2011. augusztus 29., hétfő

Ismét Fonyód, de kissé csalódottan...





Fonyód. 2011.augusztus 19.

Esti program: Séta a mólon, Naplemente megcsodálása elhalasztva a borús idő miatt. Mi marad? Nézem az egyik fatörzsön lévő alábbi plakátot.







Nos, gondolom, ez nem is olyan rossz. Sokszor láttam már a Huszka villát a bélatelepi  sétány másik oldalán, és  ismerem Huszka  minden darabját.

Gondoltam,  meghallgatom a műsort.
                                             Kellemes zene, kellemes este!

Hát ez  nem igazán sikerült!


A szinpad elé állított  padokon már többen ülnek, sötétedik.
 A színpad nincs megvilágítva.
 Egy kerek asztal leterítve, rajta többágú gyertyatartó,  mellette két szék. Kicsit távolabb egy fogas, ráakasztva  egy női ruha és egy női kalap. Ez lenne ugye a díszlet.

Kérdezem a mellettem ülőtől, hogy mit tud az előadásról, Elmarad? Mert a kezdési időn már félórával túl vagyunk. Kiderül, hogy nem, csak színpadi világításra várnak. Aztán úgy 10 perc múlva már egy frakkba öltözött férfi jelenik meg a sötét színpadon, aki elnézést kér  a műsor „csúszásáért”  és tájékoztatja a nézőket,  hogy a színpadi világító testeket és a mikrofont már hozzák Balatonszemesről. Tehát úton vannak. Arra várnak.  Az ott ülő közönség türelmét kéri.

( Ez vicc! Többen összenéznek. )

Az ott ülők egy re többen vannak, sokan tanácstalanok. Beszélgetni kezdek jómagam is egy tősgyökeres fonyódi férfival. Megtudom, hogy majd itt épül a balatoni második komp, hogy mikor azt nem tudja ő sem. Aztán mesél az egykori tragikusan meghalt  fonyódi szépségkirálynőről, aki tanítványa és a szomszédja volt.  Mond néhány dolgot arról, hogy anyagilag milyen nagy bajban van az önkormányzat , hogy a Palánk Várban  pár hete egy rendezvény lett volna, vagy 200 ember várta az eseményt, és jó sokára derült csak ki, hogy az előadás elmarad. Hogy miért? Azt nem tudta vagy nem akarta elmondani. Aztán úgy kilenc óra után megérkezett Szemesről a két lámpa, fény lett a színpadon.

A műsort vezető frakkos úr megjelent a színpadon, sajnálattal közölte, hogy hangosítás, mikrofon nincs, de biztosította a tisztelt publikumot, hogy az Operaház énekesei szerencsére olyan hanggal rendelkeznek majd, hogy biztosan élvezni tudjuk Huszka Jenő dallamait.
 Jól megszerkesztett összekötő szöveg volt, a műsor Huszka Lili bárónő c. operettjének keresztmetszetét adta.

Összességében a nagy többség ott maradt, végig hallgatta a kb. másfél órás műsort.
 A művészek tisztességesen adták elő a legismertebb dalokat.

Én pedig azt  gondoltam:   egy városnak kikiáltott Balaton parti településen
nem így kellene műsort szervezni, nem kellene így megalázni egy szívét-lelkét adó művész csoportot.


Egyébként is:  ahogy néztem Fonyód 2011-es  nyáresti műsortervét, bizony messze elmaradt színvonalban attól, ami megilletné ezt a várost és az idelátogató turistákat.

Hazafelé menet azon elmélkedtem vajon a szervezéssel, pénzhiánnyal,  igénytelenséggel, hozzá nem értéssel vagy ....

De  leginkább:

Miért is kell ilyesmin elmélkedni egy balatoni nyárestén 2011- ben ?



2011. augusztus 12., péntek

Katona Klári dalait hallgattam....




Katona Klári - szerintem az egyik legjobb magyar énekesnőnk!




Katona Klári („Lárika”) (Ráckeve, 1953. október 20.) a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett magyar énekesnő. Férje Babos Gyula Liszt Ferenc-díjas zenész.

Énekelni 1966-ban, 13 évesen kezdett, de karrierje akkor indult be, amikor a Bővizű forrás című dalával az 1972-es Táncdalfesztivál előadói-díjat kapott. Kezdetben a Kék Csillag, majd a Neoton együttes énekese, majd szólistaként folytatta. 1975-ben első díjat nyert Koncz–Szenes: Ablak nincs az emberen című dalával, melyet eredetileg Kovács Katinak írtak, de ő kapta meg. 1976-ban Isztambulban, Palma de Mallorcán és a sopoti fesztiválon lépett fel. Az 1977-ben megjelent Savanyú a csokoládé című albumán Demjén Ferenc, a szerző és a Bergendy együttes kísérte. Első díjat nyert a Metronóm 77 Fesztiválon, Demjén 10 percet az évekből című dalának előadásával.

Az 1970-es években ő volt az első olyan női előadó, akinek a magyar könnyűzene három nagy énekesnője - Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta - után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon.

Az igazán sikeres lemezei a Presser–Sztevanovity szerzőpárossal való együttműködésből születtek a nyolcvanas években. Később több tévécsatornán szerepelt műsorvezetőként, majd a MATÁV/Magyar Telekom adománygyűjtő szolgáltatásának szóvivője, „arca” lett.

Férje Babos Gyula.  ( Wikipédia)




Miért fáj a szív...
Fekszel mellettem, de csak mellettem.
Se álom, se szerelem. Se lebegés, se zuhanás.
Üres éjszakák. Nincs több, nincs más.
Most érzem, amit nem hittem,
hogy éget a semmi, hogy fáj, ami nincs.
Fejünkben szürke búcsúmondatok;
tudom, mondanád már, mondanám már,
de nem mered, nem merem, nem tudom, nem értem;

miért fáj a szív, ha nem szabad?
miért szól a húr, ha elszakad?

Se ítélet, se kegyelem.
Fogoly idő, szünet az életben.
Még eleven múltunk némít el.
Tudom, mondanád már, mondanám már,
de nem mered, nem merem, nem tudom, nem értem;

miért fáj a szív, ha nem szabad?
miért szól a húr, ha elszakad?

Miért kell az egész, ha minden csak a végére vár?
Miért a szerelem, ha minden születés új halál?

Oh miért?

Miért fáj a szív, ha nem szabad?
Miért? Miért? Miért? Miért? (oh oh oh)

Miért fáj a szív, ha nem szabad?
Miért szól a húr, ha elszakad?

















2011. augusztus 4., csütörtök

Apátlan anyátlanok...Egy nem is olyan rossz film...





Mit hoz ki egy emberből a harag, a fájdalom. Hogyan válik mindez gyűlöletté és hogyan torzul el egy nő, egy anya személyisége... Hogyan viszonyulnak ehhez az átalakult , iszákossá vált anyához a  különböző korú, személyiségű lányai... Hogyan lép a nő életébe egy hasonlóan megfáradt férfi... Mi történik a két emberrel...




Na, de konkrétan és röviden:

A négy nagylányát nevelő Terryt (Joan Allen) egy nap szó nélkül elhagyja a férje. Az asszonyból a harag, a megalázottság és a tehetetlenség a legrosszabbat hozza ki: iszik, kötekedik a lányokkal és miközben lassan-lassan összejön a szomszédban lakó, valaha jó nevű baseballjátékossal, az iszákos és jámbor Dennyvel (Kevin Costner), maga sem veszi észre, hogy beleszeret a ragaszkodó férfiba és hogy a saját ügyes-bajos életkezdéseikkel bajlódó gyerekei sem tartják feltétlenül szörnyetegnek.




2011. augusztus 3., szerda

Zsanna Prohorenko emlékére...





Olvasom, hogy hosszas, súlyos betegséget követően 2011. augusztus 1-jén egy moszkvai kórházban elhunyt 72 éves korában Zsanna Prohorenko.

Rögtön egy film ( Ballada a katonáról ) jutott eszembe. Tudtommal első filmszerepe volt.

Mi is volt ez a film?

 Röviden:
 

Grigorij Csuhraj munkája a hruscsovi enyhülés egyik legnagyobb klasszikusa és filmdiplomáciai sikere, hiszen díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon, majd megkapta a San Franciscó-i fesztivál fődíját.


 Szemléletében, emberábrázolásában is új fejezetet nyitott mind a háborús filmek terén, mind a szovjet filmgyártás egészre nézve is. A Ballada a katonáról egy kiskatona története, aki négy nap szabadságot kap a frontról, hogy meglátogathassa öreg édesanyját, de  hősünk végül elvesztegeti idejét azzal, hogy olyan idegeneknek segít, akikkel az úton akad össze. Mai szemmel talán túl didaktikus mozi, de még így is szívet melengető élmény ez a film. Érdemes megnézni!




Ballada a katonáról
(Ballada o soldate)

fekete-fehér, magyarul beszélő, szovjet háborús filmdráma, 90 perc, 1959

rendező: Grigorij Csuhraj
forgatókönyvíró: Valentyin Jezsov, Grigorij Csuhraj
zeneszerző: Mihail Ziv
operatőr: Vlagyimir Nyikolajev, Era Szaveljeva

szereplő(k):
Vologya Ivasov (Aljosa)
Zsanna Prohorenko (Sura)
Jevgenyij Urbanszkij (Hadirokkant)
Nyikolaj Krjucskov (Táborno


Nagy Ferenc Galéria - TAB




Ha nem éppen jó az időjárás a Balaton mellett,jó szívvel ajánlom a Tabon lévő Nagy Ferenc Galéria megtekintését, ahol egy nagyon tehetséges fafaragó művész alkotásaiban lehet  szó szerint:  gyönyörködni!

Tabon méltó környezetben látható az országosan is egyedülálló 300 művészi alkotás, amelyen Nagy Ferenc faragó iparművész, szobrászművész teljes életműve. 2005-ben "Magyar Örökség Díjjal" ismerték el a somogyi fafaragó hagyományokból fakadó művész munkáját.

A mester 1998. január 25-én hunyt el.





Nagy Ferenc így vallott művészetéről: „ A szobraim bennem vannak. A szívemben, a lelkemben. Magam elé veszem a fát, és látom, érzem benne a lányt gyermekkel a karján, a fiút, aki éppen ásni készül, vagy hallom belőle a siratóasszonyok jajszavát. Belelátom a honfoglalást, vagy a betyárvilág fájó szépségét. Mindig szerettem a történelmet, imádtam a mondákat, valahol a szívemben ott vannak a világ szereplői minden fájdalmukkal, érzéseikkel, bánatukkal, örömükkel. Én csak megpróbálom megmutatni másoknak is.”





Czine Mihály irodalomtörténész így fogalmazott:

„ Gyönyörűt láttam: magyar vésővel faragott magyar arcokat. Áldassék Nagy Ferenc. „

Megjelent egy szép album is:





Az albumban Nagy Ferenc több mint 100 alkotását Gránitz Miklós fényképein láthatjuk. A könyvet Béres Klára és Steinert Ágota szerkesztette, Murányi Zsuzsa tervezte.





 Hallgassunk közben  egy kis népzenét!



2011. július 30., szombat

Leonard Cohen és a F.G. Lorca verse






Federico García Lorca
 
Kis bécsi valcer






Van Bécsben tíz leány,
egy váll, és ráborulva sóhajt a halál,
kitömött gerlékkel telt liget dermedten áll.
A hajnalból kis törmelék
a dér múzeumában látható,
egy termen ezer ablak ég,
ó, ó, ó, ó!
E dal csukott ajkadra való.

Ez a dal, ez a dal, ez a dal,
a halálra, konyakra és önmagára vall,
nedves uszályú tengeri hal.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
pamlagba, holt könyvbe temetlek,
a zugoly poros bánatába,
a liliom sötét padlására,
a holdban lelünk nyoszolyára,
ez a tánc a teknősbéka álma,
jaj, jaj, jaj, jaj,
fogadd e dalt, törött derekú ez a dal.

Van Bécsben négy tükör,
hol ajkad s a visszhang egymásra tör,
hol zongorára írták a halált
és kékíti a kisfiúk haját,
a háztetőkön koldushad tolong,
a könnyeken friss koszorú borong,
ó, ó, ó, ó!
Fogadd e dalt, mely a karjaimba haló.

Mert téged imádlak, álmodlak árván,
a játszó kisfiúk padlásán,
Magyarország ódon fényére vágyva,
meleg délután lágy zsongására,
hó-bárány lépdel, hó-liliom rezdül
homlokod sima csöndjén keresztül,
jaj, jaj, jaj, jaj,
"örökre szeretlek", enyém ez a dal.

Majd Bécsben táncolok veled, az lesz a jó,
szép maskara lesz rajtam,
álarcom nagy folyó, partom jácintot ringató,
lábad között felejtem ajkam,
és lelkem fénykép-albumokban s liliomokban.
Lépteid sötét hullámaival,
mint hegedű és kripta, szerelmem, ó, szerelmem,
elhal e sok-szalagu dal.

(Fordította: Weöres Sándor)



                  Pequeńo vals vienés

“En Viena hay diez muchachas,
un hombro donde solloza la muerte
y un bosque de palomas disecadas.
Hay un fragmento de la mañana
en el museo de la escarcha.
Hay un salón con mil ventanas.

¡Ay, ay, ay, ay!
Toma este vals con la boca cerrada.

Este vals, este vals, este vals, este vals,
de sí, de muerte y de coñac
que moja su cola en el mar.

Te quiero, te quiero, te quiero,
con la butaca y el libro muerto,
por el melancólico pasillo,
en el oscuro desván del lirio,
en nuestra cama de la luna
y en la danza que sueña la tortuga.

¡Ay, ay, ay, ay!
Toma este vals de quebrada cintura.

En Viena hay cuatro espejos
donde juegan tu boca y los ecos.
Hay una muerte para piano
que pinta de azul a los muchachos.
Hay mendigos por los tejados,
hay frescas guirnaldas de llanto.

¡Ay, ay, ay, ay!
Toma este vals que se muere en mis brazos.

Porque te quiero, te quiero, amor mío,
en el desván donde juegan los niños,
soñando viejas luces de Hungría
por los rumores de la tarde tibia,
viendo ovejas y lirios de nieve
por el silencio oscuro de tu frente.

¡Ay, ay, ay, ay!
Toma este vals, este vals del “Te quiero siempre”.

En Viena bailaré contigo
con un disfraz que tenga
cabeza de río.
¡Mira qué orillas tengo de jacintos!
Dejaré mi boca entre tus piernas,
mi alma en fotografías y azucenas,
y en las ondas oscuras de tu andar
quiero, amor mío, amor mío, dejar,
violín y sepulcro, las cintas del vals.”







Mai ige...




Ezt  a füzetecskét pár hónapja  kaptam ajándékba. Azóta minden nap elolvasom a napi igét. Elgondolkodtat, erőt ad. Ma az alábbi igét olvastam, amit megosztok az olvasóimmal.


                                               „ Vigyázz a szádra! (1)


„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)


„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra! „


A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.