Bella István, a költő, így emlékezett a nagy színész királyra !
Latinovits Zoltán
Akiért nem jön el a Göncöl,
sem Illés tüzes szekere,
az magát, mint begöngyölt
zászlót, maga viszi a földbe le,
elrejti, mert nem bízza másra,
mivel abban sem bízik,
aki világra hozta - anyára,
apára is gyanakodik,
így Ő, akin lánctalpas hantok
élveznek,fű paráználkodik,
a semmi rétjén talált kardot
visszadöfte markolatig,
mert hol a fény férgesebb a földnél,
jobb, ha a föld emészti meg
az emberfiát, mintha Ő ölné
meg az anyaföldszívet.
De előbb- vágóhídra-élet!
de előbb - a bárdot lélegezni.
A mozdony, láncon, csak arra tévedt,
ellökni magától, úgy szeretni.
Most föld zabálja és fény gyalázza.
S nem tudja: mindig lesz, aki
majd megcsókolni megtalálja,
és maga mellé fekteti.
1976
( Bella István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése