2019. november 2., szombat

Halottak Napja közeleg ismét...




A Mindenszentek estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik,
 ilyenkor sok helyen hosszan,
 akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
 November 2-án pedig halottainkra emlékezünk.



Most még csendes a temető.
Rövidesen kivirágzik,
 a sok mécses és gyertya fénye ünnepiessé
 varázsolja a  virágokkal díszített sírokat.

Megállunk majd a sír előtt,
a szeretteinkre gondolunk, akik
már nincsenek közöttünk,de  a szívünkben
örökké élnek.



Tudnunk kell:  

Csak azt felejtik el, 
csak az tűnik el örökre,
 akit elfelejtenek!








Csukás István

Istenke, vedd térdedre édesanyámat



Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.



2019. szeptember 9., hétfő

Közeleg szeptember 15......





Szeptember 15. a Hétfájdalmú Szűzanya, Szűz Mária ünnepe. A keresztények Szűz Mária felmagasztalt anyai fájdalmára emlékeznek e napon, mely a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon kerül sor, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap. A kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak.


Sík Sándor
Áldott az asszonyok között

Mentél, amerre húzódott az ösvény
Galileának nap aszalta földjén.
És kivirágzott lépteid nyomán
A bokavérző Hegyes Tartomány.
A sziklák istenverte szurdokán
Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,
A kősziklából csorgó méz fakadt,
A ciszternákban élővíz patak.
S a porszemecskék, míg sarudra lestek,
Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.
Karjaid összefonva kebleden
Mentél s mosolyogtál édesdeden.
Mérhetetlenül mély volt és komoly
És mondhatatlan édes e mosoly.
Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt.
A csepp angyalok, mint a rendelés szólt,
Elkuporodtak a sziklák közébe
Ujjacskáikat ajakukra téve.
A titokzatos Hang is hallgatott,
A Lélek, aki megárnyékozott,
És néma volt még Ő is, az Egyetlen,
A szíved alatt élő Érthetetlen.
Mentél, magad, és nem sejtette senki
A titkot, amely a mindent belengi.
Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,
Még az sem, aki árva tűzhelyednél
Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:
Hogy áldott vagy az asszonyok között.




2019. július 27., szombat

Variációk egy párra c. könyv....

Egy könyv. Lenyűgözött! 

Örülök, hogy teljesen véletlenül, de rátaláltam. Semmit sem tudtam róla.

( Laura Barnett 37 éves újságíró, első könyve, de szerintem tökéletes.)





Olvasd el az alábbi kritikát vagy inkább gondolatokat erről a könyvről. 

A " cafeblog"on találtam rá.
 Ennél pontosabbat én sem tudnék írni a könyvről.

Kattints rá! Érdemes elolvasni !




Mindenkinek ajánlom!!!




2019. június 26., szerda

Bella István versek...



Fénylik a nyár


Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,
harangok konganak a nyárban,
de fehér törzsén már sír a bogár,
a fűrész foga fölsír a fában.

Ifjúságom, szerelmeim
mind, mit föléltem én magamtól,
játszik, susog – hányféle szín –
az ezer tükrű, szájú falombon.

Csobban és lassan gyűrűzik
a levegő, mintha a hűsben
hal úszna el, sugár tűnik
a súlytalan levélsűrűben.

Fény, fény és fény! Mintha a nyár
hajával fonná be a földet,
s az, mint a léghajókosár,
vinne, szállana egyre följebb.

Fény, fény és fény! Mintha mohok,
finom szájak szőnék át testem,
legyek egy sejt, ha zuhanok.
S ne kelljen nagyon mélyre esnem.

Fénylik a nyár. Gyöngy és homály.
S tán azért gyönyörű, mert látom:
addig talán, amíg megáll
a szem a moccanatlan ágon.

Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,
harangok konganak a fában,
de fehér törzsén már sír a szám,
a fűrész foga fölsír a számban.






 Dorombolások

Arra lettél, hogy simogassanak.
Örökös kölyökmacskának születtél.
Simogatásból szőtték magadat,
hogy egyetlen simogatás lehessél.

Játékaim jósága te lehettél,
nem aki voltál, de aki vagy.
Csutkalovam tüzet rí: szeressél.
Holdaddal karmolj, halassz meg, vagy maradj.

Elveszejtesz, ha mindig elveszítesz.
Ha újra és újra. Egyszer majd megállsz,
hogy hol vagyok: szívedből dobogás,

szádból egy szó. Nem hallasz. És egy szívhez,
egy másikhoz magaddal közelítesz.
Megáll minden: szó, száj, szív. Nem találsz.

Arra lettem, hogy simogassalak.
Egy örök kölyökmacskáért születtem.
Hogy körbedoromboljam hátadat.
Hogy simogatásom hasad lehessen.

Játékaid jó fényét én leheltem,
s most nem víz – csurom-te és fény – szakadsz
rólam. Csutkalovam le ne vessen,
nem táltosló, de táltosan szabad.

Elveszíthetlek? Akár a száj a szót?
Szívdobogást a szív? Szárnyuk a színek?
Elvesztheti a tengert a hajó?

Csak ha meghalnék! De semmit senkinek
mindenségünkért! S ha elveszítelek
magam veszejtlek. Én vagyok bakó.

És megáll minden? Nap? Hold? Mert nem találsz?
Csak az én holdam, csak a te napod.
Azért még kihavaz, hoz az akác
szemed fényéből egy-egy csillagot.

Azért, mert nem leszünk, még idefájsz.
Dobbanás-szünet. Szívekből kifagyott.
Halálzok, halálzol és halálsz:
élsz. Én is. Addig él, ki halott,

míg ez a halandó állatfaj, az ember.
Kihaló föld, űr. A csak egyszer-
sötétségfények. Egy virágos ág,

az ég, fordulsz hanyatt, szülessenek csodák:
fénygödröcskédző, elszelídült tenger,
nyújtózkodó, őstejút-macskaság.





Ha égek, elégek


Bach Esz-dur szvit triójára


Ne szólj, ne közelíts!
Nem hó hull, tűz esik.
Elfúlok,
meggyúlok,
fölgyújtnak szemeid.

Ha szó, majd elakad,
ha hó, majd elapad,
elhulló,
lehulló
csillag a derekad.

Oly jó, hogy újra vagy.
Forró
szavaidtól
kigyullad a nap.
Hajnal, hajnalj!
És soha el ne hagyj!

Ha hó volt, leesett.
Ha szó, a közeled.
Ha égek,
elégek,
éljek:
nézzem a szemed.





2019. június 13., csütörtök

Tango hangulatok...






Tangóban ringatózva



Ölesésedben elveszek
ölelésedben védett leszek
ölelésed olyan forró és lágy!
Testemben bizsereg a vágy.

Kezünk és lábunk együtt mozdul,
arcunk  egymáshoz simul.
Ez a tánc, ez a tánc megőrjít!
Argentin tangó hullámzik!

Argentin tangó, forró és lágy.
Akár egy szerelmi  vallomás ;
Szikrázva pattog közöttünk a vágy.









TANGÓ



Vanília  és málna illata keveredik emlékeimben.
A sütőben rozmaringos csirke pirosodik.
Mélyvörös , málna és rózsaillatú vörösbort
ízlelgetek, miközben szemem az óramutatót lesi.
Jöttödet várom.

Minden előkészület neked szól.
Az étkezőben az asztalon hófehér
damaszt abroszon, mélykék tányérok mellett
rendben sorakozott evőeszközök, csillogó
poharak állnak, a vázában egy szál fehér rózsa,
az asztal közepén kétágú gyertya ég.

Ledobom kötényem.
A zuhanyrózsa alatt
kókusz és rózsaillatot varázsolok bőrömre.
Frissen és illatosan , egy mozdulattal bebújok
könnyű, testhez simuló
mélyzöld, gyöngypántos selyemruhámba.
A  nyári szandálom is
lábamra talál.
Gesztenyebarna hajamat
megcsavarom, franciás konty lesz belőle.
Leheletnyi sminkkel szépítem magamat,
 kisétálok a nappaliba, megnyomom a gombot zenegépemen.


  Te, egy testet és lelket borzoló szaxofon szólóra
lépsz már a szobámba.
Pontosan érkezel.
Vörös rózsáidat
egy régi, nagymamától örökölt
 altwien vázába helyezem.

Leülsz a kanapéra, kék szemed mosolyog.

Aperitifnek vilmoskörte dukál.
Cigarettánkba szippantunk,
kölcsönösen udvariaskodunk,
 asztalra kerül a 
rozmaringtól illatozó vacsoratál.


Vaníliás málna-parfém jelzi a vacsora végét.
Vörös boros poharunk összekoccan,
felállunk.
 A kanapé felé indulnék,
de ekkor megszólal Jacob Gade:
                                          Jalousie tangója.

Lekapcsolod a villanyt, csak a gyertyák világítanak.
Könnyű nyári szellő lengeti a függönyt.
Átfogod  derekamat, arcom arcodhoz ér és
vaníliás - málna, rozmaringos sült-csirke illatában
buja szerelmi zsongásban,
                                           tangózunk, tangózunk...







2019. május 16., csütörtök

Bánatos....









Ez a világ…

Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
Sokat ígér, keveset ád
amit ád is keserűt ád

Ne szeressél kettőt hármat
Mikor egy is elég bánat
Mert én is szerettem egyet
Felejteném de nem lehet

Annyi bánat a szívemen
Két rét hajlott az egeken
egyedül hagyott a világ
egyedül búsulok én már







Túl a vizen

Túl a vizen (ă) van egy malom,
Bánatat őrölnek azon,
Bánatat őrölnek azon
Hajnanâjna,najnanâjna, najnâjna.

Én vagyok annak mónárja,
Ki ja bánatot próbálja,
Ki a bánatot próbálja,
Häjnänájnä,näjnänájnä, näjnájnä.

Kinek panaszoljam magam,
Kinëk mondjam a bánatam,
Kinek mondjam ki hallgat mëg?
Äjnänájnä,näjnänájnä,näjnánä.

Kinek mondjam, ki hallgat meg,
Engemet ki vigasztal meg?
Kinek mondjam, ki hallgat meg,
Äjnanâjna, najnanâjna, najnâjna.

Kinëk mondjam, kinek mondjam,
Kinëk panaszoljam magam,
Kinëk mondjam a bánatam?
Äjnánâjnä,najnanâjna, najnâjna.






Bánat, bánat

Bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
eladnálak de nincs kinek
bánatja van mindenkinek

utca utca bánat utca
bánatkővel van kirakva
azt is az én rózsám rakta
hogy én sírva járjak rajta
nem járok én sírva rajta
járjon aki kirakatta
===

Jaj de csendes jaj de csendes eső esik
halálomat halálomat sokan lesik
azért lesik halálom
vegyék el a galambom
aj-la-laj...

azt gondoltad azt gondoltad rózsám bánom
hogy tetőled hogy tetőled el kell válnom
megválásom csak egy álom
szívemet másnak ajánlom
aj-la-laj...

Babot vittem a malomba
azt hittem hogy törökbúza
törökbúza édes málé
szép élet a nagy leányé

mert a leány piros rózsa
ha kiteszik a kapuba
de a legény büdös gomba
kivetik a ganyédombra










2019. április 30., kedd

Anyák Napja közeleg...





József Attila

 Anya

Az őszi eső szürke kontya
arcomba lóg zilálva, bontva.
Harmadik napja sírja, mondja,
mint tébolyult anya motyogja
- mert csecsre vágyom - rám meredve:
Reátaláltam gyermekemre,
aludj el, édes kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsikém, tente, tente...




( Giuseppe Dangelico )



 „Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

Kundera









Szabó Lőrinc

Az anyák

 Csak egy voltak kivétel, az Anyák.
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nő szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!