Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz,
mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még
fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a
lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait.
Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése
szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt,
kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap.
Így halványodik el az időben minden emberi emlék.
De egy napon fény hull valahonnan,
s akkor megint látunk egy arcot.
( Márai Sándor )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése