Szeptember 12. MÁRIA ...

„ Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított. „

„ Mária a syrus nyelven annyit tészen, mint Domina, Úri asszony. – Valóban Mária minden teremtett állatnak asszonya, fejedelemnéje és királynéja, hatalom adatván nékie Fiától mind az égen, mind a földön. Valamint tehát Krisztus a mindeneket felhaladás által Úrnak neveztetik, úgy Mária legnagyobb méltósága által Asszonynak hivattatik. „

( Bálint Sándor: Ünnepi kalendáriumából)

Sík Sándor

 Áldott az asszonyok között

Mentél, amerre húzódott az ösvény

Galileának nap aszalta földjén.

És kivirágzott lépteid nyomán

A bokavérző Hegyes Tartomány.

A sziklák istenverte szurdokán

Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,

A kősziklából csorgó méz fakadt,

A ciszternákban élővíz patak.

S a porszemecskék, míg sarudra lestek,

Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.

Karjaid összefonva kebleden

Mentél s mosolyogtál édesdeden.

Mérhetetlenül mély volt és komoly

És mondhatatlan édes e mosoly.

Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt.

A csepp angyalok, mint a rendelés szólt,

Elkuporodtak a sziklák közébe

Ujjacskáikat ajakukra téve.

A titokzatos Hang is hallgatott,

A Lélek, aki megárnyékozott,

És néma volt még Ő is, az Egyetlen,

A szíved alatt élő Érthetetlen.

Mentél, magad, és nem sejtette senki

A titkot, amely a mindent belengi.

Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,

Még az sem, aki árva tűzhelyednél

Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:

Hogy áldott vagy az asszonyok között.

 

Ady Endre

A pócsi Mária

Ma Máriától jönnek a szivek,
Ma Mária-kép minden durva lábnyom.
Szivemben sír a pócsi Mária
Egy őszies, emlékes délutánon.

 Óh, Mária - mindig új-új csapat
Énekel a poros, tarlott mezőkön,
Ezek hozzák magukkal a hitet
S porfelhőben fölöttük ez a nő jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozó
Regina Vitae és maga az Élet,
Itt, Érmindszenten, útra készülőn,
Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idő óta megnőtt a szivem
S a szép bűnöktől keservesen tiszta
S most hirtelen csak Tégedet keres
Egy szüzetlen és bűnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,
Tegnap temettem minden élet-rangot
S ma jönnek meg a pócsi búcsusok
S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:
Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,
Az Életnek rosszul nősült veje,
Vallástalan és nőtlen, öreg vő.

Ma kell kihúzni a szomorú tőrt,
Melyet az Élet szívembe belévert,
Ma felejtek el minden igazat
S ma bocsátok el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,
Szivemet most már csak Mária lássa
S e Mária nem régi fancsali,
De mindennek egyesítő, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,
Mária a zászlóknak szent zászlója,
Mária a mennyei paripa,
Ha vágtatván visszaköszönök róla.

    Óh, Mária - hallga - giling-galang,  Óh, Mária - és mégis ez a minden:
Ma érkeznek Pócsról a búcsusok
S processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenem
Azoknak, akik halálomra lesnek:
Úgy kivánja a pócsi Mária,
Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,
Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:
Egy Mária, még hogyha pócsi is,
Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-húr elszakadt
S az emberben a barátja se hisz már,
Jön Mária s Pócsról a búcsusok,
Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,
Legyőzni mindent, mi ellenem támadt,
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátni el az én Máriámat.

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem
Mint szűz-nyövő, bátor diák-koromban:
Akkor lehet akárki is vitéz,
Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi búcsusok,
Szivem s őszi, száz diák-lelki emlék,
Giling-galang, ének, Ősz, Mária:
Lesz Mária és életem is lesz még.

Óh, Mária - jön a te életed,
Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,
Most jönnek már az édes babonák,
Most jönnek az igazándi morálok

      Óh, Mária, most jön a hazudó,

      Igazi és Halált-incselő Élet,

      Óh, Mária, Élet, giling-galang,

    Áldassál, hogy ma találkoztam véled.

Kattints rá!

Passion of the Christ(részlet a filmből )

Ady Endre

Mária és Veronika

Máriától Veronikáig

Ívelnek el a férfi-karok:

Veronikám, asszonyom, Lédám,

Én most álmodni akarok.

Álmodni csecsemő-karokról.

Csókold meleg szájjal a szemem:

Kereszt előtt, Halál előtt, most

Máriára emlékezem.

Ő küldött csókkal az életbe

S tudtam, hogy testem miért töröm:

Az életért. És mi az élet?

Asszony-öröm, asszony-öröm.

Ki szült s ki tanított a csókra?

Asszony. S a halál hajnalán

Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy

Te vagy az anyám, az anyám.