Ősi ír áldás
Áldott legyen a Fény, mely rád sugárzik
– és a Fény, mely benned van!
Az áldott Napfény sugározzon be téged
és melegítse fel szívedet,
míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze!
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád
és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a Fény,
mint ablakokba állított gyertyák fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja!
Áldott legyen a rád hulló, lágy, édes eső!
Hulljanak lelkedre a cseppek
és csalogassák ki a virágokat,
hogy illatukkal megteljék a levegő!
De áldott legyen a nagy vihar
és rázza meg lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa –
és sok kis tavacskát hagyjon hátra,
amiben megcsillan az ég kékje,
s időnként egy-egy csillag is!
Legyen áldott a Föld,
az egész Földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon,
bármerre is vezessen utad!
Legyen puha a föld,
mikor terhétől fáradtan lepihensz
– és legyen könnyű,
amikor majd kint fekszel alatta!
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen felfelé
– és elérje útja végén – Istent!
Na és itt van a régi magyar áldás is !
Régi magyar áldás
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése