2013. március 29., péntek

Juhász Gyula : Húsvétra



És hallgassuk!


A Stabat Mater himnusz, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, egyike a legismertebb középkori énekeknek. A himnusz címe az első sorából adódik: Stabat mater dolorosa (szó szerinti fordításban: „Állt a fájdalommal terhes anya”).



2013. március 25., hétfő

Húsvétra ...


A kereszténység legnagyobb ünnepe!




Reményik Sándor két verse






A KERESZT FOGANTATÁSA


A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szűztől most jövök,
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott ő az asszonyok között.
Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Ős-fádnak ezer apró másaképen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdőn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.








Pilatus
                                   

        János evang. XIX. 22

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

"Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajjon álmodik-e még a kereszten?

Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: "én vagyok".

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!

A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

"De jaj! vajjon kire szállott a vére?!"

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívről, hess!

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véres kezű, szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!"

Csend most. De hallga! most az éj kopog,
Pilatus pitvarában a papok.
"Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát,
Nem készítetted jól a Golgothát!"

Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím kővé vált a nádszál: oly kemény.

(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő, ahogy beszélni kezd:
"A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!

Papok, zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam."

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt









Jézus keresztútjának 
( stáció)  
14 állomása




Jézust halálra ítélik

Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus először esik el a kereszttel

Jézus Anyjával találkozik a keresztúton

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Jézus beszél a síró asszonyokhoz

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Jézust megfosztják ruhájától

Jézust keresztre szegezik

Jézus meghal a kereszten

Jézust leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik

Jézust eltemetik



 A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. 


2013. március 22., péntek

Esik...






Eső esik, fölszárad

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.


Radnóti Miklós




Maradj velem

Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog 

Bella István




2013. március 14., csütörtök

Erkölcs,hit...




Napjainkban nagy gond van az erkölccsel, a hittel...

Csak utazni kell a BKV villamosain, autóbuszain és hallgatni kell az embereket... Nézni kell a viselkedésüket...

A következő tanévtől bevezetik az iskolákban a hittant vagy erkölcstant. Lehet majd választani. 

Azt gondolom, talán nem lesz eredménytelen. 


Mindjárt itt van két könyv a gyermekeknek. 







Néhány bölcs gondolat


" Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.



Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli.


Állhatunk a Föld bármely pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve : A menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat. Egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek. A Természet, a Világ, az Élet, a Lélek folytonosságának !"
  
( Seneca )





" A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.


Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség.


A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre.



Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején.



Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár."

( Konfuciusz ) 







"Mindaddig nem lesz vége az állam, és vele együtt az állampolgárok nyomorúságának, míg a filozófusok királyok nem lesznek az országban -, vagy pedig a mai, úgynevezett királyok, a hatalom urai igazán és mélységesen filozofálni nem fognak, vagyis amíg egymásra nem talál ez a kettő: az államhatalom és a filozófia.


 

A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja."
( Platón )
 

A féltékenység...




Buddha így vélekedett a féltékenységről

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.




Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,
Szenvedélye ellobog,
Mert belátja, hogy a másik
Szív érette nem dobog;
Ám ha fojtott izgalomban
Még remegne, az se baj:
A víz sem csitul le nyomban,
Bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;
Észre sem vetted vajon,
Bár szemed láttára pergett
Forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
Önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
Újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél
Szenvedésed rejteni,
Mert szerettelek, szerettél
S nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
Nézd a parton azt a két
Sziklát, amely hajdanta egy volt
S állta a vihar dühét;

Látod, a két tört vonal hogy
Összeillik? Van, amit
A természet egynek alkot,
És a sors kettészakít.

 Mihail Jurjevics Lermontov





Soha

S megint a gyepszegélyes homokút,
aztán a tág kép, föl, a réten át,
aztán, mint húsz évig, a sok virág,
aztán a remény, hogy tán, éppen úgy,
mint egykor, elém szalad: újra búg
a gerle, szív suttog és minden ág:
őt jelzi az édesedő világ
(bár, mint a tavasz, az is szomorúbb:
tudja, hogy játszik)... Aztán domb, kövek,
aztán a végső hajlat, sietek,
aztán a jázminsor a rács megett,
aztán háza teteje, ablaka,
aztán egy kis kéz, aztán ő maga:
aztán a Nem, a Most Sem, a Soha.

 Szabó Lőrinc


2013. március 11., hétfő

Március 15-re emlékezem...- 2013






Zúg március


Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben,

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

( Utassy József )











2013. március 3., vasárnap

Nagy Gáspár költő...Szeretem a verseit...




A kötet Nagy Gáspár hátrahagyott, kötetben még nem publikált 2003. március után folyóiratokban vagy kéziratban eddig megtalált verseit tartalmazza, utolsó éveinek a költői termése. A könyvet Görömbei András állította össze.





Nagy Gáspár 
(  1949. május 4. - 2007. január 3.)




Ott fönn


Szabad vagyok már
m i n d e n e k t ő l
barátaimtól
ellenségeimtől
akik ha vesztem
is akarják
a beborult égre
nevem írják
s eljövök onnan
esőnek hónak
vígasztalanokat
vígasztalónak
az ég szürke lapján
ott fönn - tűnődöm
mennyei betűkön



 




Szerelem Holdja 






szerelem holdja
telihold volt
énekszakajtó
éjszaka volt

énekszakajtó
gyönyörű hajad
szerelem holdja
bűvölve apad

zúzmarás melled
hófehér folt
gyönyörű hajad
nyakamra fond

zúzmarás melled
énekszakajtó
szerelem holdja
szerencse patkó

köröttem minden
feketében
szerelem holdja
lemenőben

elfáradt csengő
zúzmarás melled
énekveszejtő
minden köröttem





énekveszejtő
nehéz óra
vágyakozunk a
hulló hóra

gyönyörű hajad
nyakamra fonva
hatalmas télnek
leszek a foglya

ideje van a
hóhullásnak
épülsz te körém
hófúvásnak

zúzmarás melled
szerelem holdja
hóember kezed
ingem kibontja

köröttem minden
hóesésben
szerelem holdja
felkelőben

szerelem holdja
nappal az égen
hűségem hava
szívedig érje










" Halántékdob címmel jelent meg Nagy Gáspár második kötete a Magvető kiadásában. Anélkül, hogy erőszakoltan bele akarnánk magyarázni bármit is, a kötet címválasztása nem véletlen. Nemcsak a fizikai fájdalomra utal – arra, amikor kezünket halántékunkra szorítva úgy érezzük, hogy szinte kibírhatatlan a kínzó főfájás –, hanem egyszersmind figyelmezteti is olvasóit, elsősorban korosztályát: ne felejtsék a lelkiismeret, az erkölcs, a szellem tisztaságát. Ezért emel szót a nemzet, a magyarság közösségén belül – a nemzeteket és népeket magába ölelő emberi közösségben. Ez egész költői, művészi magatartása. Gondolkodásmódjával és kifejező eszközeivel pedig Nagy László, Csoóri Sándor szellemi öccsének tekinthetjük.
Talán legjellemzőbb rá egyik gyakran, szívesen használt motívuma: a gyermekkori havas táj – a tisztaság, ártatlanság szimbólumának – elvesztése. Azt, hogy a hétköznapokban – mentséget keresve – olykor mennyire bepiszkítjuk hótisztaságú, gyermekszeretet világunkat: „… koszos havat lavináznak fölénk”, tapasztaljuk, s csak úgy élhetünk tovább, ahogyan Nagy Gáspár megfogalmazza: „Az indul el akaratlan / kinek angyala jelen van / hótalan a helyek inge / el kell érnünk Betlehembe.”
Ez a Betlehem pedig nem más, mint megtérésünk a békéhez, Európában is és a világban is.

Győrffy László

Új Ember, 1979. április 1."