Sinka István...Bizonyára kevesen ismerik!

Sinka Istvánra költészetére emlékezett a Gyulai Várszínház.

Július 28-án egy egész estés produkcióval tisztelgett Sinka István munkássága előtt a Gyulai Várszínház . A nagyszalontai születésű, 1969-ben meghalt Kossuth-díjas költő nagy utat járt be addig, amíg a nincstelen bojtárból a magyar költészet elismert alakja lett. Feleségének betegsége idején maga is sok időt töltött Gyulán. Költeményei közül jó néhány a XX. századi magyar líra legszebb alkotásai közé tartozik. A Puszta szó - Végy karjaidra idő című előadás Sinka István versei, prózai írásai alapján készült, amelyeket Horányi László mondott el, akit egy népzenészekből álló zenekar kísért, miközben Egerházi Attila koreográfiáit a Magyar Balett Színház táncosai adták elő.

Ennek kapcsán vettem a kezembe ezt a könyvet.

Ajánlom mindenkinek!

Rövid  ismertető Sinka Istvánról

Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász Nagyszalonta környékén. 1919-ben házasságot köt Pap Piroskával. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta első kötetének kiadását. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után Péczeli Katalinnal kötött házasságot 1937-ben. 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója jelentette meg Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek Szén Magda, harmadik felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével jelentkezett újra. Kossuth díjat kapott.

Művei:

    Himnuszok Kelet kapujában (1933)

    Pásztorének (1935)

    Vád (1939)

    Denevérek honfoglalása (1941)

    Fütyöri és a hét vadász (1941)

    Harmincnyolc vadalma (1941)

    Balladáskönyv (1943)

    Hontalanok útján (1943)

    Fekete bojtár vallomásai (1944)

    Kadocsa merre vagy? (1944)

    Eltűnik a hóri domb (1961)

    Végy karodra, idő (1964)

    Mesterek utcája (1967)

    Szigetek könyve (1972)

    Válogatott versei (1977)

(Wikipédia )

                                                    és egy vers tőle:


 

Anyám balladát táncol

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vízénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint az illat a virágon.
De gyönyörű lábán víg figurát
eredő táncába ő se vitt,
csak mutatta ringó mozdulattal
halálba járó őseit.
Mert ugyanaz sírt fel a flótán,
hogy meghaltak azok ima nélkül,
nagy szakállal, akasztófán.

S hajnaltájon, lengő szélben,
hogy fény nyílott két nyárszemében,
elébe raktak tíz szál gyertyát,
hat másikat meg karikába. -
Közöttük anyám ott sugárzott,
s kis csizmája lángot vert át.
Az ősi ritmust pásztorok fütyölték...
Kettő-kettő felállott szélrül,
jelezve, hogy a csúfolt ős
szép feje most halálba révül.
S a holtak szemét, ahogy lezárták:
ezt a sirató örök búcsút
a nyárfák alatt már öten járták.

Akkor meg mikor sírt nyitnak,
közéjük lendül hatodiknak
apám is , kinek lépteit
úgy mérte az öt táncoló,
mint ki utolsó fordulattal
az egész műbe értelmet vitt...
Mikor a gyertyák porig égtek,
még anyám eljárta a végét:
egy szál virág körül koszorút táncolt...
A juhászok meg már csak nézték,
hogy az égen hold ballag át
s csudálja nagy,fehér szemekkel
anyám lábán a balladát.