2014. április 2., szerda

R.Tagore gondolata ...






Manapság nem ritka eset, hogy a majdnem nyugdíjas korú férfiak – családjukat hátrahagyva, vagy éppen egyedül maradva – új életet kezdenek. A férfiak az utolsó lehetőség reményében hajlandóak mindent feláldozni. Az is igaz, hogy az ember természetében benne van a fiatalság, üdeség iránti vonzódás. Valójában az idősebb nők is vonzódnak a fiatalabb férfiakhoz, csak nem merik olyan nyíltan kimutatni. Valahogyan a nőket másképp ítélik meg, mint a férfiakat.

Mégis, ha az ember nálánál jóval fiatalabb kapcsolatba kezd, és valójában hosszú távra gondolja, jól nézzen szembe a valósággal. Csak akkor döntsön, ha kapcsolatának minden pillére igazán szilárd.


 Megszívlelendő az alábbi gondolat:


"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."

( Rabindranath Tagore )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése