hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és
képzelőerő,
az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a
lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik
benned a lelkesedés,
akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom
hiánya,
reménytelenség: mind hosszú évek,
melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a
lelket is.
Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára
szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok
szépségén:
nem fél a kockázattól: gyermeki kíváncsisággal várja:
mi lesz holnap: szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a
kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm,
a merészség, a nagyság - az ember, a Föld, a végtelenség
hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz,
és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a
szívedet."
" Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával,
ha valóban jóvá akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk.
De valahányszor az élet útján olyan pontra jutunk, ahol a köröttünk levő világ
elhomályosul, és előttünk a távolban világosan feltárul az út vége, ne hunyjuk
be a szemünket. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk a távolba, aztán menjünk
tovább. Ha ily módon gondolkodunk a halálról, megtanuljuk szeretni az életet.
Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk
majd. Csak ha képesek vagyunk - lépésről lépésre - ilyennek elfogadni az
életet, akkor válik számunkra igazán értékessé. "
" Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik
embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk
van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk
a lángot. "
Zenélő Budapest címmel történelmi fővárosi helyszíneken
rendez ingyenes szabadtéri koncertsorozatot a Budapesti Fesztivál- és
Turisztikai Központ. A vasárnaptól augusztus közepéig tartó sorozaton 432
ingyenes minikoncerten összesen 62 zeneművész lép fel - speciálisan erre a
célra felkészült kamarazenei műsorokkal.
„Soha nem értettem
meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy
téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva
megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az
utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat
varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal
megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt
boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az
anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s
később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben,
idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet
magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés,
kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
“Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan
lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar.
Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,
melyből származott”
Márai Sándor
A szülőváros (...) nem templomtorony és nem tér szökőkúttal,
s virágzó kereskedelem és ipar; a szülőváros egy kapualj, ahol először
gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értettél valamit, pillanat a
folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe szédültél vissza; simára
csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban, s már nem tudod, mit
akartál vele; a hittantanár kalapja, melyen barna folt éktelenkedett, szorongás
egy történelem óra előtt, különös játékok, melyeket senki nem ért, és következményeiről
álmodsz egy életen át, tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a
nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni.
