BOLDOG ÚJ ÉVET!

 

Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!

( Selma Lagerlöf )

Fimek Remi Bezancon-tól....

 Két film ragadott meg mostanában. Nem új filmek, régebben készültek, de talán van még olyan ember, aki eddig nem látta ezeket a filmeket.  

( Az inda videán megtekinthetők! )

Az egyiket már régebben is láttam, a második film új volt számomra.

Végre valami olyan, ami napjainkban játszódik és szinte bárkivel előfordulhat a két sztori, amit Remi Benzancon francia forgatókönyvíró, rendező alkotott. Remek színészekkel, remek zenével, jó vágásokkal...

A legszebb dolog

Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy csendes téli estén találkoznak először, a fiú munkahelyén egy párizsi videotékában. Megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében. Vajon lehe-t e, az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egy egészen új életet kell kezdeni? 

A másik film:

 Hátralévő életed első napja

A  minden percében szórakoztató és lebilincselő családi dráma a Duval család életének 12 évéből öt meghatározó pillanatot emel ki.

Három felnövő gyerek keresi a saját útját, és két jóravaló szülő igyekszik a megfelelő irányba terelni őket, legyen szó rockzenéről, a szüzesség elvesztéséről, vagy a kedvenc kutya elaltatásáról. 

 A Hátralévő életed első napja jó tempóban adagolja a különböző hangulatokat, és úgy meséli el a Duval család sokszor konfliktusokkal teli mindennapjait, hogy közben egy percig sem mond le a szórakoztatásról. Mindezt öt remek karakterre építi, akiket nálunk ismeretlen, hibátlan érzékkel megválasztott színészek játszanak.

 

Itt olvashatsz a filmekről részletesen!

 Kattints rá!

https://olvassbele.com

http://est.hu/

Ízelítő a filmekből! 

Halottainkra emlékezünk....

 

 

Reményik Sándor

Végrendelet

 

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

 

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek

Nemes Nagy Ágnes

 Halottak napján

 

Világító rőtszínű fák közt

kígyózik itt a barna út;

nézd csak, amit most megtapintok

a két szemem, egyszer kifut.

A sírokon kis sárga lángok

s dús, bódító virág halom;

a szám mögött virít a fogsor

s lefoszlik majd a két karom.

Itt, ez a kar, ezek az ujjak,

az én karom, az én kezem,

amellyel a fatörzsbe vájva

a nedves kérget vérezem,

út, fény, fák, bíbor, lila párák,

zöld, bűvös, gőzös illatok,

ősz, vér! Kínom remegve csordul;

mert, meghalok.

 

 

Őszi vers...

 

 

 Wass Albert

 

Őszi szerelem

 

 

Hol sápad már az ősz varázsa,

ma furcsa nászt ül két madár ,

belekering a hervadásba

rikoltozó, vad Héja-pár.

Egymásnak mennek, összevágnak,

keringő csókjuk: csillanás,

de jaj, az őszi szerenádnak

csapongó csókján nincs varázs.

Szerelmi nász ez? Hej, ki tudja:

talán csak őszi búcsúzó.

Mindegy. Nálunk az őszi útra

szerelmes szó a búcsúszó.

Száműzött lelkek őszi vágya,

szerelmi vágya, szertelen…

Lomb-hullatásos őszi nászra,

szerelmes párom, jer velem.

Álljunk a dér-virágos dombon,

tavaszra váró, furcsa pár,

amíg a szőke horizonton

felhőbe vész két bús madár.

 

 

Bezárt a Világ....

 

 Bezárt a Világ

 Jött egy szörnyeteg, a pusztító vírussal  megkoronázott király. Jött, hogy elpusztítsa az embert. A gyengébbet, a tehetetlent. Mitől van joga így válogatni?  Mi a szándéka?

 Sebzett a Föld, sebzett országok, sebzett emberek.

Minden olyan össze-vissza. Rendezetlen a Világ. Hová bújt a szelídség, a türelem, az alázat? Hová lett a Szeretet?

 Ember tömegek rikácsolnak, össze-vissza kiabálnak. Az ördög koronáját hordják. Nem látják a jót, a szépet! Nem tudják mi a haza, a család. 

Istent nem ismernek. Önös érdekeikkel szolgákká válnak. Idegen hatalmak megbízottjai ők, érdekek végrehajtói.

Nem lehet ezt megérteni. Nem , és nem!

Talán mégis van  valami sápadt remény. Bár az alagút hosszú. A jó, a szép a szelíd, az igaz, a hittel élő ember , ha nehézségek árán is, de a Fénybe ér!  Rend lesz ismét a világban, az országokban. Mosoly , szeretet és nyugalom.

Uram! Ugye így lesz? A gonosz elnyeri méltó büntetését !

 A rossz nem szüli újra önmagát?

A vírus koronája megbillen, lezuhan.  Összetöri önmagát.

                És akkor kezdődik majd egy új, szebb Világ!

 Hallgasd meg ezt is! 

2CELLOS - Vivaldi Storm ( Luka Silic és Hauser ! Fantasztikus játék )

Kattints rá!

 https://youtu.be/

 

 

 

Szeptember végén...

Weöres Sándor 

 Ballada a három falevélről

 

Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból –

 

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

szemét lehúnyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

 

Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –

ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

 

 

 

 

Szabó Lőrinc

Ősz az Adrián

 

Félig vízben, félig a parton

fekszem az őszi ég alatt;

egyszerre ringat és melenget

a tenger és a déli nap:

 

szikrázó ujjai becéznek,

gyúrnak, gyötörnek édesen,

húnyt szemmel és borzongva tűröm,

hogy paráználkodnak velem.

 

Húnyt szemmel és borzongva tűröm

a nap s a tenger csókjait

s testem gyönyörűsége némán

könyörög és imádkozik:

 

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,

ragyogj át, mint az üveget,

bent moss ki, mélyen, ahol annyi

fáradt sötétség didereg;

 

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,

hogy meggyógyuljak odabenn,

világítsatok át egészen,

hogy lelkem új és friss legyen;

 

ősz van, fűtsetek át sietve,

jóságos, erős sugarak,

hadd vigyem magammal a télbe

e tiszta, kései nyarat!

Zene lélekből...

 Stjepan Hauser ( Pula, 1985.június 15.) 

Kattints rá! Olvasd el, hogy többet tudj meg róla !

 

 Stjepan_Hauser

Hallgasd! Kattints rá!

" Egyedül, együtt " sorozatból

https://youtu.be/

Ha minden igaz, fellép a budapesti Papp László Sportarénában

2021.február 3.

                  

Pedagógusnapi köszöntő - gondolatok - 2020

Szerettem ezt a verset...

 Szép emlékek idézték fel bennem

 Francis Caeco versét.

Carco Francis

À Éliane

Il pleut – c’est merveilleux. Je t’aime.

Nous resterons à la maison :

Rien ne nous plaît plus que nous-mêmes

Par ce temps d’arrière-saison.

Il pleut. Les taxis vont et viennent.

On voit rouler les autobus

Et les remorqueurs sur la Seine

Font un bruit... qu’on ne s’entend plus !

C’est merveilleux : il pleut. J’écoute

La pluie dont le crépitement

Heurte la vitre goutte à goutte...

Et tu me souris tendrement.

Je t’aime. Oh ! ce bruit d’eau qui pleure,

Qui sanglote comme un adieu.

Tu vas me quitter tout à l’heure :

On dirait qu’il pleut dans tes yeux.

 És  a vers két fordításban magyarul:

Esik

Éliane-nak

Esik - de nagyszerű. Szeretlek.

Egész nap itthon kuksolunk:

Hisz nem tudunk mást kedvesebbnek

Így őszidőn, mint önmagunk.

Esik. Nézd, lenn a busz rohangál.

Amott tolongó taxisor.

Szavam sem értem már! A Szajnán

Tucatnyi vontató sipol.

De nagyszerű, esik. Hallom,

Az ablakon hogy toporog

A zápor száz aprócska talpon...

Milyen szelíd a mosolyod.

Szeretlek. Ó, a víz zúgása

Egy könnyes búcsú dallama.

Esik... s te is elhagysz nemsokára.

Mintha szemedből hullana.

Gergely Ágnes

fordítása

Eső 

Éliane-nak

Esik: ez nagyszerű! Imádlak.

Itthon maradunk, ugyebár:

egymással törődünk mi már csak,

mikor ily késő őszre jár.

Esik. Lenn a sok taxi jön-megy,

autóbusz imbolyog tovább,

s a Szajna uszályai bőgnek,

alig értjük egymás szavát.

Ez nagyszerű: esik. Fülelve

lesem, ahogy az ablakon

pattog a zápor, csepp a cseppre.

S te rám mosolyogsz biztatón.

Imádlak. Ó, hogy sír e csendes

csobogás: akár egy agyő!

Mindjárt elmégy, és mintha, kedves,

szemedben esnék az eső.

Rónay György

fordítása

Francis Carco (1886-1958)  francia szerző, született Nouméa-ban (Új-Kaledónia ). 

Költő,  regényíró, drámaíró. A párizsi bohémvilág könnyed és szellemes poétája. Valódi neve François Carcopino-Tusoli. A megszállás idején szép könyvet írt Párizsról : Nostalgie de Paris (1942) címmel. Több regénye magyarul is olvasható. Antikváriumban kaphatók, régi kiadásban.

 Kattints rá!

Francis-Carco antikváriumban kapható könyvei

Francis Carco , a l'Homme traqué (Albin Michel) könyvéért a Francia Akadémia Grand Prix diját kapta 1922-ben. 

( Magyarul  „ A hurok” címmel jelent meg,  Harsányi Zsolt fordította ).

Olyan világ jön....

Kattints rá !

https://youtu.be/

Húsvét - 2020

Sik Sándor

Imádság a hegyen

Itt a hegyen, ahol minden levők:

Menny-kupola, hétágú-gyertya fák,

Kakukkfű-tömjén, hangyakörmenet,

Szóló madárdal és szellő-karének

Egy zsolozsmába olvad fel Tehozzád -

Hozzád, kit megnevezni nem tudok,

De a Te neved minden szó a számon;

Akit keresni hiábavaló,

Mert nem vagy ember-érhető helyen,

De kereslek, mert megtaláltalak,

És aki keres, az is csak Te vagy;

Akinek halló füle nincs szavamra,

De minden szómat visszahangozod,

Gondolatomat, a vérem verését,

És minden szómat Te vagy aki mondod:

Hadd tárom Hozzád én is mindenestül

Veled csordultig-édes lelkemet.

Első szavam a néma bámulat,

Az alázatos mámor: a csodán,

Hogy az útszéli csöpp üvegszilánknak

Engedtetett tükrözni a Napot.

Hogy aki nem is tudom biztosan még,

Vagyok-e hát, és mi az, hogy vagyok:

Tudom és érzem, élhetem a van-t,

A tudhatatlant, átérezhetetlent.

Hogy életem - e gyújtó-villanás,

Megpillantanom alig elegendő

Mind a sok mozgó, fényes furcsaságot,

Ami hozzám ér kívül és belül -

Ez a sikolynyi pillanat: elég

Meglátnom az egyetlen Látomást:

Láthatatlan, időtlen Arcodat.

Hogy tapogató, vaksi ujjaim,

Amelyek még magamig el sem értek,

Fogják, szorítják a Megfoghatatlant

És ölelik és érzik ölelését.

Hogy bennem, ki magamnak szűk vagyok,

Elfér a Fértelen, a Végtelen.

Hogy imádkozhatom: hogy én, a semmi,

Tegezhetem a Mindent és Atyának

Szólongathatom és szerethetem

És kéréseket gügyöghetek Hozzá:

Add meg a mindennapi kenyeret,

És add meg a mindennapi kegyelmet,

Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek,

És el ne rontsam a Harmóniát.

A mindennapi szépséget is add meg,

Hogy legyen mindig lehelnem belőle

És szétlehelnem a testvér világnak.

És add meg, add meg ugyanezeket

Minden embernek és minden nap. Amen.

Amen, amen. Ládd, nem tudok én kérni!

Ó pedig mennyit volna kérni még!

Mindennapi bűnök-bocsánatát,

Bűnbánatot és különb holnapot,

Hogy jobb legyek, mindennap tiedebb,

És szeressem az embereket jobban,

S az emberek is jobbak legyenek

És okosabbak már és emberebbek.

Ó annyiért kellene könyörögnöm,

Nagy dolgokért! - de ládd, én nem tudok.

Nincsen szavam: én Téged láttalak,

S oly kicsi minden, ott, ahol Te vagy!

Olyan nem-fontos, ami nem Te vagy!

Elvesztegetett minden szó nekem,

Mely nem egyedül Tégedet dicsér!

Ó engedd, engedd csak azt mondanom,

Amivel lelkem színültig tele:

Az egyetlenegy boldog dadogást:

Hogy vagy, vagy, vagy, ó milyen nagyszerű!

Hogy énnekem vagy! milyen édes, édes!

Hogy Te vagy, nagy vagy, szép vagy, jó vagy, szent vagy!

A szégyen és a fájdalom vesékig

Hasít belém, hogy másra is fecséltem

Szép életem felséges perceit

És el nem óvtam fukar-boldogan

Teneked és nagyságod énekének.

Ó engedd legalább már ezután

Összefognom egyetlen markolással

Parányi létem minden pillanatját,

Az áhitat, az ihlet illanatját:

Eggyé szorítni széthulló magam,

Oly földetlenné, olyan súlytalanná,

Hogy visszasóhajts, föllehelj magadba,

Belesóhajts, elhaló dallamot,

Az Örök Zengés egységébe. Amen.