Balladai hangulatban...

Kádár Kata

Anyám Anyám édös anyám

Gyulainé édös anyám

Én èvöszöm Kádár Katát

Jobbágyunknak szép leányát

Nem engedöm édès fijam

Gyula Márton

Hanem vödd el nagy uraknak

Szép leányát

Nem kell neköm nagy uraknak

Szép leánya

Csak kell neköm Kádár Kata

Jobbágyunknak szép leánya

Emehetsz hát édös fijam

Gyula Márton

Kitagadlak nem vagy fijam

Sem eccör sem máccor

Inasom inasom kedvesebb inasom

Huzd elé hintómat fogd bé lovaimot

Lovakot béfogták utnak indúlanak

Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata

Mikor e' szénibe' vörösre vátozik

Akkor életöm is tudd meg megvátozik

Mönyön Gyula Márton högyekön vögyekön

Eccör vátozást lát a cifra keszkenyön

Inasom inasom kedvesebb inasom

A föd az Istené a ló az eböké

Fordújunk mett vörös szén már a keszkenyő

Kádár Katának is immán rég vége lött

A falu véginél vót a disznyópásztor

Hallod-é jó pásztor mi újság nállatok

Nállunk jó ujság van de neked rossz vagyon

Mett Kádár Katának immán vége vagyon

A te édös anyád őtet elvitette

Feneketlen tóba belé is vetette

Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó

Aranyim mind tijéd a lovam s a hintó

El is mönének ők a tónak széjire

Kádár Kata lelköm szój ègyet itt vagy-é

A tóba megszólalt Kádár Kata neki

Hézzája beugrék hamar Gyula Márton

Édes annya vizi búvárokat kűdött

Megkapták meghalva összeölelkezve

Egyiköt temették ótár eleibe

Másikat temették ótár háta mögé

A kettőből kinött két kápona-virág

Az ótar tetejin összekapcsolóttak

Az annyok odamönt le is szakasztotta

A kápóna-virág hézzá így szólala

Átkozott légy átkozott légy

Édes anyám Gyulainé

Éltömbe rossz vótál

Most is meggyilkótál

Kriza János 1863-ben megjelent Vadrózsák c. népköltési gyűjteménye óta az irodalmi köztudatban a székely népballada különleges rangot nyert; az egész magyar balladaköltészet szépségeinek és gazdagságának legméltóbb képviselőjét szokás tisztelni benne. Több mint száz év alatt balladaismereteink földrajzilag és történetileg egyaránt nagymértékben kitágultak, ámde minden újabb gyűjtés után bizonyosabbá vált, hogy a legtöbb klasszikus balladát valóban a székely folklór őrizte meg számunkra, ide számítva a székelységből kivált csángók és bukovinai székelyek folklórját is. A székely és csángó balladaköltészet rendkívüli gazdagságát történetileg indokolja, hogy a magyar folklórterület legtávolabbi (keleti) peremvidékén maradt meg, ahol tartós kapcsolatban lehetett más délkelet-európai népek, főleg a románok balladaköltészetével.
( Wikipédia )

Kattints rá!

Ballada

Kattints rá!

http://www.sulinet.hu/

Kömives Kelemenné

  Tizenkét kömijes ésszetanakodék

Magoss Déva várát hogy felépittenék

Hogy felépittenék félvéka ezüstér

Félvéka ezüstér félvéka aranyér

Déva várossához meg is megjelöntek

Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek

Amit raktak délig leomlott estére

Amit raktak estig leomlott röggère

  Megint tanakodott tizenkét kömijes

Falat megállitni hogy lössz lehetséges

Mig elvégre ijen gondolatra jöttek

Egymás között szoross egyességet töttek

Kinek felesége legelébb jő ide

Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe

Keverjük a mészbe gyönge teste hammát

Aval állitsuk meg magoss Déva várát

  Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom

En uramhoz mönni lönne akaratom

- Kömives Kelemèn felesége mongya -

Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba

Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé

Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé

  Mikò fele uttyát elutazták vóna

Eröss üdő vala záporesső hulla

Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza

Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'

Az éjjel álmomba ojan álmot láttam

Kömies Kelemön udvarába jártam

Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva

Annak közepibe méj kut vala rakva

S az ő kicsi fija oda beléhala

Az éjjeli álom nem telik ma jóra

Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza

Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza

A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd

Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb

  Mönnek möndögélnek Déva vára felé

Kömijes Kelemen őköt észrevevé

Megijede szörnyen imádkozik vala

Én uram Istenem vidd ê valahová

Mind a négy pej lovam törje ki a lábát

Vessen a hintónak négy kereke szakát

Csapjon le az utra tüzes istennyila

Horkolva térjenek a lovaim vissza

  Mönnek möndögélnek Déva vára felé

Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé

  Jó napot jó napot tizenkét kömijes

Neked is jónapot Kelemen kömijes

Köszöne az asszony az ura válaszolt

Édös feleségem neked is jónapot

Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe

Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe

Tizenkét kömijes azt a törvént tötte

Kinek felesége hamarébb jö ide

Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe

Annak gyönge hammát keverjük a mészbe

Aval állitsuk meg magoss Déva várát

Csak igy nyerhessük el annak drága árát

  Kelemenné asszony hogy átalértötte

Bánatos szivének igy lött felelete

Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok

Amig búcsut veszek csak addig várjatok

Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól

Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól

Mett a halottnak is hármat harangoznak

Én árva fejemnek égyet sem kondítnak

Kelemenné asszon aval hazamöne

Eccê' mindenkorra hogy végbúcsut vönne

Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól

Asszonbarátitól s szép kicsi fijától

Aval visszamöne Kömies Kelemenné

Sirva halatt magoss Déva vára felé

Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe

Az ö gyönge hammát keverék a mészbe

Aval álliták meg magoss Déva várát

Csak igy nyerheték meg annak drága árát

  Kömies Kelemön mikô hazajöve

Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe

Isten hozott haza kedves édös apám

Hô maratt hô maratt az én édösanyám

Az ő édes apja neki így felele

Hadd ê fijam hadd e hazajő estére

Istenem Istenem este is êjöve

Mégis édös ànyám még haza nem jöve

Àpám édös àpám mongya meg igazán

Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám

Hadd ê fijam hadd ê haza jő rêggêre

Az ő édes apja neki igy felele

  Istenem istenem röggel es êjöve

Mégis édös ànyám még haza nem jöve

Àpám édö àpám mongya meg igazán

Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám

  Mönny ê fijam mönny ê magoss Déva várra

Ott van a te ànyád kőfalba van rakva

  Elindula sirva az ő kicsi fija

Elindula sirva magoss Déva várra

Háromszô kiáltá magoss Déva várán

Ànyám édös ànyám szój bár egyet hézzám

Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt

Erös kövek közé vagyok bérakva itt

  Szüve meghasada s a főd is alatta

S az ő kicsi fija oda beléhulla.

Ki ne emlékezne Szörényi-Bródy rockballadájának előadására?

Kattints rá!

http://www.discogs.com/

Beköszöntött az ősz....

Két szép Radnóti Miklós verssel köszöntöm az első őszi hónapot.

Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.

A mécsvirág kinyílik

A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak

könyörg a napraforgó:

a tücskök már riszálnak,

odvában dong a dongó

s álmos kedvét a bársony

estében égre Írta

egy röppenő pacsirta;

s ott messzebb, kint a réten,

a permeteg sötétben

borzong a félreugró

nyulak nyomán a fűszál,

a nyír ezüstös ingben

immár avarban kószál,

s holnap vidékeinken

újból a sárga ősz jár.

Amit én láttam Augusztus 20.-án és 21.-én...

Augusztus 20. este 18 óra.

Rengeteg rajongó, főleg fiatalok akik a szinpadon Irie Maffia koncertet hallgatnak.

Kattints rá!
 http://www.zeneszoveg.hu

Utána a Csík zenekar a tőle megszokott magyar szívhez szóló zenéjével, majd a káprázatos tűzijáték következett.

Kattints rá!

http://www.zeneszoveg.hu
Közben lehetett sétálgatni, a sátrakban igazi magyaros ételeket kóstolni, enni, inni. Lehetett csodálni az esti kivilágított pesti oldalt fényeit, csodás épületeit.

És másnap este... Leslie Mandoki 
( azaz Mándoky László estje )

Mándoki László supergroupja, (a Man Doki Soulmate) augusztus 21-én este a   Várkert Bazárnál adott külföldi és magyar sztárvendégeivel ( barátaival ) ingyenes szabadtéri koncertet. Felléppők: Chris Thompson, Nik Kershaw, Mike Stern és Randy Brecker 

A Németországban élő magyar producer-muzsikus Mándoky László - vagy ahogy külföldön ismerik: Leslie Mandoki - zenésztársai a hazai és nemzetközi zenei élet ikonjai.

A progresszív rockot játszó Manfred Mann´s Earth Band énekes-gitárosa, Chris Thompson, a dallamos brit rockzenét játszó Cutting Crew zenekar énekese, Nick van Eede, az Ultravox frontembere, Midge Ure, a 80-as évek sztárja, Nik Kershaw, illetve a Blood, Sweat &a Tears gitárosa.

Fellépett még a Rainbow együttes billentyűse, Tony Carey, a kultikus brit Supertramp szaxofonosa, John Helliwell, és a legendás trombitás, Randy Brecker is. A fiatalabb nemzedéket képviselte a dán popcsillag, Aura Dione és az ifjú tenorsztár, Piero Mazzochetti.

A magyar zenészek közül színpadra lépett Havasi Balázs,  Tony Lakatos, Charlie, Somló Tamás, Frenreisz Károly, és nem utolsó sorban Szakcsi Lakatos Béla, valamint a progresszív rock úttörő magyar képviselője, a Syrius együttes egykori billentyűse, Pataki László. 

Profi módon összeállított műsor, szívhez szóló emberi történetek, szép pillanatok, emlékezések, változatos műfaj, meglepetések, jó zene. Azt hiszem, itt mindenki jól érezte magát.

Itt olvashatsz róla:

Kattints rá!

http://valasz.hu/

http://www.origo.hu/kultura/2015

http://nol.hu/kultura/mandoki

http://www.rockstar.hu

Hosszú forró nyár...

Faludy György

Fülledt éjszaka

A biztosság, ez volt a legszebb

s a győztes, nyegle bizalom…

Még itt zihálunk egymás mellett

de testünk csupa nyugalom.

Átfoglak. Langyos szád nem éget,

csípőcsontod hűs, mint a kés.

Derekadat, mint az emléket

tartja e szelid ölelés.

Körben komor dzsinnek vigyáznak

a sarkokban s a bútoron.

Lábam hosszabb, mint egy zsiráfnyak,

árnyat legel, ha nyujtozom.

A márványudvar csupa rozsda,

most ugrik rá a holdvilág.

S a szél felkapja, visszahozza

párzásunk boldog illatát.

Augusztus köszöntése....

Tóth Bálint

Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,

tárt pillákkal nézi a holdat.

Alszik fészkén a jégmadár,

fenyőn feketerigók szólnak,

s egyenként elhallgatnak ők is,

elszunnyadnak a tág mezők is,

hangolnak tücskök, pengetik,

felcsap a fülemüle-trilla,

s egy tündér csillagkönnyeit

az ég kék kötényébe sírja.

Utassy József

 Nyárutó

Hát csudaszép ez a nyár: csupa fény, csupa árny, csupa ritmus!

Berkenyebokrok alól

sárgarigózene szól.

Hangos a völgy, tele van még szilvaszedőkkel a hegyhát.

Fülledt lombok alatt

zsendül az őszibarack.

Őszül a zöld fűszál, libanyáj pepitázza a tarlót.

Vedlik az ostorom is,

szál sihederkorom is.

Meg-megroggyan a zsák, hazagondol már a malomból.

Szérűn tyúkjaival

szunnyad a szalmakazal.

Csönd van. Fényes csönd. Gyönyörű harkály veri mellem.

Hej görögök, latinok!

Kopp, kipikopp, kipikopp.

Tóth Árpád

  

Augusztusi ég alatt

Emlékszel még az augusztusi égbolt

Tüzeire? - a cirpelő mezőn

Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn

Csillant egy csillagtestvér fény... be szép volt!

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,

- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,

Emelni lágyan, véle lengni fönn,

Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...

S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj

Szivünkből úgy szállt, mint finom homok

Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,

Hogy addig mennybe értünk, s angyalok

Kacagtak ránk az égi balkonokról...




Kaffka Margit

Agusztus

Szőke búza között pipacsos kis kalap,

Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt.

Sétál a kisasszony komlóba, búzába,

Lengő a ruhája, pipacs bokrétája.

Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló

Picike cipellő, - szűk ráncú viganó!

Hogy libeg, közeleg ott az árok szélen!

Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem,

Maga talán olyan - falubeli legény?

Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én.

Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen!

Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."

Szőke búzaföldön lemenőben a nap,

Szőke lány hajárul lekerül a kalap.

Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele,

Pipacsbokrétának hullong a levele,

Rebben a fürj madár nád megette, sás alatt...

Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad.

Hangos szavú rigó csúfságra jár véle:

- De belenéztél a kisasszony szemébe!

Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár!

Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár?

Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen!

Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!"

Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat,

Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag,

Szemügyre vesz minden útszéli virágot,

- "Lám, egy se törik le, amire ráhágott!

Több kárt tenne benne fiók madár lába -"

- És indul utána, - és lép a nyomába.

Útszéli virágot tapossa azér' is, -

Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is!

- A kisasszony szava mese mondás, álom:

- "Sohase volt nekem ilyen szép virágom,

De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem!

Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten."

Megeste az utat síró szemű harmat,

A legény is csendes, a leány is hallgat,

Nyugtalan fellegek bomolnak az égen,

Valami bús nóta szól a falu végen, - -

Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba:

- "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta?

Lám, van aki varrja, - lám, van aki szője!

Szépséges, hűséges barna szeretője!" -

Csere Jóska szeme odatévedt lesbe :

-" Hej azt a virágot vajon kinek szedte ?

Van akinek adja ! Van akit szeressen ?

Sok cifra uraság azon a nagy Pesten.˝

Nyaralni itthon is lehet...

Az alábbi oldalakból rengeteg dolgot megtudhatsz a
 Balaton - felvidékről.

Utána talán kedvet is kapsz, 

hogy közelebbről megismerd.

Lélekmelegítő,

ízes-színes kikapcsolódás!

Akkor kattints rá!

http://www.kali.hu/

termeszetvedelem/hegyteto

Ezután pedig ajánlom Borbás Marcsi műsorát:

 ( Gasztroangyal ) 2015-VII.14. Duna World TV!

Kattints rá!

gasztroangyal-fogatos-zarandoklat-a-balaton-felvideken/

És végül egy igazán szép, régi-régi  írás a Balatonról,  Eötvös Károlytól.

(1842. március 11. – 1916. április 13.)
 politikus, ügyvéd, író, publicista. 

A Balaton

A nyári Balaton – Az éjszaka – Az álom és a hullámmoraj – A téli Balaton – Vőlegény, menyasszony együtt a halálban

Ott fekszik a befagyott Balaton.

Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul.

Messze-messze, ameddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő borítja. A jég, amely eleven vizét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre.

Nem a menyasszony fátyolát, amely alatt élet, melegség, lángoló pír s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, amely alatt hideg van.

Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra, s ha nekimelegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát.

A nyári nap sugarai alatt!

Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libuc, ott piperézi magát a zöld aranyfejű tőke, ott kergeti egymást a gyöngykacsa, s ott áll komolyan a sekélyen s néz magasra tartott fejjel a sudár nyakú gém. Őrködik a világ fölött. De nem ügyel őrá a sirályok serege. Hosszú, fehér szárnnyal cikáznak és kiabálnak a vizek fölött, s le-lecsapnak, ha ostoba kárász vagy ábrándozó garda közel jön a víz felszínéhez.

S ha leszállott a nap: új fény, új élet, új ragyogás. Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd. A rákászok serege fogdozza hóna alá szorított nádnyalábbal a parti pázsitra siető rákot. Kiabálva suhog éjjeli tanyájára a vadludak serege, s nagyot csobban, mikor leverődik a vízre a nádason belül. Kevés ideig még társalognak egymással. Kérdi egyik a másiktól: jóllaktál-e, pajtás? Csöndes jóéjszakát kívánnak egymásnak, s aztán ki-ki szárnya alá teszi fejét, s alszik nyugodt lelkiismerettel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott fejjel, nyitott szemmel hajnalig.

S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a Balaton nyári életét. Halászcsónakok reggel és estennen mindenfelé, vitorlások a messze távolban s gőzösök a napnak bizonyos óráin. Siófok, Földvár, Keszthely, Balatonfüred lámpái az esti sötétben.

Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az éjszakába. Minő zene ez: istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel puha ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már bágyad, gondolataid szárnyai már lassan mozognak, lábujjhegyen közelget feléd az álom. Valami búg körülötted. Onnan felül az égből, onnan alól a föld kebeléből, onnan messziről a Balaton felszínéről. Nem tudod, mi az? Nem tudod, honnan jön? Mintha pihenni térő lelked csillapodó hullámverése volna. Mégse az. Az álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt, s ő is hallgatódzik. Ő néma, annak a zúgásnak pedig hangja van. Érzi mégis, hogy ők testvérek. Az álom és a távoli hullámmoraj. Végre odaér hozzád az álom, puha tenyerét ráteszi lezárt szemeidre, s szárnyainak lágy suhogásával pihenésre ringatja lelkedet. De a búgás el nem pihen. Te már nem tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele, s együtt játszanak tovább-tovább.

Mi más a téli Balaton!

Megállsz az akarattyai szilfánál, s szemed körüljár a messze vidéken. Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton vidám arca. Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik. Tornyát a hegyen s jegenyefáját a révnél elnyelte a télnek sugara vesztett világossága. Az örsi, lovasi, csopaki és arácsi hegyek egymásba olvadnak, s lábaik összenőttek a parti jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy színre váltak. A fényes víz helyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvatagok nyoma. Se madár, se ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a hó. Túl a réven, túl Tihanyon a boglári és fonyódi domboknak nyomuk se látszik. A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet ismer. Előtted áll a nagy világ, s te nem látsz belőle semmit. Néha délelőttönként itt-ott a messzeségben néhány fekete pont. S mintha mozogna is. Ezek halászok. Vagy léket vágnak, vagy a kerítőhálót szedik össze.

Ezenkívül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti némaság vesz körül. Ennek a némaságnak nincsen súlya, de azért nagyon nyomja lelkedet. Hangod pedig mérhetetlen messzeségbe hatol el.

A Balaton jege megbírja az embert. Megbírja a terhes kocsit is. De azért nem örül rajta, ha az emberek tipródnak fölötte. Néha bosszút is áll érte. S vannak jegén olyan részek, amelyeken nem tűri meg a rajta levőt.

Ilyen van a tihanyi templom irányában.

A harmincas évek végén történt. Egy Somogy megyei kálvinista lelkész Balatonfüredről nősült, onnan vitt menyasszonyt. Megvolt az esküvő, megvolt a lakodalom, ebéd után kocsira ültek, hogy indulnak hazafelé. Vőlegény, menyasszony, kocsis.

Marasztották őket. Esdve kérték: ne menjenek. Rövid a nap, korán leszáll az est, hátha eltévednek a jégen. A vőlegény maradni akart, a menyasszony bátor volt. Egy óra a jégen, egy óra a szárazon: öt órára Látrányban lehetnek.

Elindultak, köd szállt le reájuk, eltévedtek, kényes jégre kerültek.

A barátok fönn a zárdában elköltötték már sovány estelijüket, s szobáikba vonultak. Öreg este volt már, nyolc óra is elmúlt, le kellett feküdni.

Ott imádkozott az öreg Aniánus barát egy zsámolyra térdelve ágya előtt. Ablakát kinyitotta az ima alatt, hogy fohásza szabadon mehessen föl istenhez a magasságba.

Imája közben hangot hall a mélységből és a messzeségből.

– Szerelmes Jézusom, vedd kezedbe lelkeinket!

A jó öreg barát e szóra föl se kelt helyéről, hanem elmondta áhítattal a haldoklókért való szent imádságot. Azután fölkelt, kinézett az ablakon, letekintett a mélységbe, s tekintete elrévedezett a ködös végtelenbe.

Nem látott semmit, s nem hallott többé hangot.

Korán reggel szólítja társait.

– Testvéreim, szerencsétlen utast elnyelt az éjjel a Balaton. Elmondtam a haldoklókért való imádságot. Jertek, keressük föl.

A harangozót nyomban küldték a faluba. Jöjjenek az emberek deszkákkal és kötelekkel és tolószánokkal.

A magasból egy fényes foltot láttak a jégen. Oda tartottak.

A kocsi alatt leszakadt a jég, s lovak és emberek a víz alá merültek. A kocsirúd vége kiállott a vízből, hátulsó kerekei a feneket érték. Lovak a rúd mellett, emberek a kocsiban, mintha semmi se történt volna. Halott volt valamennyi. De a kocsis akkor is tartotta a gyeplőt, s a vőlegény akkor is tartotta menyasszonya kezét, s a menyasszony nyitott szemmel akkor is mosolygott.

Nagy gonddal kivették, egy koporsóba zárták, egy sírba temették a két boldog halottat. Fejfájukra ezt a jámbor verset vésette az apátúr:

– Jézus szent nevével istennek szavára – Vőlegény menyasszony együtt a halálba. – Szűz testük a mélyben, szűz lelkük az égben, – Örök üdvösségük istennek kezében.