Bálint ( vagy Valentin ) napra egy csokor vers...

Baranyi Ferenc

 Őrangyal

 

 Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.

Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,

A végső pillanatban fogom meg a kezed,

És az egész világot odaajándékozom neked,

Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

Elizabeth Barrett-Browning

Rád gondolok!

(a Portugál szonettek-ből)

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül

gondolattal, mint vadszőlő a fát:

nagy levelek, s a szem semmit se lát

a zöldön túl, amely a törzsre ül.

De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül

gondolatért - a szebb valót magát

kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát

hozzám, de tüstént?! Mezítelenül

álljon derekad, s minden ágadat

zúgasd, erős fa, s lombos köteled

szaggasd el s dobd a földre, mert e vad

örömben: - látlak, hallak s új leget

kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -

nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

  

(Kardos László fordítása)

          

   

William Butler Yeats

Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,

s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,

lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed

pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,

s imádták hű vagy hamis szerelemmel,

de én zarándok lelkedet szerettem

és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,

suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött

a Szerelem, suhan a hegy fölött,

s elrejti arcát fátylas csillagokba.

(Csillag Tibor fordítása)

Kaffka Margit

  

Szerettelek

Szerettelek téged

Hajnalhasadáskor, -

Harmatos hajnalon,

Rózsapiruláskor,

El is feledtelek

Első kakasszóra,

Mindennap feledlek, -

Máig is temetlek

Azóta, azóta

Meggyászoltalak én,

Pillangós ruhába

Sirattalak minden

Hangos kacagásba, -

Pénteken pirosba,

Szombaton fehérbe, -

Ma is gyászollak tán,

Virágvasárnapján,

Rózsapiruláskor,

Talpig feketébe.

1906

A házasság hete 2014. II.9 - II.16...

„A házasságban a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.”

Kattints rá!

hazassaghete. 

“A házasság nem verseny – sosem kell feljegyezni az állást. Isten azért rakott minket egy csapatba, hogy közösen győzzünk.”

(Herbert és Zelmyra Fisher)

“Minden valóban szeretetteljes kapcsolatban jelen van az elkötelezettség érzése. Aki valóban törődik más lelki fejlődésével, az tudatosan vagy ösztönösen, de tisztában van vele, hogy a fejlődést csak az állandóság érzetét magában hordozó kapcsolatban lehet elősegíteni. A kiszámíthatatlanságnak az elhagyatás félelmétől kísértett légkörében a gyerekek nem juthatnak el a pszichés érettség fokára.

Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat – úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok stb. – ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

“Ezután ismét Almitra szólalt meg, és azt mondta:

Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.

Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.

Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,

És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből 

Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.

Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,

Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,

Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,

És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”

(Kahlil Gibran: A próféta)

“Egy tizenhét éves, fekete hajú fiú szavai szüleinek házasságáról: ,,Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.” (Vasadi Péter)

“A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.” (Vasadi Péter)

  

Uram!

Tégy engem a Te békéd eszközévé,

Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,

Ahol sérelem, oda megbocsájtást,

Ahol széthúzás, oda egyetértést,

Ahol tévedés, oda igazságot,

Ahol kétség, oda hitet,

Ahol kétségbeesés, oda reményt,

Ahol sötétség, oda világosságot,

Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,

Hanem vigasztaljak,

Hogy ne megértést keressek,

Hanem másokat értsek meg,

Hogy ne engem szeressenek,

Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,

mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,

mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.

(Assisi Szent Ferenc)

Krencsey Marianne...

A héten egyik este a fixtévé adásában , amit nem igazán szoktam nézni, egy kattintással kerültem az adásba, és egy órás riportot hallgathattam Krencsey Marianne egykori színésznővel . Számomra nagyon tanulságos  és  jó, az életét átfogó riport volt !! 

Így most egy kis ismertető az egykori sztár színésznőről, aki nem csak szép volt, de tehetséges is. 

Krencsey Marianne 

(Rákoscsaba, 1931. július 9.)

Szülei Krencsey Vilmos és Lackner Anna. Apja nemesi származású volt, nemes Krencsey Vilmos és Vitkó Júlia negyedik gyermeke. Apja elsőfokú unokatestvére volt a vívó Krencsey Gézának. Krencsey Marianne-nak egy bátyja van, Krencsey Iván. Első férje Makk Károly filmrendező volt (1957–1960). Második férje 1962-től Nemes Gyula orvos‑nőgyógyász, akitől 1967. szeptember 1-jén, már az amerikai New Yorkban egy fia született, Nemes Vince.

1950-ben érettségizett a II. kerületi Állami Gizella Leánygimnáziumban és felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–könyvtár szakára, de csak egy szemesztert végzett el, mikor is 1951-ben csere útján átkerült a már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek nevezett felsőoktatási intézmény Bölcsészettudományi Karáról a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára, ahova szintén jelentkezett előző évben, csak nem vették fel. 1954-ben a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni színházat, és Budapestre ment. A darab Alekszandr Kornyejcsuk: Platon krecsit című szovjet orvosdrámája volt, de nem a témaválasztás miatt döntött így. Erről így vallott a Hazalátogató magyarok című műsorban: „1954 nyarán került sor Debrecenben a vizsgarendezésemre. Én akkor úgy láttam, hogy a főrendező Vámos László »átrendezte« a darabomat és azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy nem kapom meg a diplomát. Azután kiderült, hogy mindenkinek átrendezték a darabját, de senki nem sértődött meg. Én a bemutató napján otthagytam a színházat és két évvel később szereztem meg a diplomát Budapesten, a József Attila Színházban.”

Az aranyember című filmben (jobbra) Athalie szerepében Gobbi Hildával (Zófi mama), 1962

Budapesten Makk Károly felkérte a Liliomfi női főszerepére, a Rómeó és Júlia színpadi változatának fordításán Debrecenben dolgozó, egyúttal a Liliomfi forgatókönyvírójaként is alkalmazásban álló Mészöly Dezső javaslatára. A sikeres próbafelvétel az addig rendezőnek készülő fiatal lány életét teljesen más irányba terelte. Rendező helyett színművész lett, de nemcsak filmekben, hanem a színpadon is. A Liliomfival 1955-ben részt vett a cannes-i filmfesztiválon is, de díjat nem nyertek. A Magyar Televízió vele kezdte meg próbaadásait is 1955-ben. A diplomarendezését végül két évvel később, 1956. április 25-én teljesítette Prosper Mérimée A művésznő hintaja című darabjának megrendezésével a József Attila Színházban, azonban a diplomáját csak negyven évvel később vehette át, 1996. december 17-én New Yorkban, a magyar konzulátuson, Huszti Péter rektor aláírásával.

 Így vall erről könyvében: „Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem valahogy… Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan »kegyet« gyakorolva.”

Utolsó rendezői munkája Csehov Sirályának segédrendezése volt Hegedűs Tibor mellett, szintén 1956-ban. 1958 és 1962 között a kecskeméti Katona József Színházban, a Vígszínházban,[3] a szolnoki Szigligeti Színházban és a pécsi Nemzeti Színházban is játszott. 1963-tól 1964-ig a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1954 és 1966 között olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Gábor diák, a Szegény gazdagok és Az aranyember.

1966. augusztus 2-án férjével együtt disszidáltak. Londonon és Reykjavíkon keresztül jutottak ki az USA-ba, és véglegesen ott telepedtek le. Könyvében azzal magyarázza az ország elhagyását, hogy Aczél György[4] megkeserítette életét, nem kapott már szerepeket, bevonatta az útlevelüket, amelyeket csak egy Aczéllal egyenrangú pártvezető segítségével – akit csak H. Andriska néven emleget – kaptak vissza, s aki kinyilvánította azt is, hogy ezért a jövőben „szívességet” várnak el tőlük. 1966-ban ennek tulajdonítja utolsó filmszerepét A férfi egészen másban, melynek a bemutatóján már nem vett részt. 1968. április 16-án 2‑2 évi szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyen letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket a haza elhagyása miatt. Öt évvel később, 1973. szeptember 11-ei hatállyal tettüket elévültnek nyilvánította a bíróság, de mindkét ítélet csak a rendszerváltás után jutott tudomásukra, amikor kárpótlási igényüket benyújtották az elkobzott öröklakásukra. Végül az ellenük hozott ítéletet 1994. március 31-én megsemmisítette a bíróság.

1971. december 27-én megkapták az amerikai állampolgárságot. Fia, Vince 16 évesen, 1983-ban járt először Magyarországon szülei nélkül. Édesanyja 20 év elteltével, 1986-ban járt újra hazájában, hogy meglátogassa súlyosan beteg édesanyját. 1989-ben már az egész család, férje és fia kíséretében látogatott haza. Azóta többször is járt itthon. Kint is vállalt fellépéseket, de hivatásszerűen már felhagyott a színészkedéssel, pedig főiskolás korában még a következő fogadalmat tette, melyről így nyilatkozik könyvében: „Megfogadtam, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem leszek, aztán mégis több mint húsz évet dolgoztam bankban, nyugdíjintézetben, végül pedig orvosi rendelőben Amerikában.”

Az egykori magyar filmcsillag New Yorkban él. Született egy unokája is. 2009 júliusában férjével újra hazalátogatott Magyarországra.

Színházi szerepei

William Shakespeare: A makrancos hölgy....Bianca

Lev Tolsztoj: Anna Karenina....Anna

Shakespeare: Szentivánéji álom....Hermia

Lope de Vega: A kertész kutyája....Diána

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban....La Tangolita

Beaumarchais: Figaro házassága....Cherubin majd grófnő

Molnár Ferenc: Olympia....Olympia

Szomory Dezső: II. József....Hercegnő

Huszka Jenő: Mária főhadnagy....Draskóczy Ilona

Kertész Imre: Cyrano házassága....Magda

Szomory Dezső: II.József....Lichtenstein Eleonóra hercegnő

Mihalkov: Vidám álom....Tortácska

Kállai István: Majd a papa....Éva

Csorba István–Abay Pál: A Balaton szépe....Virágh Éva

Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit....Betty

Balázs Sándor: Érettségi után....Eta

Kállai István: Kötéltánc....Éva

Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem....Lida

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét

Prosper Mérimée: A művésznő hintaja

Liliomfi

Filmjei

Játékfilmek

Liliomfi (1954)

A 9-es kórterem (1955)

Az eltüsszentett birodalom (1956)

Gábor diák (1956)

Két vallomás (1957)

Külvárosi legenda (1957)

Bolond április (1957)

Éjfélkor (1957)

Szegény gazdagok (1959)

A Fekete Szem éjszakája (1959)

Gyalog a mennyországba (1959)

Két emelet boldogság (1960)

Fapados szerelem (1960)

A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960)

Az ígéret földje (1961)

Próbaút (1961)

Az aranyember (1962)

Egyiptomi történet (1963)

Isten őszi csillaga (1963)

Meztelen diplomata (1963)

Germinal (1963)

Miért rosszak a magyar filmek? (1964)

A Tenkes kapitánya kétrészes mozifilm (1965)

A férfi egészen más (1966)

Tévéfilmek

A Tenkes kapitánya 1-13. (1963-1964)

Szilveszter 1965

Marinka (1998-portréfilm)

Krencsey Marianne 70 éves (2001)

Díjai

A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2008 

( Wikipédia)

( És ma, 2016.március 31.én olvastam, hogy március 30-án meghalt.
Nyugodjon békében! )

Kattints rá!

80-eves-krencsey-marianne

magyarokanagyvilagban.hu

www.filmkultura.hu

Ferrari Violetta színésznőre emlékezem...

Most olvastam. Meghalt Ferrari Violetta.

Sokan nem tudják, hogy ki is volt ő.

Emlékezem rá!

Ferrari Violetta (Hódmezővásárhely, 1930. április 25. – 2014. január 23.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő.

Testvérei: Stefano, Dante László, János (Violetta a legfiatalabb). Pályáját hatévesen kezdte a Pesti Színházban mint gyermekszínész. 1949-ben a Madách Színház ösztöndíjasaként végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1950 és 1956 között a Nemzeti Színház tagja volt.1956-ban emigrált, először Bécsben, majd Nyugat-Németországban élt, ahol több szerepet is kapott. A rendszerváltás után többször hazalátogatott, de szerepet már nem vállalt.

Színpadi szerepei:

Nádja, Polina unokahúga (Makszim Gorkij: Ellenségek)

Cherubin (Beaumarchais: Figaro házassága)

Antonyina (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek)

Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem)

Vivie (George Bernard Shaw: Warrenné mestersége)

Ophélia (William Shakespeare: Hamlet)

Marianna (Molière: A fösvény)

Tünde (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Irma (Breffort–Monnot: Irma, te édes!)

Cleopatra (Shaw: Caesar és Cleopatra)

Hedda (Henrik Ibsen: Hedda Gabler)

Lenka (Pavlenko: Boldogság)

Beatriz (Lope de Vega: Donna Juana)

Széll Olga (Háy Gyula: Az élet hídja)

Veronika (Jean-Paul Sartre: Főbelövendők klubja)

Angyalka (Molière: A képzelt beteg)

Sára (Szabó Pál: Nyári zápor)

Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak)

Brandt Olga (Sándor Kálmán: A senki városa)

Erzsi (Vészi Endre: A titkárnő)

Tatjána Rogyionova (Mihajlov–Szamojlov: Titkos háború)

Kiszolgáló (Illyés Gyula: Tűvé-tevők)

Molière-né (Molière: A versailles-i rögtönzés)

Varvara (Osztrovszkij: Vihar)

Marianna (Molière: Tartuffe)

Filmjei:

A "Sárgarigó" névre átkeresztelt "Fergeteg" vitorlázógép a "2x2 néha 5" című filmben (1955)

Konrad aus der Konservenbüchse 1982/1983

Puppen reden nicht 1970

Die Reise nach Tilsit 1969

Ein ruhiges Heim 1969/1970

Bel Ami 1967/1968

Stoppt die Welt - ich möchte aussteigen 1966

Herr Kayser und die Nachtigall 1965

Ein Engel namens Schmidt 1964

Tompeten der Liebe 1962

Nie hab' ich nie gesagt 1961/1962

Scheidungsgrund: Liebe 1960

Laß mich am Sonntag nicht allein 1959

Scala - total verrückt 1958

Gázolás (1955)

Különös ismertetőjel (1955)

Fel a fejjel (1954)

2x2 néha 5 (1954)

Föltámadott a tenger (1953)

Ifjú szívvel (1953)

Civil a pályán (1951)

Dalolva szép az élet (1950)

Dalok

Kozma József–Vécsey Ernő: Hulló levelek (Les feuilles mortes, A két szemét még most is látom...)

Louis Gugliemi (Louiguy)–Edith Piaf–Bradányi Iván: Álmaimban látlak én (La vie en rose)

Behár György–Szenes Iván: Amikor mosolyogsz

Pablo Beltrán Ruiz–G. Dénes György: Mexikói karnevál (¿Quién será?) Cseng a mexikói karnevál (a csa-csa-csa tündöklésének egyik fontos darabja)

Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Melletted nincsenek hétköznapok

Behár György–Romhányi József: Szemembe nézz!

A Civil a pályán című filmben egyik előadója az MHK indulónak: Rajta sporttárs fuss a célba!

A 2x2 néha 5 című film slágerét Vass Éva énekli (külön készült a film- és a hangfelvétel)

Német színésznőként öt népszerű dalt énekelt. Érdekessége az Es muss die Liebe sein, amelyet a német táncdalfesztiválon énekelt 1964-ben.

              ( Wikipédia)

Kattints rá!

meghalt-ferrari-violetta.

A magyar kultúra napját ünnepeljük ma !...

Ady Endre

A Kalota partján

                       

Pompás magyarok, templomból jövet,

Mentek át a Kalota folyón

S a hidat fényben majdnem fölemelte

Az ölelő, júniusi nap.

Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves

És tarkaságban annyi nyugalom

És fehér és piros és viritó-sárga,

Izgató kék és harcos barna szín

S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,

Ékes párták, leesni áhitók.

Papi-beszéd kemény fejükből csöndben

Száll el s nyári illattal vegyül.

Mily pompás vonulásuk a dombon.

Óh, tempós vonulás, állandóság,

Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

S reám nyilaz a nyugtalanság:

Leány-szemek, Sorsom szemei,

Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,

Vidám kamasznak látom magam,

Szebb szemek minden volt szemeknél

S bennük végképp megpecsételtetett

Az én örök-bús ifjuságom:

Vonzódás, drága üzetés,

Csapongás a végső csapásig

S imádkozva nézni e nagy szemekben

Magamat és mint vagyok bennük.

Csönd, június van a szivemben,

Átalvonult templomi népség

Belém költözött áhitata

S e percben a Kalota partján

Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

1914

Ady Endre

Beteg szívemet hallgatod

                       

Téged keresve útján, harcán,

Milyen bátor, erős szivem volt,

Milyen muzsikás, milyen harsány.

Milyen beteg most, milyen vásott:

Dobbanását nem tartja más, csak

Te nagy, szerelmes akarásod.

Ha még egyszer vadul fölzengne,

Himnusza a kíné s a kéjé,

Himnusza a himnuszod lenne.

Himnusz, hogy mégis rád találtam,

Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,

De élve és nem a halálban.

S mindent megér, ha csak egy óra

Dalolta el dalát melletted

S nem nyílhat a szám átok-szóra.

Beteg szívvel, istenes ember,

Vallok neked, ím, kicsi párom,

Áhitatos, bús szerelemmel:

Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,

Jó a szivem, mert benne vagy te

S sziveink az órákat éljék.

Illyés Gyula

 Bartók

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,

ami nekünk vigasz!

Azt! Földre hullt

pohár fölcsattanó

szitok-szavát, fűrész foga közé szorult

reszelő sikongató

jaját tanulja hegedű

s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű

a bearanyozott, a fennen

finom, elzárt zeneteremben,

míg nincs a jaj-sötét szívekben!

„Hangzavart”! Azt! Ha nekik az,

ami nekünk vigasz,

hogy van, van lelke még

a „nép”-nek, él a „nép”

s hangot ad! Egymásra csikorított

vasnak s kőnek szitok-

változatait bár a zongora

s a torok fölhangolt húrjaira,

ha így adatik csak vallania

a létnek a maga zord igazát,

mert épp e „hangzavar”,

e pokolzajt zavaró harci jaj

kiált

harmóniát!

Mert éppen ez a jaj kiált

mennyi hazugul szép éneken át –

a sorshoz, hogy harmóniát,

rendet, igazit vagy belevész a világ;

belevész a világ, ha nem

a nép szólal újra – fölségesen!

Szikár, szigorú zenész, hű magyar

(mint annyi társaid közt – „hírhedett”)

volt törvény abban, hogy éppen e nép

lelke mélyéből, ahová leszálltál,

hogy épp e mélység még szűk bányatorka

hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl

a hideg-rideg óriás terembe,

melynek csillárjai a csillagok?

Bánatomat sérti, ki léha vigaszt

húz a fülembe;

anyánk a halott – a búcsúzót ne

kuplé-dal zengje;

hazák vesztek el – ki meri siratni

verkli futamokkal?

Van-e remény még emberi fajunkban? –

ha ez a gond s némán küzd már az ész,

te szólalj,

szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész,

hogy – mégis! – okunk van

remélni s élni!

S jogunk van

– hisz halandók s életadók vagyunk –

mindazzal szembenézni,

mit elkerülni úgysem tudhatunk.

Mert növeli, ki elfödi a bajt.

Lehetett, de már nem lehet,

hogy befogott füllel és eltakart

szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg

s majd szidjanak: nem segítettetek!

Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded,

mi neked fölfedetett,

a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt –

te bennünket növesztel, azzal,

hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk.

Ez – ez vigasztal!

Beh más beszéd ez!

Emberi, nem hamis!

A joggal erőt ad a legzordabbhoz is:

a kétségbeeséshez.

Köszönet érte,

az erőért a győzelem-vevéshez

a poklon is.

Ím, a vég, mely előre visz.

Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja

a rettenetet, azzal föl is oldja.

Ím, a nagy lélek válasza a létre

s a művészé, hogy megérte

poklot szenvednie.

Mert olyanokat éltünk meg, amire

ma sincs ige.

Picasso kétorrú hajadonai,

hatlábú ménjei

tudták volna csak eljajongani,

vágtatva kinyeríteni,

amit mi elviseltünk, emberek,

amit nem érthet, aki nem érte meg,

amire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,

csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek,

példamutató nagy ikerpár,

zene csak, zene csak, zene,

a bányamély ős hevével tele,

a „nép jövő dalával” álmodó

s diadalára ápoló,

úgy szabadító, hogy a börtön

falát is földig romboló,

az ígért üdvért, itt e földön,

káromlással imádkozó,

oltárdöntéssel áldozó,

sebezve gyógyulást hozó,

jó meghallóit eleve

egy jobb világba emelő zene –

Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;

ki muzsikád ujjaival

tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,

ahol a baj

s beh különös, beh üdvös írt adsz

azzal, hogy a jaj

siralmát, ami fakadna belőlünk,

de nem fakadhat, mi helyettünk

– kik szív-némaságra születtünk –

kizenged ideged húrjaival! 

1955.