2017. december 31., vasárnap

A muzsika sokoldalú magyar kiemelkedő művésze...


Illényi Katica az örömzenélés mestere...







Született 1968. február 17. Budapest

  Műfajok   klasszikus, jazz, világzene

Aktív évek      1982–

    Hangszer  hegedű, teremin

         Díjak  Liszt Ferenc-díj (2012)
                   Érdemes művész(2015)







Minden mást itt olvashatsz róla:

Kattints !




2017. december 13., szerda

Áldott, szép karácsonyi ünnepeket!




Karácsony este, gyertyafény,
Szív a szívhez most oly közel,
Sok fenyő ág: sok kar, amely
Egész világot átölel.

De van szív, mely nem lel szívet,
Van seb, amelyre nincsen ír,
Nincs ember annál szomorúbb,
Mint ki karácsony este sír.

( Falu Tamás : Karácsony este)





2017. december 10., vasárnap

Európai utasok... ( könyv ) EURÓPA....



Wass Albert

 Úttalan utakon


Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatlan cél felé.

Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.

Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy “mindent felejtés”.
Talán egy “mindent újrakezdés”
a végső sziklaszálon.

Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig! 



 Egy könyv, ami még 2004-ben jelent meg, de mindig aktuális írásokat tartalmaz.

 Érdemes elolvasni!



„ A Kossuth Rádió Krónika című műsorában reggelenként elhangzott írások, költők, írók, tudósok, művészek vallomásai bizonyára nem véletlenül arattak osztatlan sikert. Egy közös vágynak, víziónak adtak kifejezést. Amiben mindannyian hiszünk: együtt lenni másokkal úgy, hogy értékeink, hagyományaink, nyelvünk, kultúránk, szerzett emberi tudásunk ne fogyatékunk legyen, hanem másokat is gazdagító kiteljesedésünk. „



Filippinyi Éva szerkesztésében

Európai ​utasok
a vasfüggönyön innen és túl
( 2004 )


Kattints rá!

( Filippinyi Éva szerkesztőről )




Reményik Sándor

Ismét a Kapuban

Itt állok hát ismét a Kapuban:
Kapujában kettévált életemnek -
Nyugatra tengerlik a rónaság,
Keletre meredeznek a hegyek.
Egyik kezemet Kelet fogta meg,
Másik kezemet fogja napnyugat,
Annyi fájdalom s annyi szeretet
Kapaszkodik kétoldalról belém:
Nehéz, nehéz meglelni az utat,
Kettészakadt világom közepén.


Nehéz, nehéz, mert sok a szeretet
És sok a vágy és sok a fájdalom,
De hivatás csak egy lehet: Kelet.
Élni csak ott kell és csak ott lehet,
Nekem csak ott
A furcsa, kettős magyar életet.


Várad, Kapu, két élet közt Közép,
Enyhe tavaszod virágfátyolával
Te kösd be most a töprengő szemét.
Ne nézzem Nyugatot, sem Keletet.
Csak a fákon az ütköző rügyet.
Itt nem kíván most tőlem senki semmit,
A szellő felejtetőn símogat.
Ne hívjon most hegyeken villanó fény,
Pusztákról besugárzó alkonyat.
Kettészakadt világom közepén
Hadd gyüjtsek erőt kettős életemre
Itt, a Kapu alatt.




Néhány általam kiragadott  gondolat a könyvből:

„ ……
- Visszamegy Budapestre?
- Igen.
 Mosolyog.  Viva l, Ungheria ! – mondja, és kezembe nyomja a könyvet. Valamit motyogok. Bolyongok a városban, órákig nyelem a könnyeimet.
    Velence ajándéka: két olasz szó, egy antikvárius szíve és egy XVIII.századi magyar mondat.
    Mindhármat hazahozam. „
 ( Szigethy Gábor- irodalomtörténész )


….” Nem szeretnék újra úgy érezni most, az EU újsütetű állampolgáraként. Nem szeretném, ha ez a határozott identitású magyar nemzet másodosztályú, kegyesen beengedett és hálára kötelezett társasággá nyilváníttatna; úgy szeretném magam otthon érezni Európában, mint olyan felelős és felnőtt családtag, akinek megvan fészke, ahonnan a közös ünnepekre elindul és ahova méltósággal visszatér.
Európa vigyázz: az aranyborjút nem lehet meglovagolni: az aranyborjú könnyen leteper és agyonnyom…”

( Jókai Anna író)


„ Európa mára ellengő fogalom. Márai is annyiszor elsiratta, szétszaggatta, dicsőítette és elfecsérelte, gyalázta és megkönnyezte, most Corbusier ronchamp-i kápolnájában újra ott volt- a pap mélysűrű francia nyelven énekelt, a ministráns asszony enyhén meghajolt – Európa ugyanis nem vámunió, gazdasági blokk, haderőreform és vetőterület – hanem istenhit. Az európai isten hite. Ronchamp ( en France ).”

( Gyurkovics Tibor író)



„ A sok mikszáthi irónia, cinikus megjegyzés mögött azért ott a nemzeti büszkeség, amely mai is érvényességet ad sorainak: Mikszáth együtt látta Bécsben a közös történelmi sors megannyi közös emlékét. Ahogyan írta: „ Minden fűszál, minden darab kő, a nemzetek működésének mindenik lapja mutatja, hogy mi is vagyunk. És ez nekünk nagy elégtétel.” – 
(Praznovszky Mihály irodalomtörténész)


„ … A tér ünnepélyes volt és méltóságos . Európa fővárosa, jutott eszembe. De vajon ez a mostani Brüsszel a világhatalmakkal szemben mer-e, tud-e menedéket nyújtani a haldokló Európa-gondolatnak ? „ 

( Albert Gábor író )


…” Amikor hosszú hallgatás után felocsúdtunk, azt mondja Ágnes: „ Tudja meg, ilyen szépnek, védelmezőnek még nem láttam templomot. Pláne egy katolikus dómot! Kint most a barbárság dúl, de itt a csönd hamisítatlan európai…”
   Aztán egy ismert Bach-fúga dallama kezd aláereszkedni az oltár örökmécsese és a néhány meggyújtott engesztelő gyertya fényétől fölhasogatott félhomályba. Egy ismeretlen művész gyakorol Isten színe előtt. Sokáig hallgatjuk döbbent áhítattal.  

( Nagy Gáspár költő )


„ …” Később már hatvanas-hetvenes években – néha megadatott belesnünk a függöny mögé, s láthattuk a tőlünk elzárt, még mindig vágyva –vágyott Európát. Szemlátomást jómódban élt. Elhízott testét jótékonyan takarták gazdasági-politikai ideológiáinak brokát és selyem köntösei, s csuklóján, karján szemkápráztatóan fénylettek őseitől örökölt és összerabolt kultúrájának ékszerei.
Most kegyesen visszafogadna bennünket. Persze csak szigorú feltételek mellett. Hol van már az egykori Europé! Hol van már Európa elrablása!
 Félő: ő fog megrabolni minket. 

( Szemadám György  festőművész, író )


...” Az anyanyelv merítőháló. Sok ezer éves üzeneteket hoz a felszínre. Időbeli utazás. Őshaza. Az érzelmi és a művészi megismerés eszköze. A metafizikus tartalmak hordozója. Több mint kommunikáció. Egyszeri és egyedi. Megismételhetetlen S épp ezért a nyelv beolvaszthatatlan. Globális érték. Az egységesült Európa minden egyes népének, nemzetének aranyrészvénye. Az egymással szövetkező népek egyensúlya. …  

…A saját nyelv, saját kultúra kiteljesedése, mely, ha nincs: egyensúlyvesztés.  Billenékenység. Amorf állapot, melynek nincsenek szabad vegyértékei. A nyelvét, kultúráját vesztett népnek nincs kötése. Alkalmatlan bármely egyesülésre. Bomlásveszély, mit nem fogadhatnak be maguk közé a népek. Ahol meggyengül az anyanyelv, ott családi szinten lazulnak meg a kötések…
…” Vagyis, hogy behozhassák második nyelvnek a németet, az angolt, a spanyolt, franciát – nekünk saját nyelvünkben kell az eddiginél sokkalta jobban megerősödni, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásból ne önfeláldozás, ne egyensúlyvesztés legyen, hanem valódi egyensúly…”

( Mezei  András költő, író, szerkesztő  )



…” Elgondolkodom. A történelem mindig egyirányú folyamatok sorozata térben és időben, majd mindig összekuszálja népek, országok, egyén és közösség sorsát. Vajon eljön-e olyan idő, amikor mindenki megtalálja neki való helyét a glóbuszon. Vagy mindez csak utópia marad örökre?

( Marsall László költő )










2017. november 15., szerda

Diana Panton... ( kanadai jazz énekes )



Ha valaki kellemes , szívhez szóló dalokat akar hallgatni, akkor keresse fel az a alábbi oldalt:




Diana Ariadne Panton

Született: Hamilton, Ontario , Kanada
( kanadai jazz énekesnő )



Együttese:

Diana Panton - énekes
Maninho Costa - ének, dobok és ütőhangszerek
Bill McBirnie - fuvola
Kiki Misumi - cselló
Reg Schwager - gitár
Silas Silva - dobok és ütőhangszerek
Don Thompson - basszus, zongora és vibrafon 


Diana Panton oldala








Tu Sais Je Vais t'aimer

Tu sais je vais t'aimer
Même sans ta presence
Je vais t'aimer

Même sans espérance
Je vais t'aimer
Tous les jours de ma vie

Dans mes poèmes je t'écrirai
C'est toi que j'aime
C'est toi que j'aimerai
Tous les jours de ma vie

Tu sais je vais pleurer
Quand tu t'éloignera
Je vais pleurer
Mais tu me reviendras
Et j'oublierais
La douleur de m'ennui

Tu sais je souffrirais
A chaque instant d'attendre
Je souffrirais
Mais quand tu seras lá
Je renetrai
Tous les jours de ma vie

Tu sais je vais pleurer
Quand tu t'éloignera
Je vais pleurer
Mais tu me reviendras
Et j'oublierais
La douleur de m'ennui

Tu sais je souffrirais
A chaque instant d'attendre
Je souffrirais
Mais quand tu seras lá
Je renetrai
Tous les jours de ma vie


Egy másik oldal

Ajánlom! 





2017. november 9., csütörtök

Egy könyv és a könyvből film ...


MILAN KUNDERA


Született: 1929. április 1. 
(88 éves) Brno
      Állampolgársága:           
francia, cseh
Nemzetisége:     cseh
 Foglalkozása :    regényíró, drámaíró, költő, esszéista
Iskolái:   Károly Egyetem

Díjak  
  
Osztrák állami díj az európai irodalomért (1987)
Herder-díj (2000)
Prix mondial Cino Del Duca (2009)
Medal of Merit
Francia Köztársaság Becsületrendje
Vilenica Prize
Prix Médicis for foreign literature
Nelly Sachs Prize (1987)
Jeruzsálem-díj (1985)




" Kundera világéletében homo politicusként viselkedett. Hozzájárult ahhoz, hogy a világ ne feledkezzen meg Csehszlovákia 1968-as megszállásáról, Közép-Európa elrablásáról. Létezik- e Közép-Európa, ez a rég elfelejtett fogalom? Kundera arra törekedett, hogy jelenvalóvá tegye a fogalmat, s politikai és intellektuális alternatívát mutasson fel a szürke és megdermesztett szovjet „Kelet-Európával” szemben, s hogy rámutasson e térség egyedülálló voltára, különbözőségére, sokrétűségére, tarkaságára. Közép-Európa, az elrabolt Nyugat, mely a jelentős kulturális áramlatoknak ugyanúgy részese volt, a második világháború után a Kelet foglyává lett." ( Wikipédia )


Regényei:

Tréfa – 1965 (Žert)

Nevetséges szerelmek – 1963-65-68, befejezve: 1969 (Směšné lásky) (novellák)

Az élet máshol van – 1969-70 (Život je jinde)

Búcsúkeringő – 1970-71 (Valčík na rozloučenou)

A nevetés és felejtés könyve – 1978 (Kniha smíchu a zapomnění)

A lét elviselhetetlen könnyűsége – 1982 (Nesnesitelná lehkost bytí)

Halhatatlanság – 1988 (Nesmrtelnost)

Lassúság – 1994 (La Lenteur)

Azonosság – 1996 (L'identité)

Nemtudás – 2000 (L'ignorance)



Kundera könyve


Talán először  el kell olvasni a könyvet és utána megnézni a filmet!
Bár a film  romantikusabb, mint a könyv, de a film jó adaptáció.



Idézetek a könyvből



"  Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató. Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek (das schwerste Gewicht).

Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat.

De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?

A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.

Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük sincs.
Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?


A tulajdon fájdalmunk sem olyan nehéz, mint a valakivel, valakiért, valaki helyett érzett fájdalom, képzeletünk által megsokszorozódva, száz és száz visszhang által meghosszabbítva.

Aki arra vágyik, hogy elhagyja élete színterét, az nem boldog.

A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együtt alvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.

Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?

Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk.

Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során.

Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.

Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.

Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál.

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

A gyenge tudjon erős lenni és elmenni, ha az erős túlságosan gyenge ahhoz, hogy a gyengének fájdalmat okozzon. "







            A lét elviselhetetlen könnyűsége  - a film

        (The Unbearable Lightness of Being)1988



Tomas, a neves prágai agysebész, agglegényként éli mindennapjait. Igazi nőfaló, akinek a párkapcsolatokról sajátos filozófiája van: ha látóteredbe kerül egy nő, légy résen minden pillanatban, de soha ne kötelezd el magad. Amikor azonban megismerkedik a monogám Teresával egyszeriben felrúgja elveit, és elveszi a lányt feleségül. Tomas azonban továbbra sem mond le szeretőjéről, Sabináról, akit viszont csöppet sem zavar, hogy a férfi csupán szexuálisan vonzódik hozzá. Hamarosan a két nő megismerkedik egymással, s ki tudja, hogyan folytatódna ez a szerelmi háromszög, ha mindez nem éppen az 1968-as évben, a Prágai Tavasz idején történne.



A világhírű film Milan Kundera azonos című regénye alapján készült, mely Magyarországon egészen a rendszerváltásig tiltólistán volt.



rendező: Philip Kaufman
író: Milan Kundera
forgatókönyvíró: Philip Kaufman, Jean-Claude Carriére
zeneszerző: Mark Adler
operatőr: Sven Nykvist

Főbb szereplők:
Daniel Day-Lewis (Tomas)
Juliette Binoche (Tereza)
Lena Olin (Sabina)

BAFTA-díj (1989) Legjobb adaptált forgatókönyv: Jean-Claude Carriére, Philip Kaufman
Golden Globe díj (1989) Legjobb női mellékszereplő jelölés: Lena Olin
Oscar-díj (1989) Legjobb operatőr jelölés: Sven Nykvist
Oscar-díj (1989) Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Philip Kaufman, Jean-Claude Carriére


2017. november 5., vasárnap

Novemberi hangulatok...

Hideg, borongós, ködös reggelek, didergő éjszakák.
Elmúlt a nyár,elmúltak a napsütötte nappalok, a párás, fülledt éjszakák.
November van.
 Néhány kép és két szép vers, ami
ráhangolhat bennünket a tél közeledtére.








Kányádi Sándor

Novemberi szél


Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogod szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.

Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.





Nagy László

Krizantém


Fehér vagy, mint a habcsomó,
nehéz vagy, mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.

Krizantém, havas zivatar
készül, s a föld lesz ágyad,
isten haragja betakar,
és vége a világnak.