Szeptember végén...

Weöres Sándor 

 Ballada a három falevélről

 

Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból –

 

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

szemét lehúnyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

 

Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –

ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

 

 

 

 

Szabó Lőrinc

Ősz az Adrián

 

Félig vízben, félig a parton

fekszem az őszi ég alatt;

egyszerre ringat és melenget

a tenger és a déli nap:

 

szikrázó ujjai becéznek,

gyúrnak, gyötörnek édesen,

húnyt szemmel és borzongva tűröm,

hogy paráználkodnak velem.

 

Húnyt szemmel és borzongva tűröm

a nap s a tenger csókjait

s testem gyönyörűsége némán

könyörög és imádkozik:

 

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,

ragyogj át, mint az üveget,

bent moss ki, mélyen, ahol annyi

fáradt sötétség didereg;

 

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,

hogy meggyógyuljak odabenn,

világítsatok át egészen,

hogy lelkem új és friss legyen;

 

ősz van, fűtsetek át sietve,

jóságos, erős sugarak,

hadd vigyem magammal a télbe

e tiszta, kései nyarat!

Zene lélekből...

 Stjepan Hauser ( Pula, 1985.június 15.) 

Kattints rá! Olvasd el, hogy többet tudj meg róla !

 

 Stjepan_Hauser

Hallgasd! Kattints rá!

" Egyedül, együtt " sorozatból

https://youtu.be/

Ha minden igaz, fellép a budapesti Papp László Sportarénában

2021.február 3.

                  

Pedagógusnapi köszöntő - gondolatok - 2020

Szerettem ezt a verset...

 Szép emlékek idézték fel bennem

 Francis Caeco versét.

Carco Francis

À Éliane

Il pleut – c’est merveilleux. Je t’aime.

Nous resterons à la maison :

Rien ne nous plaît plus que nous-mêmes

Par ce temps d’arrière-saison.

Il pleut. Les taxis vont et viennent.

On voit rouler les autobus

Et les remorqueurs sur la Seine

Font un bruit... qu’on ne s’entend plus !

C’est merveilleux : il pleut. J’écoute

La pluie dont le crépitement

Heurte la vitre goutte à goutte...

Et tu me souris tendrement.

Je t’aime. Oh ! ce bruit d’eau qui pleure,

Qui sanglote comme un adieu.

Tu vas me quitter tout à l’heure :

On dirait qu’il pleut dans tes yeux.

 És  a vers két fordításban magyarul:

Esik

Éliane-nak

Esik - de nagyszerű. Szeretlek.

Egész nap itthon kuksolunk:

Hisz nem tudunk mást kedvesebbnek

Így őszidőn, mint önmagunk.

Esik. Nézd, lenn a busz rohangál.

Amott tolongó taxisor.

Szavam sem értem már! A Szajnán

Tucatnyi vontató sipol.

De nagyszerű, esik. Hallom,

Az ablakon hogy toporog

A zápor száz aprócska talpon...

Milyen szelíd a mosolyod.

Szeretlek. Ó, a víz zúgása

Egy könnyes búcsú dallama.

Esik... s te is elhagysz nemsokára.

Mintha szemedből hullana.

Gergely Ágnes

fordítása

Eső 

Éliane-nak

Esik: ez nagyszerű! Imádlak.

Itthon maradunk, ugyebár:

egymással törődünk mi már csak,

mikor ily késő őszre jár.

Esik. Lenn a sok taxi jön-megy,

autóbusz imbolyog tovább,

s a Szajna uszályai bőgnek,

alig értjük egymás szavát.

Ez nagyszerű: esik. Fülelve

lesem, ahogy az ablakon

pattog a zápor, csepp a cseppre.

S te rám mosolyogsz biztatón.

Imádlak. Ó, hogy sír e csendes

csobogás: akár egy agyő!

Mindjárt elmégy, és mintha, kedves,

szemedben esnék az eső.

Rónay György

fordítása

Francis Carco (1886-1958)  francia szerző, született Nouméa-ban (Új-Kaledónia ). 

Költő,  regényíró, drámaíró. A párizsi bohémvilág könnyed és szellemes poétája. Valódi neve François Carcopino-Tusoli. A megszállás idején szép könyvet írt Párizsról : Nostalgie de Paris (1942) címmel. Több regénye magyarul is olvasható. Antikváriumban kaphatók, régi kiadásban.

 Kattints rá!

Francis-Carco antikváriumban kapható könyvei

Francis Carco , a l'Homme traqué (Albin Michel) könyvéért a Francia Akadémia Grand Prix diját kapta 1922-ben. 

( Magyarul  „ A hurok” címmel jelent meg,  Harsányi Zsolt fordította ).

Olyan világ jön....

Kattints rá !

https://youtu.be/

Húsvét - 2020

Sik Sándor

Imádság a hegyen

Itt a hegyen, ahol minden levők:

Menny-kupola, hétágú-gyertya fák,

Kakukkfű-tömjén, hangyakörmenet,

Szóló madárdal és szellő-karének

Egy zsolozsmába olvad fel Tehozzád -

Hozzád, kit megnevezni nem tudok,

De a Te neved minden szó a számon;

Akit keresni hiábavaló,

Mert nem vagy ember-érhető helyen,

De kereslek, mert megtaláltalak,

És aki keres, az is csak Te vagy;

Akinek halló füle nincs szavamra,

De minden szómat visszahangozod,

Gondolatomat, a vérem verését,

És minden szómat Te vagy aki mondod:

Hadd tárom Hozzád én is mindenestül

Veled csordultig-édes lelkemet.

Első szavam a néma bámulat,

Az alázatos mámor: a csodán,

Hogy az útszéli csöpp üvegszilánknak

Engedtetett tükrözni a Napot.

Hogy aki nem is tudom biztosan még,

Vagyok-e hát, és mi az, hogy vagyok:

Tudom és érzem, élhetem a van-t,

A tudhatatlant, átérezhetetlent.

Hogy életem - e gyújtó-villanás,

Megpillantanom alig elegendő

Mind a sok mozgó, fényes furcsaságot,

Ami hozzám ér kívül és belül -

Ez a sikolynyi pillanat: elég

Meglátnom az egyetlen Látomást:

Láthatatlan, időtlen Arcodat.

Hogy tapogató, vaksi ujjaim,

Amelyek még magamig el sem értek,

Fogják, szorítják a Megfoghatatlant

És ölelik és érzik ölelését.

Hogy bennem, ki magamnak szűk vagyok,

Elfér a Fértelen, a Végtelen.

Hogy imádkozhatom: hogy én, a semmi,

Tegezhetem a Mindent és Atyának

Szólongathatom és szerethetem

És kéréseket gügyöghetek Hozzá:

Add meg a mindennapi kenyeret,

És add meg a mindennapi kegyelmet,

Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek,

És el ne rontsam a Harmóniát.

A mindennapi szépséget is add meg,

Hogy legyen mindig lehelnem belőle

És szétlehelnem a testvér világnak.

És add meg, add meg ugyanezeket

Minden embernek és minden nap. Amen.

Amen, amen. Ládd, nem tudok én kérni!

Ó pedig mennyit volna kérni még!

Mindennapi bűnök-bocsánatát,

Bűnbánatot és különb holnapot,

Hogy jobb legyek, mindennap tiedebb,

És szeressem az embereket jobban,

S az emberek is jobbak legyenek

És okosabbak már és emberebbek.

Ó annyiért kellene könyörögnöm,

Nagy dolgokért! - de ládd, én nem tudok.

Nincsen szavam: én Téged láttalak,

S oly kicsi minden, ott, ahol Te vagy!

Olyan nem-fontos, ami nem Te vagy!

Elvesztegetett minden szó nekem,

Mely nem egyedül Tégedet dicsér!

Ó engedd, engedd csak azt mondanom,

Amivel lelkem színültig tele:

Az egyetlenegy boldog dadogást:

Hogy vagy, vagy, vagy, ó milyen nagyszerű!

Hogy énnekem vagy! milyen édes, édes!

Hogy Te vagy, nagy vagy, szép vagy, jó vagy, szent vagy!

A szégyen és a fájdalom vesékig

Hasít belém, hogy másra is fecséltem

Szép életem felséges perceit

És el nem óvtam fukar-boldogan

Teneked és nagyságod énekének.

Ó engedd legalább már ezután

Összefognom egyetlen markolással

Parányi létem minden pillanatját,

Az áhitat, az ihlet illanatját:

Eggyé szorítni széthulló magam,

Oly földetlenné, olyan súlytalanná,

Hogy visszasóhajts, föllehelj magadba,

Belesóhajts, elhaló dallamot,

Az Örök Zengés egységébe. Amen.

Nehéz idők...

Ezekben a nehéz hónapokban ideje lecsendesednünk.

Túlságosan zajos a világ.

 Van aki még most sem tud

befelé fordulni, elgondolkodni, hinni, szeretetben élni.

Nehéz időket élünk!

 Maradjunk csendben, békében, SZERETETBEN!

Reményik Sándor

 Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen -

Vihartépett fák - ágainkon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.

Néhány idézet

Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország.

Wass Albert

A ma embere semmivel sem okosabb a több ezer, talán több százezer évvel ezelőtt élt generációk egyedeinél. De kultúránk képes létrehozni azokat a dolgokat, amelyeket akár száz évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tartottunk.

Kezünkben vannak a megoldások, amelyekkel megállíthatjuk a bolygó földterületeinek teljes pusztulását, és létezik némi politikai akarat is erre vonatkozóan. A nagy kérdés csak az, hogy képesek leszünk-e kitartani az elkövetkező generációkon át, hogy rendbe hozzuk az eddig elkövetett hibákat.

 Alok Jha

Ha csak csendben ülünk és befelé figyelünk, észlelhetjük, hogy a fejünkben gondolatok cikáznak ide-oda. Meditálás közben lehetőségünk van megfigyelni ezeknek a gondolatoknak a tartalmát, és ezek befolyását az érzéseinkre, az érzelmeinkre és a testi reakcióinkra.

Robin Youngson

Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elűzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.

Erling Kagge

Márai Sándor

 Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

" Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll. Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele. "

(Martin Meyer)

Hallgassuk a zenét!