A féltékenység...

Buddha így vélekedett a féltékenységről

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.

Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,

Szenvedélye ellobog,

Mert belátja, hogy a másik

Szív érette nem dobog;

Ám ha fojtott izgalomban

Még remegne, az se baj:

A víz sem csitul le nyomban,

Bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;

Észre sem vetted vajon,

Bár szemed láttára pergett

Forró könnyem arcomon?

Kikacagtad leplezetlen

Önfeláldozásomat.

Féltél, hogy ha szánsz, szívedben

Újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél

Szenvedésed rejteni,

Mert szerettelek, szerettél

S nem tudunk felejteni.

Villámot lövellt a mennybolt,

Nézd a parton azt a két

Sziklát, amely hajdanta egy volt

S állta a vihar dühét;

Látod, a két tört vonal hogy

Összeillik? Van, amit

A természet egynek alkot,

És a sors kettészakít.

 Mihail Jurjevics Lermontov

Soha

S megint a gyepszegélyes homokút,

aztán a tág kép, föl, a réten át,

aztán, mint húsz évig, a sok virág,

aztán a remény, hogy tán, éppen úgy,

mint egykor, elém szalad: újra búg

a gerle, szív suttog és minden ág:

őt jelzi az édesedő világ

(bár, mint a tavasz, az is szomorúbb:

tudja, hogy játszik)... Aztán domb, kövek,

aztán a végső hajlat, sietek,

aztán a jázminsor a rács megett,

aztán háza teteje, ablaka,

aztán egy kis kéz, aztán ő maga:

aztán a Nem, a Most Sem, a Soha.

 Szabó Lőrinc