Az Államalapítás Ünnepe hazánk egyik
legrégebbi nemzeti
ünnepe, az első magyar király,
Szent István
uralkodásának és Magyarországot
valódi európai
állammá és hatalommá válásának ünnepe.
I.(Szent) István király (születési nevén Vajk,
Esztergom,969. – Esztergom-Szentkirály1038. augusztus 15.) az első magyar
király. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult
fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez
1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új
politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket (klánokat) fegyverrel vagy békés
úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az
általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével
párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai
viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án
I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.
Szent István király
intelmei Imre herceghez
Az Intelmek 10
fejezetből áll:
I. A katolikus hit
megőrzéséről
"Minthogy a
királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik
el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre."
István az apostoli
hit őrzésére, az alattvalóknak való példamutatásra, az eretnekségről való
elfordulása szólítja fel fiát. Arra is figyelmezteti őt, hogy a hitet csakis jó
cselekedetekkel lehet teljessé tenni.
II. Az egyházi rend
becsben tartásáról
"A királyi
palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek
első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő
tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették
erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen."
A szentegyházat
védelmezni kell naponta megújuló szorgalommal, hogy növekedjen és ne
fogyatkozzon, hiszen aki az egyházat csorbítja, az Krisztus testét csonkítja,
és ezért büntetést érdemel.
III. A főpapoknak
kijáró tiszteletről
"A királyi trón
ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a
harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra,
mint a szemed világára."
Isten felkentjeit
tiszteletnek és megbecsülésnek kell öveznie, nem lehet őket hamis vádakkal
bemocskolni és nyilvánosság elé hurcolni, mert csak így lehet Istentől áldott
az uralkodás. A bűnbe eső papokat négyszer kell emlékeztetniük vétkeikre, majd
ha ezután sem hallgatnak, akkor kell jelenteni az egyháznak.
IV. A főemberek és
vitézek tiszteletéről
"Az uralom
negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége,
szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az
ellenség pusztítói, a határok gyarapítói."
Felhívja Imre
figyelmét arra, hogy a főemberek és vitézek, katonák nem hajthatók szolgasorba.
Békével kell uralkodni, mert a gőg bárkit letaszíthat a trónról, és a vitézek
ereje is megfoszthat trónjától egy gyűlölködő királyt.
V. Az igaz ítélet és
a türelem gyakorlásáról
"A türelem és az
igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása."
Az apró ügyek feletti
ítélkezés a bírák feladata, a nagyszabású ügyekben azonban türelemmel és
irgalommal kell ítélkezni.
VI. A vendégek
befogadásáról és gyámolításáról
"A vendégek s a
jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy' méltán állhatnak a királyi méltóság
hatodik helyén."
István Róma példáját
hozza fel, aki azáltal vált dicsőbbé, mert "sok nemes és bölcs áradt
hozzájuk különb-különb tájakról". Az idegenek különböző nyelveket,
szokásokat és fegyvereket hoztak magukkal és ezzel elrettentették az ellenséget
és emelték az udvar fényét. Mert gyenge az az ország, melynek csak egy nyelve
és szokása van. Ezért István arra ösztönzi fiát, hogy gyámolítsa a jövevényeket
(…"Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva
megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és
becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt
lakjanak.".
VII. A tanács
súlyáról
"A királyi
emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igény. A tanács állít királyokat,
dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő
arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le
ellenséges várakat."
Figyelmezteti Imrét,
hogy a tanácsnak nagy hatalma van, ezért csak a legbölcsebb és
legtekintélyesebb emberekből lehet összeállítani. Ifjaknak is helyet ad a
tanácsban, de az ő javaslataikat felül kell vizsgálni a bölcsekkel.
VIII. A fiak kövessék
az elődöket
"Őseink követése
foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi
ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket
utánozni."
Az isteni törvényeket
veti az meg, ki őseit veszi semmibe. István az engedetlenséget a pestishez
hasonlítja, és felszólítja fiát, hogy sohase veszítse szem elől az általa
hozott törvényeket és feltétel nélkül kövesse szokásait.
IX. Az imádság
megtartásáról
"Az imádság
megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság
kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől
megtisztulás és feloldozás."
Az ősi imákat ajánlja
Imre figyelmébe, mert csak ezek által válhat nagy királlyá. Inti továbbá, hogy
imádkozzon a tétlenség, a tudatlanság ellen és az erény elnyerésért, valamint
azért, hogy legyőzhesse ellenségeit, és békében élhessen.
X. A kegyességről és
irgalmasságról, valamint a többi erényről
"Az erények
mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert
az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból,
úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. "
Kéri, megparancsolja
fiának, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt,
az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és
szemérmességet.
( Az Intelmek Szent
István király intelmei Imre herceghez a
Corpus Juris Hungaricibe felvett első törvény, Szent István első törvénykönyve
1027-ből, a korszak legjelentősebb magyar irodalmi alkotása, Istvánnak fiához,
a trónörökös Imre herceghez intézett Admonitiones (Intelmek) című latin nyelvű
műve. )
( Wikipédia )
Kiadó:
Szent István Társulat