A kötet Nagy Gáspár hátrahagyott, kötetben még nem publikált
2003. március után folyóiratokban vagy kéziratban eddig megtalált verseit
tartalmazza, utolsó éveinek a költői termése. A könyvet Görömbei András
állította össze.
Nagy Gáspár
( 1949.
május 4. - 2007. január 3.)
Ott fönn
Szabad vagyok már
m i n d e n e k t ő l
barátaimtól
ellenségeimtől
akik ha vesztem
is akarják
a beborult égre
nevem írják
s eljövök onnan
esőnek hónak
vígasztalanokat
vígasztalónak
az ég szürke lapján
ott fönn - tűnődöm
mennyei betűkön
Szerelem Holdja
szerelem holdja
telihold volt
énekszakajtó
éjszaka volt
énekszakajtó
gyönyörű hajad
szerelem holdja
bűvölve apad
zúzmarás melled
hófehér folt
gyönyörű hajad
nyakamra fond
zúzmarás melled
énekszakajtó
szerelem holdja
szerencse patkó
köröttem minden
feketében
szerelem holdja
lemenőben
elfáradt csengő
zúzmarás melled
énekveszejtő
minden köröttem
énekveszejtő
nehéz óra
vágyakozunk a
hulló hóra
gyönyörű hajad
nyakamra fonva
hatalmas télnek
leszek a foglya
ideje van a
hóhullásnak
épülsz te körém
hófúvásnak
zúzmarás melled
szerelem holdja
hóember kezed
ingem kibontja
köröttem minden
hóesésben
szerelem holdja
felkelőben
szerelem holdja
nappal az égen
hűségem hava
szívedig érje
" Halántékdob címmel jelent meg Nagy Gáspár második kötete a
Magvető kiadásában. Anélkül, hogy erőszakoltan bele akarnánk magyarázni bármit
is, a kötet címválasztása nem véletlen. Nemcsak a fizikai fájdalomra utal –
arra, amikor kezünket halántékunkra szorítva úgy érezzük, hogy szinte
kibírhatatlan a kínzó főfájás –, hanem egyszersmind figyelmezteti is olvasóit,
elsősorban korosztályát: ne felejtsék a lelkiismeret, az erkölcs, a szellem
tisztaságát. Ezért emel szót a nemzet, a magyarság közösségén belül – a
nemzeteket és népeket magába ölelő emberi közösségben. Ez egész költői, művészi
magatartása. Gondolkodásmódjával és kifejező eszközeivel pedig Nagy László,
Csoóri Sándor szellemi öccsének tekinthetjük.
Talán legjellemzőbb rá egyik gyakran, szívesen használt
motívuma: a gyermekkori havas táj – a tisztaság, ártatlanság szimbólumának –
elvesztése. Azt, hogy a hétköznapokban – mentséget keresve – olykor mennyire
bepiszkítjuk hótisztaságú, gyermekszeretet világunkat: „… koszos havat
lavináznak fölénk”, tapasztaljuk, s csak úgy élhetünk tovább, ahogyan Nagy
Gáspár megfogalmazza: „Az indul el akaratlan / kinek angyala jelen van /
hótalan a helyek inge / el kell érnünk Betlehembe.”
Ez a Betlehem pedig nem más, mint megtérésünk a békéhez,
Európában is és a világban is.
Győrffy László
Új Ember, 1979. április 1."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése