2013. március 3., vasárnap

Nagy Gáspár költő...Szeretem a verseit...




A kötet Nagy Gáspár hátrahagyott, kötetben még nem publikált 2003. március után folyóiratokban vagy kéziratban eddig megtalált verseit tartalmazza, utolsó éveinek a költői termése. A könyvet Görömbei András állította össze.





Nagy Gáspár 
(  1949. május 4. - 2007. január 3.)




Ott fönn


Szabad vagyok már
m i n d e n e k t ő l
barátaimtól
ellenségeimtől
akik ha vesztem
is akarják
a beborult égre
nevem írják
s eljövök onnan
esőnek hónak
vígasztalanokat
vígasztalónak
az ég szürke lapján
ott fönn - tűnődöm
mennyei betűkön







Szerelem Holdja 






szerelem holdja
telihold volt
énekszakajtó
éjszaka volt

énekszakajtó
gyönyörű hajad
szerelem holdja
bűvölve apad

zúzmarás melled
hófehér folt
gyönyörű hajad
nyakamra fond

zúzmarás melled
énekszakajtó
szerelem holdja
szerencse patkó

köröttem minden
feketében
szerelem holdja
lemenőben

elfáradt csengő
zúzmarás melled
énekveszejtő
minden köröttem





énekveszejtő
nehéz óra
vágyakozunk a
hulló hóra

gyönyörű hajad
nyakamra fonva
hatalmas télnek
leszek a foglya

ideje van a
hóhullásnak
épülsz te körém
hófúvásnak

zúzmarás melled
szerelem holdja
hóember kezed
ingem kibontja

köröttem minden
hóesésben
szerelem holdja
felkelőben

szerelem holdja
nappal az égen
hűségem hava
szívedig érje










" Halántékdob címmel jelent meg Nagy Gáspár második kötete a Magvető kiadásában. Anélkül, hogy erőszakoltan bele akarnánk magyarázni bármit is, a kötet címválasztása nem véletlen. Nemcsak a fizikai fájdalomra utal – arra, amikor kezünket halántékunkra szorítva úgy érezzük, hogy szinte kibírhatatlan a kínzó főfájás –, hanem egyszersmind figyelmezteti is olvasóit, elsősorban korosztályát: ne felejtsék a lelkiismeret, az erkölcs, a szellem tisztaságát. Ezért emel szót a nemzet, a magyarság közösségén belül – a nemzeteket és népeket magába ölelő emberi közösségben. Ez egész költői, művészi magatartása. Gondolkodásmódjával és kifejező eszközeivel pedig Nagy László, Csoóri Sándor szellemi öccsének tekinthetjük.
Talán legjellemzőbb rá egyik gyakran, szívesen használt motívuma: a gyermekkori havas táj – a tisztaság, ártatlanság szimbólumának – elvesztése. Azt, hogy a hétköznapokban – mentséget keresve – olykor mennyire bepiszkítjuk hótisztaságú, gyermekszeretet világunkat: „… koszos havat lavináznak fölénk”, tapasztaljuk, s csak úgy élhetünk tovább, ahogyan Nagy Gáspár megfogalmazza: „Az indul el akaratlan / kinek angyala jelen van / hótalan a helyek inge / el kell érnünk Betlehembe.”
Ez a Betlehem pedig nem más, mint megtérésünk a békéhez, Európában is és a világban is.

Győrffy László

Új Ember, 1979. április 1."







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése