A héten egyik este a fixtévé adásában , amit nem igazán szoktam nézni, egy kattintással kerültem az adásba, és egy órás riportot hallgathattam Krencsey Marianne egykori színésznővel . Számomra nagyon tanulságos és jó, az életét átfogó riport volt !!
Így most egy kis ismertető az egykori sztár színésznőről, aki nem csak szép volt, de tehetséges is.
Krencsey Marianne
(Rákoscsaba, 1931. július 9.)
Szülei Krencsey Vilmos és Lackner Anna. Apja nemesi
származású volt, nemes Krencsey Vilmos és Vitkó Júlia negyedik gyermeke. Apja
elsőfokú unokatestvére volt a vívó Krencsey Gézának. Krencsey Marianne-nak egy
bátyja van, Krencsey Iván. Első férje Makk Károly filmrendező volt (1957–1960).
Második férje 1962-től Nemes Gyula orvos‑nőgyógyász, akitől 1967. szeptember
1-jén, már az amerikai New Yorkban egy fia született, Nemes Vince.
1950-ben érettségizett a II. kerületi Állami Gizella
Leánygimnáziumban és felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem
magyar–könyvtár szakára, de csak egy szemesztert végzett el, mikor is 1951-ben
csere útján átkerült a már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek nevezett
felsőoktatási intézmény Bölcsészettudományi Karáról a Színház- és Filmművészeti
Főiskola színházrendezői főtanszakára, ahova szintén jelentkezett előző évben,
csak nem vették fel. 1954-ben a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni
színházat, és Budapestre ment. A darab Alekszandr Kornyejcsuk: Platon krecsit
című szovjet orvosdrámája volt, de nem a témaválasztás miatt döntött így. Erről
így vallott a Hazalátogató magyarok című műsorban: „1954 nyarán került sor
Debrecenben a vizsgarendezésemre. Én akkor úgy láttam, hogy a főrendező Vámos
László »átrendezte« a darabomat és azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy nem
kapom meg a diplomát. Azután kiderült, hogy mindenkinek átrendezték a darabját,
de senki nem sértődött meg. Én a bemutató napján otthagytam a színházat és két
évvel később szereztem meg a diplomát Budapesten, a József Attila Színházban.”
Az aranyember című filmben (jobbra) Athalie szerepében Gobbi
Hildával (Zófi mama), 1962
Budapesten Makk Károly felkérte a Liliomfi női főszerepére,
a Rómeó és Júlia színpadi változatának fordításán Debrecenben dolgozó, egyúttal
a Liliomfi forgatókönyvírójaként is alkalmazásban álló Mészöly Dezső
javaslatára. A sikeres próbafelvétel az addig rendezőnek készülő fiatal lány
életét teljesen más irányba terelte. Rendező helyett színművész lett, de
nemcsak filmekben, hanem a színpadon is. A Liliomfival 1955-ben részt vett a
cannes-i filmfesztiválon is, de díjat nem nyertek. A Magyar Televízió vele
kezdte meg próbaadásait is 1955-ben. A diplomarendezését végül két évvel
később, 1956. április 25-én teljesítette Prosper Mérimée A művésznő hintaja
című darabjának megrendezésével a József Attila Színházban, azonban a
diplomáját csak negyven évvel később vehette át, 1996. december 17-én New
Yorkban, a magyar konzulátuson, Huszti Péter rektor aláírásával.
Így vall erről
könyvében: „Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne
emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem
valahogy… Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy
megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig
packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat
formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint
elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan
»kegyet« gyakorolva.”
Utolsó rendezői munkája Csehov Sirályának segédrendezése
volt Hegedűs Tibor mellett, szintén 1956-ban. 1958 és 1962 között a kecskeméti
Katona József Színházban, a Vígszínházban,[3] a szolnoki Szigligeti Színházban
és a pécsi Nemzeti Színházban is játszott. 1963-tól 1964-ig a budapesti József
Attila Színház tagja volt. 1954 és 1966 között olyan filmek fűződnek a nevéhez,
mint a Gábor diák, a Szegény gazdagok és Az aranyember.
1966. augusztus 2-án férjével együtt disszidáltak. Londonon
és Reykjavíkon keresztül jutottak ki az USA-ba, és véglegesen ott telepedtek
le. Könyvében azzal magyarázza az ország elhagyását, hogy Aczél György[4]
megkeserítette életét, nem kapott már szerepeket, bevonatta az útlevelüket,
amelyeket csak egy Aczéllal egyenrangú pártvezető segítségével – akit csak H.
Andriska néven emleget – kaptak vissza, s aki kinyilvánította azt is, hogy
ezért a jövőben „szívességet” várnak el tőlük. 1966-ban ennek tulajdonítja
utolsó filmszerepét A férfi egészen másban, melynek a bemutatóján már nem vett
részt. 1968. április 16-án 2‑2 évi szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyen
letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket a haza
elhagyása miatt. Öt évvel később, 1973. szeptember 11-ei hatállyal tettüket
elévültnek nyilvánította a bíróság, de mindkét ítélet csak a rendszerváltás
után jutott tudomásukra, amikor kárpótlási igényüket benyújtották az elkobzott
öröklakásukra. Végül az ellenük hozott ítéletet 1994. március 31-én
megsemmisítette a bíróság.
1971. december 27-én megkapták az amerikai állampolgárságot.
Fia, Vince 16 évesen, 1983-ban járt először Magyarországon szülei nélkül.
Édesanyja 20 év elteltével, 1986-ban járt újra hazájában, hogy meglátogassa
súlyosan beteg édesanyját. 1989-ben már az egész család, férje és fia
kíséretében látogatott haza. Azóta többször is járt itthon. Kint is vállalt
fellépéseket, de hivatásszerűen már felhagyott a színészkedéssel, pedig
főiskolás korában még a következő fogadalmat tette, melyről így nyilatkozik
könyvében: „Megfogadtam, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem
leszek, aztán mégis több mint húsz évet dolgoztam bankban, nyugdíjintézetben,
végül pedig orvosi rendelőben Amerikában.”
Az egykori magyar filmcsillag New Yorkban él. Született egy
unokája is. 2009 júliusában férjével újra hazalátogatott Magyarországra.
Színházi szerepei
William Shakespeare: A makrancos hölgy....Bianca
Lev Tolsztoj: Anna Karenina....Anna
Shakespeare: Szentivánéji álom....Hermia
Lope de Vega: A kertész kutyája....Diána
Ábrahám Pál: Bál a Savoyban....La Tangolita
Beaumarchais: Figaro házassága....Cherubin majd grófnő
Molnár Ferenc: Olympia....Olympia
Szomory Dezső: II. József....Hercegnő
Huszka Jenő: Mária főhadnagy....Draskóczy Ilona
Kertész Imre: Cyrano házassága....Magda
Szomory Dezső: II.József....Lichtenstein Eleonóra hercegnő
Mihalkov: Vidám álom....Tortácska
Kállai István: Majd a papa....Éva
Csorba István–Abay Pál: A Balaton szépe....Virágh Éva
Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit....Betty
Balázs Sándor: Érettségi után....Eta
Kállai István: Kötéltánc....Éva
Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem....Lida
Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét
Prosper Mérimée: A művésznő hintaja
Liliomfi
Filmjei
Játékfilmek
Liliomfi (1954)
A 9-es kórterem (1955)
Az eltüsszentett birodalom (1956)
Gábor diák (1956)
Két vallomás (1957)
Külvárosi legenda (1957)
Bolond április (1957)
Éjfélkor (1957)
Szegény gazdagok (1959)
A Fekete Szem éjszakája (1959)
Gyalog a mennyországba (1959)
Két emelet boldogság (1960)
Fapados szerelem (1960)
A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960)
Az ígéret földje (1961)
Próbaút (1961)
Az aranyember (1962)
Egyiptomi történet (1963)
Isten őszi csillaga (1963)
Meztelen diplomata (1963)
Germinal (1963)
Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
A Tenkes kapitánya kétrészes mozifilm (1965)
A férfi egészen más (1966)
Tévéfilmek
A Tenkes kapitánya 1-13. (1963-1964)
Szilveszter 1965
Marinka (1998-portréfilm)
Krencsey Marianne 70 éves (2001)
Díjai
A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2008
( Wikipédia)
( És ma, 2016.március 31.én olvastam, hogy március 30-án meghalt.
Nyugodjon békében! )
Nyugodjon békében! )
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése