Bánatos....

Ez a világ…

Ez a világ olyan világ

Mint a mogyorófa virág

Sokat ígér, keveset ád

amit ád is keserűt ád

Ne szeressél kettőt hármat

Mikor egy is elég bánat

Mert én is szerettem egyet

Felejteném de nem lehet

Annyi bánat a szívemen

Két rét hajlott az egeken

egyedül hagyott a világ

egyedül búsulok én már

Túl a vizen

Túl a vizen (ă) van egy malom,

Bánatat őrölnek azon,

Bánatat őrölnek azon

Hajnanâjna,najnanâjna, najnâjna.

Én vagyok annak mónárja,

Ki ja bánatot próbálja,

Ki a bánatot próbálja,

Häjnänájnä,näjnänájnä, näjnájnä.

Kinek panaszoljam magam,

Kinëk mondjam a bánatam,

Kinek mondjam ki hallgat mëg?

Äjnänájnä,näjnänájnä,näjnánä.

Kinek mondjam, ki hallgat meg,

Engemet ki vigasztal meg?

Kinek mondjam, ki hallgat meg,

Äjnanâjna, najnanâjna, najnâjna.

Kinëk mondjam, kinek mondjam,

Kinëk panaszoljam magam,

Kinëk mondjam a bánatam?

Äjnánâjnä,najnanâjna, najnâjna.

Bánat, bánat

Bánat bánat de nehéz vagy

de rég hogy a szívemen vagy

eladnálak de nincs kinek

bánatja van mindenkinek

utca utca bánat utca

bánatkővel van kirakva

azt is az én rózsám rakta

hogy én sírva járjak rajta

nem járok én sírva rajta

járjon aki kirakatta

===

Jaj de csendes jaj de csendes eső esik

halálomat halálomat sokan lesik

azért lesik halálom

vegyék el a galambom

aj-la-laj...

azt gondoltad azt gondoltad rózsám bánom

hogy tetőled hogy tetőled el kell válnom

megválásom csak egy álom

szívemet másnak ajánlom

aj-la-laj...

Babot vittem a malomba

azt hittem hogy törökbúza

törökbúza édes málé

szép élet a nagy leányé

mert a leány piros rózsa

ha kiteszik a kapuba

de a legény büdös gomba

kivetik a ganyédombra

Anyák Napja közeleg...

József Attila

 Anya

Az őszi eső szürke kontya

arcomba lóg zilálva, bontva.

Harmadik napja sírja, mondja,

mint tébolyult anya motyogja

- mert csecsre vágyom - rám meredve:

Reátaláltam gyermekemre,

aludj el, édes kedvesem, te,

csitt, csitt, kicsikém, tente, tente...

( Giuseppe Dangelico )

 „Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

Kundera

Szabó Lőrinc

Az anyák

 Csak egy voltak kivétel, az Anyák.

Szentek és ápolónők: a csodát,

a jelenést láttam bennük. A nagy

odaadást, az aggodalmakat,

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit

a nő szenved, ha otthon dolgozik,

a gondviselést. Hogy testileg mi a

férj, feleség s a család viszonya,

nem sejtettem-kutattam. Valami,

éreztem előre elrendeli,

ki hol álljon, mi legyen, öröme,

bánata mennyi, milyen gyermeke,

és ezen változtatni nem lehet.

A férfi maga küzdi ki szerepét,

a nők az eleve-elrendelés:

ők a béke, a jóság, puhaság

a földön, a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!

Húsvét - 2019

Sik Sándor

Imádság a hegyen

Itt a hegyen, ahol minden levők:

Menny-kupola, hétágú-gyertya fák,

Kakukkfű-tömjén, hangyakörmenet,

Szóló madárdal és szellő-karének

Egy zsolozsmába olvad fel Tehozzád -

Hozzád, kit megnevezni nem tudok,

De a Te neved minden szó a számon;

Akit keresni hiábavaló,

Mert nem vagy ember-érhető helyen,

De kereslek, mert megtaláltalak,

És aki keres, az is csak Te vagy;

Akinek halló füle nincs szavamra,

De minden szómat visszahangozod,

Gondolatomat, a vérem verését,

És minden szómat Te vagy aki mondod:

Hadd tárom Hozzád én is mindenestül

Veled csordultig-édes lelkemet.

Első szavam a néma bámulat,

Az alázatos mámor: a csodán,

Hogy az útszéli csöpp üvegszilánknak

Engedtetett tükrözni a Napot.

Hogy aki nem is tudom biztosan még,

Vagyok-e hát, és mi az, hogy vagyok:

Tudom és érzem, élhetem a van-t,

A tudhatatlant, átérezhetetlent.

Hogy életem - e gyújtó-villanás,

Megpillantanom alig elegendő

Mind a sok mozgó, fényes furcsaságot,

Ami hozzám ér kívül és belül -

Ez a sikolynyi pillanat: elég

Meglátnom az egyetlen Látomást:

Láthatatlan, időtlen Arcodat.

Hogy tapogató, vaksi ujjaim,

Amelyek még magamig el sem értek,

Fogják, szorítják a Megfoghatatlant

És ölelik és érzik ölelését.

Hogy bennem, ki magamnak szűk vagyok,

Elfér a Fértelen, a Végtelen.

Hogy imádkozhatom: hogy én, a semmi,

Tegezhetem a Mindent és Atyának

Szólongathatom és szerethetem

És kéréseket gügyöghetek Hozzá:

Add meg a mindennapi kenyeret,

És add meg a mindennapi kegyelmet,

Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek,

És el ne rontsam a Harmóniát.

A mindennapi szépséget is add meg,

Hogy legyen mindig lehelnem belőle

És szétlehelnem a testvér világnak.

És add meg, add meg ugyanezeket

Minden embernek és minden nap. Amen.

Amen, amen. Ládd, nem tudok én kérni!

Ó pedig mennyit volna kérni még!

Mindennapi bűnök-bocsánatát,

Bűnbánatot és különb holnapot,

Hogy jobb legyek, mindennap tiedebb,

És szeressem az embereket jobban,

S az emberek is jobbak legyenek

És okosabbak már és emberebbek.

Ó annyiért kellene könyörögnöm,

Nagy dolgokért! - de ládd, én nem tudok.

Nincsen szavam: én Téged láttalak,

S oly kicsi minden, ott, ahol Te vagy!

Olyan nem-fontos, ami nem Te vagy!

Elvesztegetett minden szó nekem,

Mely nem egyedül Tégedet dicsér!

Ó engedd, engedd csak azt mondanom,

Amivel lelkem színültig tele:

Az egyetlenegy boldog dadogást:

Hogy vagy, vagy, vagy, ó milyen nagyszerű!

Hogy énnekem vagy! milyen édes, édes!

Hogy Te vagy, nagy vagy, szép vagy, jó vagy, szent vagy!

A szégyen és a fájdalom vesékig

Hasít belém, hogy másra is fecséltem

Szép életem felséges perceit

És el nem óvtam fukar-boldogan

Teneked és nagyságod énekének.

Ó engedd legalább már ezután

Összefognom egyetlen markolással

Parányi létem minden pillanatját,

Az áhitat, az ihlet illanatját:

Eggyé szorítni széthulló magam,

Oly földetlenné, olyan súlytalanná,

Hogy visszasóhajts, föllehelj magadba,

Belesóhajts, elhaló dallamot,

Az Örök Zengés egységébe. Amen.

Tavaszi hangulat...

Juhász Gyula

Tavaszi éj

                             

Feketefátylas ég alatt

Mezők és tornyok alszanak.

Alszik Milano, Moszkva, mind,

A vágyaink és bajaink.

De lenn az áldott föld alatt

A szent csírák nem alszanak.

Az örök erjedő erők,

Dúsan, vígan gerjednek ők.

Szívek hamvából ég fele

Nő, nő az Élet gyökere.

Örök törvény parancsa szól

S egy éj során száz hant alól

A sarj kikél s minden felett

Arany napunk is fölnevet!

Juhász Gyula

Tavasz ez is...

                             

Tavasz ez is, tavasz.

Az égen szőke fény ég,

A földön barna hantok,

A nőkön lenge illat,

A fákon szürke barkák.

Tavasz ez is, tavasz.

Valami mégis elment

És nem jön vissza többé,

Valami mégis elszállt

És soha nem találom,

Valami mégis elmúlt

És nem tudom a sírját...

Egy húr a hegedűmön,

Boldogan bánatos hang,

Elpattant.

De az ég még azúros,

De a föld ibolyás még,

De a nők még suhannak.

Tavasz ez is, tavasz...

Dsida Jenő

Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

Illata kábít, -

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh -

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; -

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! -

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket...

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! -

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!

Nekem tetsző magyar filmek....

Végre! Két jó magyar film! Nekem nagyon tetszett . Lebilincselő volt. 

Remek színészi alakítások!

 Kiemelném Kovács Patricia és Gryllus Dorka fantasztikusan jó játékát a Félvilág című filmben.

És most megy a mozikban az Apró mesék.

 Szász Attila legújabb filmje.

 Még nem láttam, de meg fogom nézni.

Kattints rá!

Díjátadás 

https://papageno.hu/intermezzo/2018/11/

Kattints rá!

Filmkritikák ( Olvass bele ! )

https://www.movieaddicts.hu

https://hu.ign.com/orok-tel/

Mindkét film megnézhető a YouTubon is !

Egy vers, és egy szép zenei összeállítás....

Szergej Jeszenyin

A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.

Lemondtam a kóborlásról.

Legelőször most szeretek,

búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt

s mi voltam? Elgazosult kert.

De most az ivást-mulatást megutáltam:

rontja az embert.

Csak téged lássalak én,

az örvényt barna szemedben.

Ne bolyongj a múlt sürüjén,

ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,

makacs szíved érti-e végre:

a csibész szeretni tud ám!

És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,

verset sem írok, ha kivánod;

simogatnám lágy kezedet

s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,

itthon, vagy akárhova, távol...

Legelőször most szeretek,

búcsúzva duhajkodástól.

( Weöres Sándor fordítása )

Itt olvashatsz  a költőről többet!

http://www.zorongo.eoldal.hu/

A Boldogság Világnapja március 20. ....

Mi is a boldogság?

  Talán a lélek belső repülése.

 Megfoghatatlan, de szerintem minden ember életében akad boldog pillanat.

Arisztotelész etikája

Az emberi tevékenység legfőbb célja a boldogság. De miben keressük ezt? Abban, ami az emberi tevékenység sajátosságát teszi, tehát az észbeli működésben. Az ember feladata a lélek észbeli tevékenysége. Ezen tevékenységet kíséri és betetőzi a legfőbb élvezet. Így válhatatlan kapcsolat van az erény és a bátorság közt, mely utóbbit Arisztotelész így határozza meg: Tökéletes gyakorlati tevékenység tökéletes életben vagyis erényes tevékenysége a léleknek. A boldogsághoz különben érett kor kell és egyéb gátló körülmények (szegénység; betegség stb.) hiánya; a fődolog azonban a belső derekasság, minden egyéb testi meg lelki jó csak negatív föltétel. Az élvezet nem önálló alkotó része a legfőbb jónak, értéke függ attól, hogy mily tevékenységből származik. Az etikai erény definíciója: az akarat oly állandó iránya, mely a természetünknek megfelelő középúton van, amint ezt az egyes ember meghatározza; itt tehát a vágy alá van vetve az észnek.

( Arisztotelész )

Csukás István

 Szerelmes vers

    

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett és

hol van már az a felelet –

leolvasztotta a nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

Weöres Sándor

 Boldogság

`A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

`A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

    

Charlotte Bronte   

   

Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.

    

Jean-Jacques Rousseau   

A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről. Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó; haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress, mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik.

     

Alekszandr Szergejevics Puskin

    

Nemes Nagy Ágnes

 Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat.

Ahogyan talpig zuzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.

A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,

jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,

a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,

tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:

tanulni kell, szeretni kell.