka oldalát. Érezte testén a bosszúálló hullámok megfrissítő rohanását, látta az irtózatos piszkos tengert, amint hullákat és házakat gördít a hegyek tetején, felül úszik a Szücs Mózesné megpuffadt teste. Vagy felgyújtja lobogó szélben a kazlakat, hogy vad recsegéssel égjen el az egész falu. Izzott arca a visszavert tűztől és úgy lobogott, hogy felszáradtak szemein a könnyek.”


Sokáig hallgattak róla!
-->
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Colegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt elmélyült a finnugor nyelvészetben. Magyar–francia szakos tanári diplomájának megszerzése után rövid ideig tanított, majd Párizsba került ösztöndíjjal.
Hazatérése után tanított Székesfehérvárott, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyar pusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől németellenesség is érzékelhető volt műveiben. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előőrs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali, vulgáris antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.





A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Művelt, tájékozott, több európai nyelvet beszélt. Hamar kitűnt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben. Nem vált hívévé a nemzeti fajelméletnek és a rasszizmusnak.
Ki nem mondott, de valóságos vágya a polgárosodás. Szabadon gondolkodó polgárként szeretett volna élni a 20. századi Magyarországon. A századelő rövid időszakától eltekintve Magyarországon ez nem volt lehetséges, leginkább ebből származik az 1930-as évek közepétől való szellemi magára maradottsága és elszigetelődése. Ugyanez az oka 1945-től 1990-ig való viszonylagos háttérbe szorítottságának az irodalomtanításban és az irodalmi propagandában
Szabó Dezső - Csodálatos élet és más regények Az elsodort falu c. regényével híressé vált szerző kisregényeit fogja egy kötetbe ez a könyv. A háború után betiltott szerző munkáival a 90-es évektől foglalta el újra méltó helyét a magyar irodalomban. ( Wikipédia )
„ Az utókor számára kevéssé ismert, de a Szabó Dezső-i mondandó és az írói program egésze szempontjából kihagyhatatlan nagyepikai alkotásainak, illetve regénykezdeményeinek gyűjteménye ez a kötet. ; 1920-ban, somogyvámosi visszavonultságában írta meg a Csodálatos élet című regényét, amely tagadhatatlanul Az elsodort falu üzenetének továbbmondása, epizódokra tördeltebb ismétlése. Hőse a próbált sorsú székely legény, Szabó Pista, aki a magyar tehetség és őserő megtestesülése, a természetes kiválóságú parasztember Böjthe-típusú figurája, akit az író a legkülönbözőbb helyzetekben és környezetekben mutat föl, azzal a tanulsággal, hogy a romlatlan magyart elpusztítja a nagyváros, a pénz és a kifinomult műveltség. A mű valójában nagyszabású allegória; ennek megfelelően a regény túlzóan tendenciózus példázat-füzér, amely elrugaszkodik a valóságtól és már-már mesei-mítoszi szférába emelkedik, hogy a cselekmény és a magyar sors innét bukjon le a tragikus vég szintjére.” temető széli kunyhóban, ahol Szűcs - érezve élete teljes kilátástalanságát - fölakasztja magát. A fordulatos "koldustörténet" pszichológiai nyomvonalon halad, miközben a bűnügyi történetek epikumát is idézi, ilyen merészen romantikus módon kívánja az író fölhívni a közvélemény figyelmét a társadalom elviselhetetlen nyomorúságára, a kiszolgáltatottság okozta szenvedések sokaságára, a jóra és szépre született életek tragédiáira. Hasonló mondandót fejez ki az 1932-ben írt kisregény, A kötél legendája Ánizs Péter sokgyermekes hadirokkant, munkanélküli története. Ezt a szerencsétlen embert az éhség teszi gyilkossá - hogy az író élesen kigúnyolhassa a tradicionális "erkölcsi világrendet". Ám az egész história mesébe, csodás elemekkel telített tündéri látomásba fordul. ; Az e kötetbe összegyűjtött - a korabeli magyar társadalom égető problémáit fölmutató és gondjaira választ kereső - nagyepikai darabok elmaradnak az életmű csúcsaitól, inkább kísérleteknek, variációknak, részleteknek tekinthetők, ugyanakkor kiválóan demonstrálják írójuk valamennyi jellegzetességét, főként nyelvi-stiláris gazdagságát. Mindazonáltal - irodalomtörténeti fontosságuk miatt - érdemes a könyvet széles körben beszerezni.”


( Írta: Könyvtári Intézet )

2010. július 16., péntek

Eszembe jutott egy film révén....




A tangó egy nemzetközileg elterjedt társastánc és zenei stílus. Ritmusa két- vagy négynegyedes, koreográfiája komplex, improvizatív. A Río de la Plata országaiban, tehát Argentínában és Uruguayban jött létre.

Eredete máig sem tisztázott. Legtöbben úgy vélik, hogy a kubai eredetű habanerából származik, melyet Buenos Aires és Montevideo külvárosi bordély-negyedeiben játszottak a 19. század utolsó évtizedeiben hegedűn, fuvolán és gitáron. Feltehetőleg hatott fejlődésére az argentin népi gyökerű milonga és a fekete rabszolgák zenéje, a candombe is. Legjellemzőbb, legsajátabb hangszerét, a bandoneónt a Río de la Plata vidékére 1900-tól érkező német telepesek hozták magukkal, eredetileg vallásos zenei célokat szolgált. A tangó kezdeteiről nagyon kevés lejegyzett anyag áll rendelkezésre, a zenészek akkoriban nem használtak kottát, a zene hallás útján terjedt. Kezdetben valószínűleg ismert, hagyományos melódiákat, habanerákat, polkákat adtak elő ebben az új stílusban.
A tangó zenéje viszonylag lassú, de markáns ritmusú. A tánc természetes formája a hangsúlyokra való lépkedés, ez a szabályos, a zene lüktetésére történő séta (amely a férfi és nő esetében ütemében és irányaiban eltérhet, ameddig a kontaktus megmarad) képezi a tánc alapját. A gyakorlatban rendkívül nagy tere van az improvizációnak, a zene átélése és a rendelkezésre álló tér alapján a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről. Az „akadémikus” lépést, a salidát bár kezdetben megtanulják a táncosok, de végül szinte sosem alkalmazzák. A tangónak „iskolái” sincsenek, mindenki saját érzései, saját stílusa alapján táncol.
Hogy a párok harmonikusan haladhassanak előre a parketten, nagyon nagy szerepe van a vezetés technikájának. Ezt a táncosok szoros testi közelsége is indokolttá teszi. Ez a pár férfitagjának feladata, egyszerre kell döntenie saját, illetve partnere lépéseiről, melyet elsősorban felsőtestének mozgásával tud kommunikálni. A tangó markáns férfidominanciát mutat (ami csak látszat: inkább a férfi 'szolgálja ki' a nő igényeit, teszi számára a táncot élménnyé azzal, hogy 'előkészíti' a nőnek a táncát)



2010. július 13., kedd

Meghalt Kállai Ferenc....















Úgy érzem e nagyszerű művészről meg kell emlékeznem.

Lassan minden nagy művész " eltávozik " az égi mezőkre. Sok színházi előadásban és sok-sok filmben láttam.

" Kállai Ferenc a klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Filmszínészként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez; Bacsó Péter legendás filmjében, az 1969-ben készült A tanúban a főszerepet, Pelikán József gátőrt alakította.

A művész Krampner Ferenc néven Gyomán született 1925. október 4-én. Kereskedelmi szakközépiskolába járt, de mivel a számok világa nem állt igazán közel hozzá, érettségi után mindjárt a Színművészeti Akadémiára jelentkezett. A feltűnően jóképű fiatalember a vizsgabizottság előtt Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versét akarta elmondani, de csak a negyedik sorig jutott el. Azonnal felvették, és Kiss Ferenc, az egyik felvételiztető színész helyben át is keresztelte mondván: legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök.

Az akadémián 1944 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, amelyek aztán novemberben véget is értek, mert a főiskola épülete bombatalálatot kapott. 1945 januárjának végén Both Béla szerződtette a Szabad Színházhoz és még ugyanezen a napon Bárdos Artúr - dupla gázsit ígérve - a Belvárosi Színházhoz. Ősszel úgy döntött, hogy visszamegy a főiskolára és befejezi a tanulmányait, de megint csak néhány hónapot sikerült bejárnia. Ezután többet nem próbálkozott.

Alig múlt huszonegy éves, amikor 1946. november 8-án a Belvárosi Színház hatalmas sikerrel bemutatta a Rómeó és Júliát. A férfi címszereplő nevét a kritika is, a közönség is megjegyezte, és két és múlva Kállai Ferenc a Nemzeti Színház tagja lett. A nemzet első színházának társulatához tartozott ötven éven keresztül, megszakítás nélkül, 1989 óta pedig örökös tag. 2000 óta a Magyar Színház művésze volt.

Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.

Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff (Shakespeare: Macbeth), Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri), Danton (Büchner: Danton halála), Polgármester (Gogol: A revizor), Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Nicia (Machiavelli: Mandragora). Csurka István 1972-ben bemutatott Döglött aknák című darabjában ő volt Paál, a ketteske. Az előadásokon gutaütésközeli állapotba került a Major Tamás alakította Moórral vívott ádáz ordítozás közepette.

Filmszínészként is jelentős alakítások fűződnek a nevéhez: aljas huszártisztet játszott a Katonazenében (1961), mérnököt a Megszállottakban (1961), a határozatlankodó Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965). Egy korszak jelképévé vált Pelikán József gátőr megformálásával, Bacsó Péter 1969-ben forgatott, de csak jóval később bemutatott filmjében, A tanúban. A történetnek 1994-ben elkészült a folytatása is. Játszott a Szabó István rendezte, 2006-ban készült Rokonokban is.

Kállai Ferenc 1977 és 1990 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985 és 1989 között országgyűlési képviselő és tagja volt a parlament kulturális bizottságának. 1998-ban Budapest díszpolgárává választották.

Kállai Ferenc számos kitüntetést kapott: Jászai Mari-díjat (1956,1958), érdemes művészi (1966) és kiváló művészi címet (1970), Kossuth-díjat (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1995). A művész 2002 augusztusában a nemzet színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2006-ban pedig Prima Primissima díjas lett. " ( MTI)

Tegnap este megnéztem - emlékezve a művészre a Duna TV levetítette- az Iszony c. filmet, amelyben csodálatosat alakított.
















Ennek kapcsán ajánlanám elolvasásra Németh Lászlótól a könyvet, amelyből a film készült.



Németh László számomra a magyar írók legnagyobbja.






Németh László : Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.) Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.


Családjával 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költözött. A Medve utcai elemiben (1907-11) tanult, majd gimnáziumi tanulmányait a Bulyavszky utcai Kemény Zsigmond (1911-17) és a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában (1917-19) végezte. Bölcsésznek készült, 1919-ben magyar–francia szakos bölcsészhallgató, de 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett. 1925-ben elvégezte az egyetemet, s cselédkönyves orvos lett a Szent János Kórházban. Később fogorvosi rendelőt nyitott. Egy ideig fogorvos volt, majd iskolaorvos.

1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert.

Ez év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát (1905-1989), Démusz János vendéglős lányát. 1926 és 1944 között hat lányuk született, közülük ketten csak rövid ideig éltek. Leányai közül Jakabffyné Németh Magdából (1926-) pedagógus; Lakatos Istvánné, Németh Ágnesből [3] vegyészmérnök; Dörnyei Józsefné, Németh Juditból (1932-) fizikus professzor, MTA tag és Németh Csillából (1944-) orvos lett.

1926-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban, később az Erdélyi Helikonba és a Napkeletbe is írt, ez utóbbinak 1931-ig vezető kritikusa volt (a Protestáns Szemlében és Napkeletben eleinte Lelkes László néven szerepelt).

1926-ban megnyitotta fogorvosi rendelőjét, még externistaként bejárt az új Szent János Kórház elme- és idegosztályára. Iskolai orvosi állást vállalt a Toldy Főreáliskolában (1926-27), az Egressy úti (1928-31), és a Medve utcai polgári iskolákban (1931-43).

1927-ben a Napkelet munkatársa. 1928-ban feleségével Olaszországba és Franciaországba utazott. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. Télen tuberkulózisban megbetegedett. Olaszországban és Felsőgödön gyógyíttatta magát, felhagyott a fogorvosi gyakorlattal. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de Hatvany Lajos támadása miatt visszaadta. 1931-ben kiegészítő érettségit tett görögből; rövid ideig görög szakos bölcsész volt. November 29-én Debrecenben részt vett az Ady Társaság irodalmi estjén, mely öt "népi író" (Németh, Erdélyi József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Szabó Lőrinc) sikeres bemutatkozása volt a közönségnek. 1930 és 35 között az esztergomi Sátorkőpusztán töltötte nyarait, amiről emléktábla emlékezik meg.

A Nyugattal már a húszas évek végétől sem volt felhőtlen a kapcsolata . A harmincas évek elejétől szembekerült Babits Mihállyal, részben a formálódó népi mozgalom (és különösen Kodolányi János), 1932-ben pedig Török Sophie értékelése miatt. A Nyugat és Németh közötti szakításban Németh László Magam helyett című 1943-as tanulmánya szerint (Török Sophie ügye és más ügyek mellett) Kodolányi személye is szerepet játszott; még a november 29-ei debreceni est előtt végződött szerencsétlenül annak az „erélyes hangú” levélnek az ügye, melyet Németh Basch Lóránthoz, a Baumgarten Alapítvány egyik kurátorához intézett Kodolányi megsegélyezése ügyében. Az ügy a másik kurátor, Babits elzárkózásával, sőt kínos jelenettel végződött (Németh épp Babits lakásán tartózkodott, mikor Basch telefonon beszámolt kurátortársának a levélről.

1932. szeptember 26-án Tanú címmel lapot indított, melyet egymaga írt és szerkesztett. A folyóiratnak 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. 1934 áprilisától rövid ideig Fülep Lajossal és Gulyás Pállal szerkesztette a Választ, a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását (1934-35). Viszonylag rövidnek mondható rádiós működése során igyekezett az akkori kortárs magyar irodalom egészét felölelni, műsorában a kor nagy vagy később naggyá vált, vagy akkoriban felkapott de azóta elfeledett írói, költői maguk olvasták fel műveiket, vagy azok egy-egy részletét, majd beszélgettek róluk Németh Lászlóval. A műsorban bevezetett határozott minőségelvűség egy valóban nívós rovatot eredményezett, mely, ötvözve a rádiózásról és ezen belül a népművelés fontosságáról írt tanulmányával évtizedekre jelentős befolyásoló erővel bírt a Magyar Rádió műsorpolitikájára, hatása pedig részben máig érezhető az irodalmi műsorok terén. 1934-ben jelent meg első könyve, az Ember és szerep. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához; a Sziget című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa.

1938. március 30-án a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél című darabját, melyet két társadalmi drámájának bemutatása követett a Nemzeti Színházban: Papucshős (1939. november 4.), Cseresznyés (1942. január 10.). 1939. május 13-án mutatta be a Nemzeti Színház első nagy történelmi drámáját, a VII. Gergelyt.

1939-42-ben Móricz Zsigmond „adjutánsa” volt a Kelet Népe szerkesztésében. 1940-ben Törökvész úti házát felajánlotta egy népfőiskola céljaira, de megnyitására a hatóságok nem adtak engedélyt. A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe. 1943-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A szárszói konferencia egyik előadója volt, az úgynevezett második szárszói beszédében 1943 nyarán, egy évvel a magyarországi zsidóság genocídiuma előtt olyan kijelentést tett[8] a zsidóságra vonatkozóan, amely Németh egész további sorsát és az egész Németh László-i életműhöz való viszonyulást gyökeresen megváltoztatta, befolyásolta mind a mai napig Németh 1944-es szárszói beszédéből már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat.

A második világháború előtt gyakori és hosszan tartó vendég volt Dorogon, a városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is Dorogon tartotta 1970-ben, amelyről a Dorogi Gimnázium folyosóján elhelyezett kis kiállítás emlékezik meg. A város tisztelete kifejezéseként a gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.

1944. március 19-től, a német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, majd Budapesten élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. Miután a szovjetek elfoglalták Budapestet,családjával együtt Békésre költözött.

1945-48-ig főgimnáziumi óraadó tanár Hódmezővásárhelyen. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1946-ban Keresztury Dezső oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét.

1951-ben Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. 1959-ben a Szovjetunióban tett látogatást. Utolsó alkotói korszakában a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében.

Gyász (regény, 1935): A mű főhőse, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az ő tudatán keresztül látunk, a regényt nevezhetnénk tudatregénynek is. A mű szerkezetét illetően egyszerre koncentrikus és lineáris, mert a középpontban álló hős körül körszerűen jelenik meg a környezet, és lineáris, mert minden fejezet a hősnőt a végzete felé sodorja. Kurátor Zsófi férje halála után belemerevedik gyászába, s amikor elveszíti egyetlen gyermekét is, a gőgös gyász élete értelme lesz és A faluközösség életét szigorú törvények, szabályozzák – aki vét ellenük, azt szájukra veszik, kiközösítik. Ám a közösséget hajdan összetartó szokásrendszer időközben kiüresedett: Kurátor Zsófi éppen azért válik eltorzult személyiséggé, mert maradéktalanul betartja az özvegytől elvárt viselkedésformát, aminek negatív következményeit a falubeliek is elítélik. A falu közössége kaján rosszindulattal lesi, hogyan képes ellenállni a szemrevaló fiatalasszony "a vére", az élet kísértéseinek. Mi ad ehhez erőt, hogy erejénél nagyobb fájdalmat magára véve megfojtsa benne a kétségbeesett dac az életkedvet? Az a szerep – a "gyász" – azaz emberi magatartásminta, amit az író számára a görögség szellemével, főként Szophoklész drámáival való megismerkedés sugallt: ahogyan a lélek megadja magát a szerep mitikus parancsának (Élektra alakja). Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást festette meg kitűnően. A két háború közti magyar falu megkövesült emberi viszonyait, erkölcsi, társadalmi válságát híven ábrázoló regény lebilincselő olvasmány.















Iszony (regény, 1947): Az Iszony című regény egy házassághoz vezető út és maga a házasság történetének elbeszélése, mely házasság megköttetett két egzisztenciálisan egymástól idegen ember között, akik őszintén vagy önáltató hazugságok által, illetve társadalmi szokások miatt, a bekövetkezett tragikus végkifejletig megmaradnak ebben az intézményben. A regény hősnője, Kárász Nelli, eredendően magányos, de legfeljebb monogám alkat: férfiak közül édesapján kívül egyedül sógora, Takaró Imre iránt mélyül el (ha nem is nagymértékben) pozitív érzelmekben. A helytelen, de szükségszerűnek tűnő választás eredményeképpen adódó házassága egyre inkább elszigeteli az emberek világában, magányával csak a természetbe fog megnyugtató módon beleilleszkedni. Önállóságának tragédiája a házasság éveiben a reá kényszerített függés, hogy önmaga fölött nem önmaga rendelkezik, hanem a házaséletre (elsősorban morális) törvény kötelezi. Maga a közösülés és ezáltal a férje iránti iszony az a lelki folyamat, amelyet a regény színes társadalomrajzzal és történetmeséléssel a háttérben Nelli által elbeszélve elemezve kifejt. Takaró Sanyi a házasság mindennapjaiban rendszeresen erőszakot követ el Nelli testén (a lelkét soha nem érinti, csupán elzárja a szabadság levegőjétől). Nelli igyekszik jó háziasszony lenni, mert ebbe fekteti az energiáját, illetve megpróbál minél rosszabb feleség lenni, bosszantani a férjét, hogy ezáltal is eltávolítsa őt magától, de ebben a törekvésében elbukik, mivel Sanyi soha nem adja fel a harmonikus házasélet megvalósítását. A férj szerelemistennőként tekint feleségére, még szerelmi praktikákat is bevet, miközben Nelli jelleme artemiszi: tiszta, szűzies, szigorú, magányosságra törekvő. A hétköznapok egyhangú keserűsége mellett a féltékenység is meggyötri a házastársakat: Jókuti tolakodva közeledik Nellihez, amit Sanyi szóvá is tesz annak ellenére, hogy megismerhette volna már felesége hűvös és tartózkodó jellemét. A házasság vége előtti időkben Sanyi a cselédlányokkal tarthat fenn kapcsolatot, emiatt Nelli még az eddigieknél is jobban, kimondhatatlanul viszolyog férjétől, nemcsak, mint férfitől, hanem, mint ösztöneitől irányított, gyenge jellemű, közönséges, öngyilkossággal fenyegető embertől is. A házasságnak Sanyi halála vet véget: betegségből lábadozva, az orvosi intés ellenére, "menyecskézni" kíván feleségével, de a közelharc (Nelli ellenáll) közben megáll a szíve, arcára Nelli éppen párnát szorít (szívinfarktus? fulladás? – nem derül ki a regényből). Kárász Nelli egyetlen igazi anya-tulajdonsága, a másokról való gondoskodás, a cenci kórházban vállalt ápolói feladat által teljesedik ki. A regény széleskörűen jellemzi a regény hősein (álszent édesanya, ügyfélkörére féltékeny orvos…) kívül az emberek közötti különféle kapcsolatokat (mások házassága, együttélések, baráti összejövetelek stb.) is. A szakirodalom Nellit Artemisz istennőn kívül többek között Anna Kareninával is párhuzamba hozza. A regény hősnője azonban egyedülálló, lelke ellenére nem marad szűz, hanem az iszony sorvasztó-építő tapasztalatát gyűjti házassága alatt, és nem találja meg a boldogságot szeretője (?) oldalán sem. Rokon vonások lehetősége Nuca, Wass Albert: A funtineli boszorkány hősnője esetén azonban fennáll: e két hősnőt egyaránt férfiak környékezik meg nemkívánatos módon, ők ellenállnak, bosszút állnak, gyermekeiknek nem eszményi anyái lesznek, megnyugvást és igazi életet a természet nyújt számukra, emberi környezetük gyanakvással figyeli őket, míg barátai is vannak, gondoskodó, gyógyító szerepet vállalnak…



Égető Eszter (regény, 1948): A főhősnő életét kislánykorától nagymamává válásáig végigkövető regény egy élet kiteljesedését mutatja be a cselekmény történelmi horizontját jellemző politikai-szellemi eszmékkel párhuzamosan. Részletesen kibontja a mindenkori társadalmi háttér előszínpadán zajló életeket egymásba fonódásukkal együtt: az emberek kapcsolatainak alakulása, érzelmeik, értékrendjük, erkölcsi választásaik és azok alapjai állnak a regény középpontjában. Eszter három gyermek édesanyjává lesz, gondozásába tartozik férje, édesapja is, segít a tanyai internátus megszervezésében: támogatja a szellemi értékek elterjedését. A technikai újítások (férjének, apjának szenvedélye) mellett rendkívül fontos számára a gyökerek megtartása: az otthon biztosítása, a család ellátása, az élet zavartalanságának fenntartása, mindezek sorsától reá rendelt feladatok. Alakjához az élet, a termékenység jegye kapcsolható, ezért is látják Démétér istennőben antik kori elődjét (máshol Éva-párhuzamról is írnak). Minden körülmény között – életüket családtagjai közül elég sokan elherdálják: a regény címe eredetileg Őrültek volt, ami az Eszter körül élőkre vonatkozott – a csomorkányi anya és feleség etikai választásaival a közösséghez kapcsolja életét, és hozzájárul környezete virágzó-gyümölcsöző progressziójához az adott viszonyok mellett. Eszter cselekvésének mozgatórugója és termékenységének eszköze a szeretet. Szeret ok nélkül és feltételek nélkül, szereti édesapját, aki gyermekkorában elhanyagolta, férjét (Máté Józsit), aki, miután felesége iránti szerelme elillant, más nők iránti vonzódását nyilvánítja ki, szereti a családját, a lakóhelyét, otthonát, s küldetését a világban. Gondolataival és cselekedeteivel egyaránt a "földön jár", az állandóan változó politikai eszméktől szinte meg sem érintve, folyamatosan tartja fenn a biztonságot jelentő családot. Sorsszerű és a kor problémáit jelző momentum a regény végén, amint Eszter férje és két gyermeke a háború befejeztével messze kerül hazájától és az anyától, de a nagymamát unokája mellett elgondolkozva hagyja maga mögött az olvasó. A termékeny édesanya és férje mögött bizonyos értelemben megbúvó feleség sok (eddig nem említett) irodalmi alak párhuzamát veti fel, például Mrs. Ramsay (Virginia Woolf: A világítótorony). ( Wikipédia)



Németh László 1942-ben folytatásokban kezdte írni Iszony című regényét Móricz Zsigmond folyóirata, a Kelet Népe számára. A három részből álló műnek csak az első része jelent meg így, a folytatáson több évig dolgozott, s csak 1947-ben fejezte be. A tudatregény elbeszélőmódszerét alkalmazva egy nő életútjának tükrében mutatta be azt az ember- és életidegenséget, amely egy önmagába zárt személyiséget örökre elválaszt a világtól. Az Iszony írójának talán legjobb regénye – előtte s utána nem került ki ennyire zárt, öntörvényű alkotás a műhelyéből.





( Drahota Andreával)

Iszony (1965)

1949 után kiszorították az irodalmi életből, hosszú évekig műfordításból élt. Ez a filmre vitt műve jószerivel a hatvanas években került bele a szocialista korszak felülről manipulált irodalmi kánonjába. Bár Némethnek mindig volt titkos rajongó tábora, akik elsősorban társadalomfilozófiai esszéi miatt becsülték őt nagyra, olykor eredeti jelentőségén is túl, igazából nem szerette őt a hatalom. Kellemetlen és kényelmetlen írónak számított, akit ugyan díjaztak, de nem tartozott az akkor futatott, olykor értékes szerzők (Fejes Endre, Sánta Ferenc) közé.


Hintsch György a televízió számára forgatott, de moziban is bemutatott Jókai-adaptáció (Rab Ráby, 1964) után fogott bele a Németh-regény rendezésébe. (Az előmunkálatokban, bár a főcím nem tünteti fel, az író is rész vett.) Hintsch később az életmű több regényét és színdarabját (Irgalom -- 1973, Szörnyeteg -- 1975, Égető Eszter -- 1989) rögzítette a Magyar Televízióban.

Jelentős regények filmváltozata általában leszűkíti az eredeti mű gazdagságát, a cselekményt kapjuk, azt is többé-kevésbé kivonatolva, a celluloidra rögzítés arra jó csak, hogy felidézze a könyvet. Hintsch Györgynek ezúttal szerencséje volt. Talált egy fiatal színésznőt (Drahota Andrea), aki belső hasonlósága folytán tökéletesen azonosulni tudott Kárász Nelli figurájával.

Kárász Nelli tanyán él az édesapjával. Egy falusi bálban ismerkedik meg a Takaró-fiúkkal, akik közül Sándor közeledik hozzá, de a lányt inkább annak öccse, Imre érdekli. Sándor kerülgeti a lányt, és Nelli édesapja is tudomására hozza, jó lenne, ha nemsokára férjhez menne. A befelé forduló lánynak semmi kedve hozzá, de kényszerűségből mégis kapcsolatban marad a falu által vőjelöltnek elkönyvelt Takaró Sanyival. Amikor édesapja váratlanul meghal, és a férfi Nelli segítségére siet a bajban – eldől a sorsuk. A lánynak ugyan se lelke, se teste nem kívánja a frigyet, mégis összeházasodnak.

Együttélésük mindvégig boldogtalan. A fiatalasszony nem tud fölengedni a szexualitásban, férje pedig alkalmatlan rá, hogy feloldja felesége szorongását és ellenkezését. Nem tudni, hogy az asszony mással is így viselkedne-e – valószínűleg igen –, ám ennek a problémának nem csak a megoldására, de még a felismerésére is alkalmatlan a bumfordi módra viselkedő férj (Kállai Ferenc remek karakterformálása). Mivel Takaró Sándor kizárólag a szexualitásban képzeli a boldog házasság titkát, Nelli egyre jobban meggyűlöli őt.

Gyermekük születése hoz némi változást közös boldogtalanságukba. Férje átveszi apja birtokának kezelését, és a Takaró-házaspár beköltözik a faluba. Sándor társaságot szervez maguk köré, de Nellit ez is hidegen hagyja, legföljebb Imrével, Sándor öccsével vált néhány rokonszenvet sejtető szót. Amikor a vendégek között felbukkan egy fiatal orvos, aki szemet vet a láthatóan boldogtalan Nellire, a fiatalasszony a jövevényre is rossz szemmel tekint.


A regény itt hosszasabban részletezi a nő menekülési kísérleteit – a filmváltozat szükségképpen lerövidíti és felgyorsítja az érlelődő tragédia bekövetkezésének útját. Nelli hiába menekül férje elől, a családi körülmények nem engedik szabadulni, gyermekét sem hagyhatja magára. Családjuk fölött egyébként is viharfelhők tornyosulnak. Férje adósságokba verte magát, a birtok nem hoz jövedelmet, közelít az anyagi csőd.


Takaró Sanyi váratlanul megbetegszik, a felesége kötelességszerűen ápolja. Nelli életidegensége ekkorra már teljesen elhatalmasodik, bénultan iszonyodik férje közelségétől. Amikor egy éjszaka a beteg férje megint szeretkezni akar vele, védekezés közben egy párnával megfojtja. Az ismerős orvos cinkos együttérzéssel hallgatást ígér az asszonynak, ám Nelli az ő közeledését is mereven elutasítja. Hátralévő éveiben végre önállóan, de teljes magányban, és az élettől eliszonyodottan fog élni.

A filmváltozat, noha nem tudta teljességében visszaadni a regény cselekményét, mégis jelentős szerepe volt abban, hogy Németh László elhanyagolt, nem eléggé méltányolt szépírói munkásságára felfigyeljenek. A szocialista korszak irodalom-történetírása vitatta Németh társadalomfilozófiájának bizonyos elemeit, és ez árnyat vetett dráma- és regényírásának megítélésére és befogadására is. Az Iszony jól sikerült filmváltozata felhívta a figyelmet rá, hogy egy jelentős életmű vár megismerésre. Hintsch György később mindent megtett, hogy az író munkássága megkapja az őt megillető elismerést. Népszerű vígjátékok (A veréb is madár -- 1968, Hét tonna dollár -- 1973) készítése mellett főként Németh László megfilmesítésekben jeleskedett.

( Szerző: Kelecsényi László )







2010. július 9., péntek

Pipacsok ...

























Váci Mihály


Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!


2010. július 6., kedd

Itt a nyár!

Itt a nyár! Van akinek a tenger, van akinek a hegyek, van akinek a Balaton.


Nekem a Balaton. Régóta járok Fonyódra. Most is ott voltam.
Egy kis ismertető és Kövi Szabolcs Balaton c. zenéje.
Nos, akkor Fonyód!









Egy kis történelem a múltjáról
 

Somogy megye északi részén, a Balaton déli partján található Fonyód. Neve a fon igéből származik. A fonással, szövéssel foglalkozó nép a somogyvári ispánság szolgálónépe volt.
Bizonyított tény, hogy tizenhét-tizennyolcezer évvel ezlőtt Fonyódon megjelent az őskori ember. Számos lelet került elő a rézkorból, viszont nincs anyag a kelták idejéből. 1934-ben a Sándor utcában végzett földmunkák folytán 4. századi pénzérmék kerültek elő, valamint egy villaépület alapfala. Kétségbevonhatatlan bizonyítékok ezek arra, hogy a római világbirodalom expanziója miatt Pannóniába érkezett légionáriusok a mai város területén is megfordultak, és elkezdték a Balaton vizének szabályozását.
Kevés forrásanyag maradt fenn a település-környéki honfoglalásról. Az augsburgi vereség után Koppány területeihez tartozott. I. Szent László 1082-es összeíró levelében először szerepel "Funold", mint a pannonhalmi apátság birtoka, 1232-ben említik így utoljára. Valószínű, hogy IV. Béla eladományozta a területet. Az 1332-es tizedjegyzékben Fonyód plébániával bíró falu, 1334-ben Pál, 1406-ban Gergely voltak plébánosai.
Az 1500-as évektől kezdve a Lengyel család birtoka. Lengyel Brigitta férje, Palonai Magyar Bálint volt a birtok ura a török idők alatt. Korának egyik leghíresebb, leghírhedtebb törökverője, 1573-ban halt meg, Fonyód vára 1575. augusztus 3-án került török kézre. Emlékét a Magyar Bálint Általános Iskola és a Palánkvár őrzi.
A török uralom alatt lakatlan terület volt Fonyód, az 1650-es években Zalából vándoroltak ide, katolikus horvátok és elmagyarosodott törökök telepedtek le területén. A Rákóczi-korszak után új birtoklási rend lépett életbe, Fonyód új tulajdonosai a Festetics, az Esterházy, a Batthyányi, a Széchenyi, a Zichy családok, valamint a Lengyelek leszármazottai, az Inkey család lett. A mai Ordacsehi - akkoriban még Orda és Csehi - lakóinak segítségével szőlőtelepítésbe kezdtek az itt élők. Emellett előtérbe került a halászat és a hajózás, megépült az első kikötő, útjára indult a Kisfaludy-gőzös. Az 1848-49-es szabadságharcban Fonyód lakói is harcoltak, részletes leírás azonban nem maradt fenn ebből az időből. Egy korabeli felmérés szerint 1850-ben a település lakóinak száma száznyolc, 1880-ban már háromszázharminckettő. Megkezdték a berek vizének lecsapolását, a vasút építését. 1861-ben haladt át először Fonyódon a császári királyi szabadalmazott Déli Állami Lombard Velencei Vasúttársaság első vonata, mely Budáról az Adriai-tenger felé tartott.
A filoxéria baktérium csaknem az összes szőlőt megfertőzte, a földtulajdonosok elvándoroltak, ekkor került előtérbe a halászat, Fonyód a térség centruma lett.
Szaplonczay Manó, megyei tiszti főorvos, Zichy Bélától birtokot kapott, melyen 1894-ben felépítette az első máig is álló villát, és megalapította a Fonyód Fürdő Társaságot. Tíz évvel később már három kedvelt fürdőtelep volt Fonyódon, a villák pedig gombaként nőttek a település széltében-hosszában. 1896-ra megépült a Fonyód-Kaposvár vasútvonal, 1898-ra az új hajóállomás és kikötő. 1904-ben Fonyód vezetékes vízzel büszkélkedhetett, 1905-ben pedig bekapcsolták a balatoni körtelefon-hálózatba, és ugyanebben az évben önálló község lett. 1911. augusztus 28-án Lányi Antal első ízben Fonyód-Badacsony között repülte át monoplánján a Balatont. Emlékét kőtábla őrzi a parton.
Miniszterek , főhatóságok vezetői visszatérő vendégek voltak Fonyódon, szeretetük jeléül pedig fejlesztették a községet. Vass József, közlekedési miniszter révén például 1926-tól összeköttetése lett Fonyódnak Budapesttel; Ripka Ferenc, székesfővárosi polgármester segítségével épült ki a vezetékes vízellátás és a villamos-hálózat; Major Ferenc, országgyűlési képviselő adományából épült a ma is álló római katolikus templom. 1938 és 1944 között a szegedi iskolanővérek polgári iskolát szerveztek Fonyódon. Rendszeres vendégek voltak írók, költők: Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Fekete István és Dallos Sándor; zeneszerzők: Kacsóh Pongrác és Huszka Jenő; Szinyei Merse Pál, festő és dr. Bacsák György, polihisztor.
A második világháború alatt hadműveleti terülte volt Fonyód, ami jelentősen visszavetette fürdőéletét. 1950-től azonban járási székhely lett egészen 1973-ig. Létrehozták a sporttelepet, 1960-ban indult a gimnáziumi képzés, 1981 óta minden évben megrendezik a fonyódi Helikont, az 1980-as években megújult a vasútállomás és a pályaudvar, Makovecz köntösbe bújt az általános iskola és a gimnázium. Csutorás László kezdeményezésére létrejött a máig is működő Fonyód Védő és Szépítő Egyesület. 1989. március 1-jén lett Fonyód város.
( Összeállította: Sz. K. K )



 




Fonyódi séták



A fonyódi séták kiindulópontja a város központjában található vasútállomás.
Az épület falán található a Kaposvár-Fonyód vasútvonal 1896-os indításának emlékére a 100. évfordulón állított tábla. A vasúti közlekedés Kaposvár és Fonyód között 1896. július 15-én indult meg s hozta magával a fürdőélet fellendülését, ekkor épült meg a vasútállomás épülete is, amit azóta lebontottak.
A vasútállomástól keletre áll az Országzászló, amelyet 2003-ban állított a városvédő egyesület az egykori hősi emlékmű talapzatára.
A vasútállomástól délre, a kikötőben, a Hajóállomás díszes épületét 1913-ban Kaáli Nagy Dezső mérnök, balatoni kikötő-felügyelő tervei alapján építették. A Balaton felé haladva látható Lányi Antalnak, a Balaton első átrepülőjének tiszteletére állított emlékoszlop, tábla, aki Badacsony és Fonyód között 1911. augusztus 28-án elsőként repülte át a Balatont. A parton Kiss István Páros akt (Emberpár) című szobra.
A sándortelepi strand bejáratánál a múlt század hangulatát megidéző fürdőző pár fából faragott szobra köszönti a vendégeket.


A móló 1898-ban épült, melyet tervezője, Scholcz Gyula műszaki főtanácsos igen helyes esztétikai szépérzékkel a Gulács-hegy merőleges középvonalának irányított. Ezt a ma kövekből felhányt mólót 1906-ban átépítették, majd hullámtörő létesítésével a mai korszerű kikötőt alakították ki, amely a Balaton part leghosszabb mólója, 464 méter.
A kikötőben található a Zenepagoda, amelynek hangjátéka szórakoztatja az ott megpihenőket. Szemközt vele a kikötői üzletsor, ahol a vendég kedvére töltheti szabadidejét.
A kikötőből kelet felé haladva a Fürdő utcában a Villa Galéria épületének falán látható az épület egykori tulajdonosának, Németh Istvánnak, Kaposvár első polgármesterének emléktáblája, aki az 1910-es évekig ebben a villában töltötte nyarait, manapság egész nyáron át változatos kiállítások várják az érdeklődőket.






A vasútállomással szemben van a Millecentenáriumi park és a Díszkút, amely balatoni madarakat formáz. A parkban az Ülő nő szobra. Ugyanitt áll az egykori Vasúti Szálloda, amely 1897-ben épült. Több évtizeden keresztül szálloda és vendéglő volt, 1985 óta középiskolai kollégium. Az első Anna-bálok színhelye, falán emléktábla. A Balaton Kollégium déli oldalán van az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléktáblája és kopjafája.
Az épülettől kelet felé haladva a Dísz térre érünk, ahol a Zsolnay kút csobogó vize kedvelt hűsítő a nyári melegben.



 

A Dísz térrel szemközt áll a Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola. Az 1980-as évek végén a gimnázium átépítését a Makovecz-irodában dolgozó Salamin Ferenc építész tervezte. Az épületben a Fonyódi Helikon költőtalálkozókat idéző emléktábla van.




Itt, a Hunyadi János utcán haladva látható egy régi nyaraló falán Fodor András költő emléktáblája, aki Fonyódon írta verseit, s ezer szállal kötődött a városhoz.
Ha a vasútállomástól a Szent István utcán végigmegyünk, eljutunk az országban egyedülálló, kettős várárokkal erősített fácánosi palánkvárig, ahol a török idők emléke, Magyar Bálint várkapitány vitézsége ma is elevenen él a nyaranta megrendezett Hadijátékokban, ugyanakkor a gyerekek számára kedvelt játszóhely. Ugyanitt fekete márvány obeliszk őrzi a törökverő hősök emlékét. A Palánkvár déli végében állnak a Fonyód várossá avatásának 10. évfordulóján, 1999-ben ültetett, ma már egyre terebélyesedő tölgyfák.
A Palánkvártól nyugatra, a Lenke utca 21. sz. alatt áll Fonyód egyetlen, máig is megmaradt népi műemlék épülete, a 200 éves Présház-étterem. A birtokos Lengyel család építette az 1800-as évek legelején a szőlőbirtok kiszolgálására. Szőlőprés gerendájába egy bölcs megállapítást véstek 1833-ban: "Anno 1833. A szőlő három gyümölcsöt terem. Az első gyönyörűség, a második részegség, a harmadik bánat."
Ha a vasútállomástól a József utcán indulnak az út jobb oldalán a Testvérvárosi park utunk első állomása. Itt láthatóak Fonyód testvérvárosának (Leipheim, Borszék, Novi Vinodolski, Érsekújvár) címerei és zászlói, valamint a távolságukat és irányukat mutató tábla.
Az útról jobbra letérve az ún. Birka lépcsőre a Panoráma sétányon egészen a bélatelepi villasorig juthatunk. Útközben a fonyódi Fafaragó tábor alkotásaiban gyönyörködhetünk, a magyar történelem jeles alakjait, eseményeit álmodták fába a művészek.


Kép


A József utcán az ország mondhatni legszebb szerpentin útjának emelkedőjén haladva a Valkó kilátónál pihenhetünk, és megcsodálhatjuk a lenyűgöző szemközti panorámát. A kilátó után találjuk közvetlenül a Kripta villát, amelynek legendája évtizedek óta elérzékenyíti a látogatókat. A beteljesületlen szerelem arra késztette a kedvesét elvesztő férfit, hogy a maga s elhunyt szerelmének alakját kő-nászágyba faragtassa. Az épület előtt áll Árpád vezér fából faragott szobra, amely a 907-es pozsonyi csatának is emléket állít.
Az út baloldalán az erélyi fatemplomokat idéző, 1936-ban épült protestáns templom áll, amely a fonyódi református és evangélikus gyülekezetnek is otthonául szolgál. Előtte a II. világháborúban elhunyt polgári áldozatok nevét tartalmazó kopjafa emlékezik Fonyód mártírjaira. Innen a Sipos-hegy tetejére az erdei úton juthatunk fel. A kilátóból lenyűgöző kép tárul elénk, Keszthelytől Keneséig - a Balaton-parton egyedül erről a helyről - láthatjuk az egész Balatont. A Sipos-hegy sétányain, az Erdei tornapályán elhelyezett táblák segítségével kedvünkre megmozgathatjuk végtagjainkat.


A protestáns templomtól nem messze, a József utcáról jobbra lekanyarodva a Templom utcában láthatjuk az 1902-ben épült katolikus templomot (falán emléktábla), mellette a fából faragott Jézus szobor.
A templom után továbbhaladva a Kossuth-erdőbe érünk, ahol Benedek György szobrászművész, Fonyód I. és a II. világháborúban elesett katonáinak emlékére emelt monumentális munkája áll. Az erdővel szemközt látható az 1940-ben felépült Magyar Bálint Általános Iskola épülete, akkor még mint polgári iskola. Az 1980-as évek második felében a szintén a Makovecz-irodában dolgozó Zsigmond László építész tervei alapján építették jelenlegi állapotába. A parkjában az 1848/49-es szabadságharcra emlékeztető kopjafa áll.



A Kossuth-erdőből déli irányba kitérve a Fő utcán végighaladva láthatjuk a városháza 1939-ben emelt épületét, vele szemben egy 1942-ben, majd az utcán tovább menve egy 1862-ben állított kőkereszt.
A Kossuth-erdőből a Bartók Béla utcán tovább sétálva a volt Velics-villa falán Szinyei Merse Pál táblája őrzi emlékét annak, hogy a nagy festő 1916 és 1917 nyarát ebben a villában töltve kilenc képet festett Fonyódról és a Balatonról. Az épületben működik a Fonyódi Múzeum, amely a Balaton állat- és növényvilágát, a tó természetvédelmét, kultúrtörténetét, Fonyód helytörténetét és néprajzát bemutató állandó kiállítással, és rendszeresen megújuló időszaki tárlatokkal várja a látogatókat. A múzeum falán van a korabeli tulajdonosok, Velics Antal orientalistának emléket állító tábla. A múzeum előtt gróf Zichy Béla mellszobra, mely Bélatelep névadójának, a terület egykori tulajdonosának emlékét híven őrzi.




Utunkat folytatva jobboldalon láthatjuk a Zeneiskolával szemben az 1900-ban emelt Mária szobrot. Az épület egykor a Vaszary család tulajdonában volt, ők állították nagybátyjuk, Vaszary Kolos prímás, esztergomi érsek javaslatára a kegyhelyet. Az épület átépítését szintén a Makovecz-irodában dolgozó Ekler Dezső tervezte.
Az út másik oldalán kezdődik a híres fonyód-bélatelepi villasor, amely 1894-ben kezdett kiépülni, s a mai napig a legtöbb villa megőrizte jellegzetes vonásait eredeti formában. Bélatelep a jómódú, "úri középosztály" tagjainak volt a nyaralóhelye. Jobbára orvosok, jogászok, földbirtokosok, politikusok, művészek, gyártulajdonosok töltötték itt szabadidejüket, többek között Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere. Huszka Jenő zeneszerző, a pezsgő-gyáros Törley család.
A villasorral átellenben, a sétányon haladva legelőször Szaplonczay Manó emlékszobrát látjuk, melyet Bélatelep alapítója előtt tisztelegve 1934-ben emeltek. Két oldalán gránittáblákat állított a Fonyód Városvédő és Szépítő Egyesület Fonyód szerelmesére emlékezve, illetve egy kopjafa is az ő emlékét idézi.
A Márffy téren Ripka Ferenc főpolgármester tiszteletére, a róla elnevezett kúton születésének 130. évfordulóján, 2001-ben állítottak emléktáblát. Ripka Ferenc majd 40 éven keresztül töltötte nyarait Bélatelepen, s Szaplonczay Manó halála után, 1916-tól a Bélatelepi Fürdőegyesület elnöke is volt. 






Kitérőt téve a térről induló Ripka sétányon a bélatelepi vasútállomásra jutunk. Az épületet 1928-ban emelték, s az egyik legszebb, eredeti formájában megmaradt Balaton-parti vasútállomás. Falán egy 1944-ben állított tábla, amely az első fonyódi fürdőzőknek, a majdan létesített Bélatelep felfedezőinek állít emléket. Ezen a helyen állt a 103-as számú vasúti őrház, amelynek tisztaszobáját kibérelve töltötték szabadidejüket a Magyar Tenger partján az ősfürdőzők, és fedezték fel a fonyódi Balaton partot az 1860-as évektől kezdődően.
Innen a 7-es úton továbbhaladva Fenyves felé, majd letérve a Báthory utcában áll Bacsák Györgynek, az utolsó magyar polihisztornak háza. Fonyód nagy örege matuzsálemi kort élt, 100 éve alatt régészkedett, foglakozott az eljegesedés problémájával is. A ház falán emléktábla, ablakmélyedésében mellszobra őrzi nagyságát.
Visszatérve a Szaplonczay sétányra a Ripka-kúttal átellenben az út másik oldalán, villája előtt láthatjuk Huszka Jenő zeneszerző emléktábláját, aki szintén évtizedeken át nyaralt, és dolgozott Fonyódon, hiszen nem egy világhírű művét ebben a villában szerezte, innen délre áll a Törley család villája.
A sétány azon részén, ahol kiszélesedik az út, található a 2001-ben állított Millenniumi Kettős-kereszt, amely 18 méterrel emelkedik a magaspart fölé.




Ugyancsak itt láthatjuk - a róla elnevezett tére - Bélatelep névadójának, gróf Zichy Bélának az emléktábláját, aki felkarolta a Balaton-kultusz eszméjét, és lehetővé tette, hogy felépítsék a legszebb balatoni villasort.
A sétányról balra letérve erdei úton feljuthatunk a 233 méter magas Várhegyre, s a kilátóból gyönyörködhetünk a csodálatos panorámában, északon a Balaton-felvidék, keleten Boglár s a déli part többi települése, délen a Nagyberek, nyugaton Fenyves és Keszthely nyújt maradandó esztétikai élményt. Az erdőben az Edison utcától nem messze van Szaplonczay Manó sírja, akit kívánsága szerint halála után szeretett erdejében helyezték végső nyugalomra.
A Bartók Béla utcán végighaladva a Turul utcában régi uradalmi épületeket látunk a magtár és az egykori cselédlakások homlokzatán gróf Zichy Béla címerével.









 



Két keréken a Balatonnál


 
Magyarország "tengerét" körülkarikázni egy több napos könnyű túra keretében sokak számára életre szóló élményt jelenthet.
A legkedvezőbb erre talán a késő tavaszi vagy a kora őszi időszak, a "hosszú" hétvégék. Ezt az időszakot különösen diákcsoportok, kisgyermekes családok részére ajánljuk. Ilyenkor a csendes, part menti, kitáblázott balatoni bringakörúton, egy-egy frissítő strandolást közbeiktatva haladhatunk, miközben a csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. A Balatonig eljuthatunk vonattal, a kerékpárunkkal együtt utazva. A MÁV előzetes igénylés alapján a túracsoportok részére kerékpárszállító kocsit biztosít. Hajóval, komppal átkelhetünk egyik partról a másikra (pl. Tihany-Szántód, Fonyód-Badacsony). A bringakörútról letérve a Balaton környékének a felfedezése csodálatos és feledhetetlen élményekkel gazdagíthat minden érdeklődőt.





1. túra: Balaton bringakörút - 210 km
 
A Balaton teljes egészében körbekerékpározható, részben kiépített kerékpárúton, részben kerékpáros táblával jelölt kis forgalmú utakon.
Balatonakarattya-Balatonkenese-Balatonfűzfő-Vörösberény-Balatonalmádi-Káptalanfüred-Alsóörs-Paloznak-Csopak-Balatonfüred-Tihany-rév elágazás-Aszófő-Örvényes-Balatonudvardi-Fövenyes-Balatonakali-Zánka-Balatonszepezd-Révfülöp-Pálköve-Balatonrendes-Ábrahámhegy-Badacsonyörs-Badacsonytomaj-Badacsony-Badacsonytördemic (Szigliget)-Balatonederics-Balatongyörök-Vonyarcvashegy-Gyenesdiás-Keszthely-Fenékpuszta-Balatonberény (Balatonszentgyörgy)-Balatonmáriafürdő-Balatonfenyves-Bélatelep-Fonyód-Balatonboglár-Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonszárszó-Balatonföldvár-Szántód (Szántódrév-Tihany)-Zamárdi-Széplak-Siófok-Szabadifürdő-Sóstó-Balatonvilágos-Balatonaliga-Balatonakarattya



Hagyomány és népművészet





A népi kultúra, a népzene az 1970-es évek elején az egész országban virágzásnak indult. Citerazenekarok, pávakörök, hagyományőrző együttesek jöttek létre.
Hatására Matkó Imréné, a művelődési ház igazgatója próbálta Fonyódon is meghonosítani a népművészetet. Ekkor alakult meg a citerazenekar, a népdaléneklő csoport, a népi zenekar, a néptánccsoport és a fafaragó- és hímző szakkör. 1977. augusztus 20-án Matkó Imréné szervező munkájáért a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta.
A Balaton partján szinte minden város tart szüreti felvonulást. Fonyódon a szüreti mulatság volt az ifjúság első társas szórakozása, amit Schaller Lajos, a Sirály Szálló akkori bérlője indított el 1900 körül. A fiatalok nagyon készültek erre az ünnepre. A legények elhívták a lányokat, így minden felvonuló párban érkezett. Később aztán házasság is született egy-egy ilyen meghívásból.
Az 1980-as években Fonyód művelődésszervezői új műsorokkal próbáltak a településre turistákat csalogatni. 1990-91-ben kétnapos Fonyódi Napok keretében szórakoztatták az érdeklődőket, azóta pedig minden évben megrendezik július végén - augusztus elején a Fonyódi Nyári Fesztivált.
1992-ben a Városi Művelődési Ház új hagyományt teremtett. Augusztus 20-án Szent István-napi ünnepség keretében vonul a település lakossága az utcára. Jellemző programok a menettánc, a kenyérszentelés, a borkóstolás, az utcabál, a lampionos vitorlás-felvonulás és a tűzijáték.







A 20. század közepén Fonyód járási székhely lett, mely új szerepet jelentett a településnek. Rendezvényeket, ünneplési alkalmakat, fogadásokat, köszöntőket kellett szervezni. Az első tánccsoport 1953. tavaszán jött létre az ünnepek kulturális feltételeként, de nem helybeliekből. A szerepléshez szükséges ruhákat Buzsákból kapták eleinte kölcsön, majd a járási tanács nyolc garnitúrát készíttetett a tánccsoportnak, mely fonyódiakkal bővült. A néptánc ma is kedvelt időtöltés Fonyódon. Éveken át járhattak az általános iskola diákjai délutánonként táncolni, a gimnázium tanulói pedig ma is minden pénteken gyakorolnak fellépéseikre.
Fonyód virágkorát a 20. század közepén élte. A kultúra egyetlen területén sem szenvedtek hiányt lakói.

Összeállította: Sz. K. K.

Látnivalók

Kripta villa


Az örök szerelem háza.

Minden ember a maga módján, a lelke mélyén emléket állít igaz szerelmének, de mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik nem zárják magukba a titkot, hanem kézzel fogható, szemmel látható jellel kívánnak emléket állítani az ember legszentebb érzésének, az örök szerelemnek. Ezek közé tartozott Abrudbányay Ödön is, az erdélyi származású pécsi gyógyszerész, aki szokatlan módját választotta az emlékezésnek.
A történet kezdete az 1910-es évek közepére tehető, amikor az ifjú patikus Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, Magdusba. Eljegyezte, de Magdus az esküvő előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte meghalt kedvese tárgyi emlékeit, és sokáig gyászolta őt. Időközben lezárult az első világháború, alaposan átszabták Európa térképét, Erdélyt Romániához csatolták. A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és Magdus emlékével a szívében Pécsett telepedett le. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, akiket gondosan nevelt.
1940-ben ismét a történelem szólt közbe, a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, Kolozsvár ismét hazánk része lett. Abrudbányay doktor, aki ekkorra tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet Magdusnak.Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben Magdus hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Itt Fonyódon, a Sipos-hegyen lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára. Ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Náplyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiben gyönyörködhetünk, és a lábunk előtt ott ringatózik a Balaton.
Kép

Az épületet 1940-ben Cserna Sándor, pécsi építőmester tervezte mediterrán stílusban, oszlopokkal, erkélyekkel, lapos tetővel. Az alagsorban helyezték el a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát, itt helyezték volna el Magdus hamvait is, és itt lett volna a család temetkezési helye. A földszinten az elképzelések szerint Magdus tárgyaiból egy emlékszobát rendeztek volna be. Az emeleten a család számára egy lakást alakítottak ki.
A villa felépült, de a hamvak nem érkezhettek meg Fonyódra, mert a háború után Erdélyt ismét Romániához csatolták. Az Abrudbányay-család 1949-ig élvezhette a gyönyörű panorámát, a természet szépségeit, mígnem államosították minden vagyonukat. Ezután a villa lakásként, majd orvosi rendelőként funkcionált. Az udvaron álló kis házból is elmaradt a nyaraló Abrudbányay-család. Az 1950-es, 60-as években az építtető hozzájárulásával idegenforgalmi látványosságként bemutatták a "kriptát", aztán lassan lomtárrá vált. Az ezredfordulón Fonyód Város Önkormányzata kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával a Széchenyi Terv pályázatán elnyert összegből sikerült helyreállítani.
A ház alagsorában, a "kriptában" most is álmodik Magdus és Ödön. Az álom azért álom, mert soha nem vált valóra. Hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ért véget. Hirdeti az emlékekhez való hűséget.
A villa máig fennmaradt legendája szerint, ha a nászágy felett egy leány és egy fiú megfogja egymás kezét, akkor szerelmük örökké tart.


Kép




A palánkvár története

 
1544 után kezdődött meg az első fonyódi erődítmény felépítése.
Az építkezések nem a tervek, hanem az egyre nagyobb veszélyt jelentő török elleni védelem okozta kapkodás szerint folytak. Helyben talált anyagokból jobbágyok nem minden téren szakszerű munkájával kellett valami védhető helyet emelni. A védelem ereje sokszor nem is a falakban volt, hanem azokban a természetes vagy mesterségesen létrehozott természeti akadályokban, melyek révén a várfalak megközelíthetővé váltak. Fonyód fő védelmét a mocsarak adták. A falut szint az 1900-as évekig vizen csak a Balatonon, szárazföldön pedig csak a bézsenyi földnyelven lehetett megközelíteni. Ezt a két irányt kellett őrizni. S arra az estre, ha az ellenség mégis bejutna a faluba, ott az erődítményt vizes árokkal kellett körülvenni.
A fonyódi vár építését az 1544 utáni új helyzetben kezdhették meg, s végleges formáját az 1550-es évek közepén nyerhette el, amikor török ostromokat is ki kellet állnia.
A kb 60x60 nagyságú, négyszög alakú palánkvár hosszú ideig ellenállt a török ostromának, csak Palonai Magyar Bálint, a vár kapitányának halála után, 1575-ben tudták elfoglalni a törökök. Mivel nekik nem volt rá szükségük lerombolták, nehogy a magyarok visszafoglalva ismét használhassák.
A belső vár romjainak köveit a 19. századi újrabetelepülés során hordta szét a kőben szegény vidéken a lakosság. A várból teljes egészében a várárok maradt meg.

forrás: Komjáthy Miklós: A középkori Fonyód.

 



Kép

 

Sipos-hegy


A Balaton partján egyedül erről a helyről látható tiszta, páramentes időben teljes hosszában, Keszthelytől Keneséig Közép-Európa legnagyobb állóvize, a Balaton.
"Maga a fonyódi hegy valóságos kis múzeuma a Balaton történetének s minden tekintetben megérdemli a részletes megtekintést. Egyúttal a Balaton környékének egyik leggyönyörűbb üdülőhelye s talán innen a legszebb a Tapolcai-medence vulkáncsoportjának képe. Ilyen tájképet nemigen látni többet Európában!"
/Cholnoky Jenő
1870-1950
földrajz professzor, egyetemi tanár, akadémikus, a Balaton-kutatás kimagasló egyénisége, az egyetemes földrajztudomány nemzetközi hírű tudósa és népszerűsítője, a Balaton nagy szerelmese/
A Sipos-hegy krónikája: Sipos József a Csehiben lakó Szentes testvérektől vette meg 1868-ban a hegytetőtől a mai Fő utcai ABC-ig lenyúló saroktelket, amelyen akkor még szőlő és pince állt. A fonyódi kettős kúp keleti csúcsát ebben az időben nevezték el Sipos-hegynek. Régebben a kilátót, mely 1987-ben épült a postai mikrohullámú átjátszók miatt - Postás-kilátóként jelölték, mely 15m magas és 76 lépcső vezet az 1. szintjére.
Geológia: A Tapolcai-medence vulkanikus tanúhegyeinek "kistestvérei" a fonyódi Sipos-hegy (207m) és a Várhegy (233m). A Sipos-hegy kőzete, a vulkáni működés eredményeként megszilárdult bazalt a környék legfőbb útépítő köve lett. A Balaton déli partján ez az egyetlen bazalthegy.
Növényzet: A Sipos-hegy főbb alkotó fafajtái a csertölgy és a virágos kőris. De ebben a zöldövezeti rendeltetésű erdőrészben sok kocsányos, kocsánytalan tölgyet, cserfát, mezei juhart, mezei szilt, közönséges borókát is találhatunk. Az aljnövényzet egy része a terület nyári párás, hűvös mikroklímájára utal.
Állatvilág: A Sipos-hegy erdeje bővelkedik énekesmadarakban. Többek között találkozhatunk itt erdei pinttyel, barát cinegével és poszátával, szürke légykapóval, erdei szürkebeggyel, vörösbeggyel, fekete rigóval. Hallhatjuk a kakukk, a fülemüle énekét, az erdei fülesbaglyok és macskabaglyok huhogását, valamint a fekete harkályok, a kis- és nagy fakopáncsok kopogtatását is. Az erdő apró lakói még az európai sün, vakond, közönséges denevér; rágcsálók közül a közönséges erdei egér és a mókus. A rovarok, csigák és a pókok rendjéből kis szentjánosbogárral, a közismert hétpettyes katicabogárral, szarvasbogárral, éti csigával és a koronás keresztespókkal találkozhat a figyelmes látogató. Őszi időszakban kormos-, dolmányos-, vetési varjak, hollók köröznek, kárognak a ködös hegyen csendben álló csupasz fák ágai felett.





Híres emberek, akiknek a neve Fonyódhoz kötődik





Huszka Jenő zeneszerző


Kép

1907 és 1944 között a fonyód-bélatelepi villasoron lévő házában töltötte nyarait. Itt szerezte híres operettjeit: a Lili bárónőt és a Mária főhadnagyot. Felesége Bacsák György lánya, Bacsák Lili volt.


Fodor András költő, esszéíró


Kép




Fonyódon, a Hunyadi utcában volt villája, nyaranta nála ült össze a Somogy folyóirat főszerkesztő bizottsága, s ott dölt el a Fonyódi Helikon programja.


 


dr. Bacsák György polihisztor

Kép

Életének második felét azzal kezdte, hogy letelepedett a fonyódi hegy alá, Bélatelepre, s annak első házát a Balaton-parton saját tervei szerint megépíttette.

(1870. jú. 17. - 1970. márc. 4.)

Fonyód-Bélatelepen hunyt el 1970 március 4-én.

Bacsák Györgyör nemcsak a jégkorszak érdekelte Fonyódon, hanem jelentős volt az akkori Balaton-parti kis település régészeti emlékeinek első számú kutatójaként, megmentője, szenvedélyes feltárójaként. 1929-től az 1950-es évekig minden fonyódi leletet begyűjtött, értékelt és továbbított barátainak a Somogy Megyei Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőinek, illetve régészeinek. Bacsák Fonyódon, Bélatelepen négy korszakot tárt fel: őskorit, ókorit, népvándorlás korit és középkorit. Egyetlen népvándorláskori - gót temetkezési úrnát - a Várhegy tetején találta meg, amely a Nemzeti Múzeumba került. A középkori emlékek között első helyen sorolta fel a vezérek vagy az első Árpád-kori királyok korából való cölöpépítményes telephelyet. 1934-35-ben hozta felszínre a IX-XIII. századi alsó-bélatelepi cölöpépítményes falut. Az akkori korszerű ásatási módszert is ismerte: naplót vezetett, rajzokat készített, megőrizte/őriztette a leleteket a feltárt lelőhelyen, majd azokat kiemeltette. Terepbejárásokat folytatott, gyűjtött és ásatási jelentéseket is készített az akkori főhatóságnak számító Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának. Háza védett.
Kép

 

dr. Szaplonczay Manó megyei tisztifőorvos
 
Királyi tanácsos, Somogy vármegye főorvosa, Bélatelep megalapítója.
(1856. október 11. - 1916. szeptember 3.)

 
1894-ben épült föl villája elsőként Bélatelepen. Ugyanebben az évben Kaposváron 50 alapítóval létrehozta a Fonyódi Nyaralók Társaságát. Halála után, ahogy kívánta, az általa alapított Bélatelepen, Balatonra nézve temették el a Várhegyen.
A legszebb panoráma talán itt látható ! Több szabad strandja van! Érdemes a települést felkeresni !