Manapság nem ritka eset, hogy a majdnem nyugdíjas korú
férfiak – családjukat hátrahagyva, vagy éppen egyedül maradva – új életet
kezdenek. A férfiak az utolsó lehetőség reményében hajlandóak mindent
feláldozni. Az is igaz, hogy az ember természetében benne van a fiatalság,
üdeség iránti vonzódás. Valójában az idősebb nők is vonzódnak a fiatalabb férfiakhoz,
csak nem merik olyan nyíltan kimutatni. Valahogyan a nőket másképp ítélik meg,
mint a férfiakat.
Mégis, ha az ember nálánál jóval fiatalabb kapcsolatba kezd,
és valójában hosszú távra gondolja, jól nézzen szembe a valósággal. Csak akkor
döntsön, ha kapcsolatának minden pillére igazán szilárd.
Megszívlelendő az alábbi gondolat:
"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak
köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik
meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége
akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az
élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és
a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás
elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt
korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen,
szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat.
Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a
hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A
hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával.
Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető
miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a
szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges
maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük
az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű
azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak
hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket
nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."
( Rabindranath Tagore )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése