Húsvétra ...

A kereszténység legnagyobb ünnepe!

Reményik Sándor két verse

A KERESZT FOGANTATÁSA

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

A Libanonra szállott.

A Libanon csúcsán egy cédrus állott.

Törzse obeliszk, feje korona.

A Szentlélek ráharsogott: Te fa!

Máriától, a Szűztől most jövök,

Csirázik immár az Isten fia,

És áldott ő az asszonyok között.

Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel

Megáldalak: légy terhes a kereszttel!

Légy te is áldott minden fák között,

Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,

Míg utatok egykor összevezet.

Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,

Kidöntve majd magányod vadonából

Állítsanak a világ közepébe.

Ott állj majd minden árva faluvégen,

Ott függj a cellák kietlen falán,

Ős-fádnak ezer apró másaképen.

Forgácsolódj szét millió darabra,

A Szabadító tekintsen le rólad

Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

Tovazúgott a Libanon felett,

Zúgásában ezer fa reszketett,

Ordító erdőn ment harsogva át,

Csak egy fa értette meg a szavát, -

Lehajlott óriási koronája:

Kereszt-sorsának megadta magát.

Pilatus

                                   

        János evang. XIX. 22

A pörnek vége. Elvégeztetett...

Véres a kereszt tövében a fű.

A helytartóban forr a néma düh

S egy gondolat tépi a másikat.

"Rongy csőcselék, én unlak titeket,

Unom a vágyatok, a hitetek,

A papjaitok ragyogó ruháját,

A mellükverő messiásokat,

A nap hevét ez átkos ég alatt,

A zagyva szókat, buja színeket,

És magamat és uramat, a császárt,

Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.

Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,

Csak álmodott egy létráról az égig.

Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.

Már szürkül fenn a Koponyák hegye -

Vajjon álmodik-e még a kereszten?

Valamit szólt nekem az igazságról,

Azután némán vérzett, ragyogott.

Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?

Felelé: "én vagyok".

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!

A csőcselék morajlott mint a tenger,

Én untam, untam amazokat, ezt is.

Egy messiással több vagy kevesebb,

Pilatus lelke nem lesz nehezebb

És könnyebb tán ez istenverte föld,

Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

"De jaj! vajjon kire szállott a vére?!"

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,

De a helytartó nyugtot nem talál.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe

És nekem nem volt elég fegyverem,

Nem volt elég lándzsásom odakünn,

Vagy - vagy üres volt talán a szívem?

Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,

Bús madarak, el a szívről, hess!

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.

Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,

Te véres kezű, szennyes csőcselék,

Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!

Él-e, meghal-e, egy marad az átok,

Isten se váltja meg ezt a világot.

Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!

Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.

Ki tudja, talán mégis király volt!"

Csend most. De hallga! most az éj kopog,

Pilatus pitvarában a papok.

"Uram, mi véled egyet így nem értünk,

Ahogyan írtad, botránkozás nékünk,

Rexnek, Uram, csak ő mondta magát,

Nem készítetted jól a Golgothát!"

Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!

Ím kővé vált a nádszál: oly kemény.

(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)

Pilatus nő, ahogy beszélni kezd:

"A Messiástok megmenteni késtem,

De négy betűt a keresztjébe véstem,

E négy betű az én becsületem,

Hajótöröttségem utolsó roncsa,

Hitetlen hitem, büszke makacsságom,

Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.

Hadesre! ez a négy betű marad!

Ha alá kéne temetnem e várost,

Rómát, az Imperatort, magamat:

E négy betű az én becsületem!!

Papok, zsidók, hozzátok szólok nyiltan,

Halljátok: amit megírtam, megírtam."

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd

S áll a zsoltáros éjben a kereszt

Jézus keresztútjának 

( stáció)  

14 állomása

Jézust halálra ítélik

Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus először esik el a kereszttel

Jézus Anyjával találkozik a keresztúton

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Jézus beszél a síró asszonyokhoz

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Jézust megfosztják ruhájától

Jézust keresztre szegezik

Jézus meghal a kereszten

Jézust leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik

Jézust eltemetik

 A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják.