A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, és
méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be.
Cesare Negri
Szabó T. Anna
Tangó
(A bőr)
Nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
várd meg, amíg visszanézek.
Nézd a karom, nézd a hátam,
nézd, akarom, nézd a vállam,
egész testtel visszanézek.
Lehunyt szemmel nézek vissza,
nyitott szájjal nézek vissza,
ujjbegyemmel nézek vissza,
borzongásod bőröm issza,
nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
egész testtel visszanézek.
(A bölcső)
Ringass. Ringass soká, hogy
ne legyen vége.
Ringass. Ringass, akár az
ősanya méhe.
Ringass, hogy ringhass, ringass, hogy ringhass,
ringass, hogy ringjunk, mint szélben az ág,
ringass, ringass, ringass, ringass,
ahogy a tenger, ahogy a tenger
csendben az éjbe ringja magát.
(A pulzus)
Figyeld a ritmust,
te leszel a szívem,
figyeld a ritmust,
ne eressz el.
Fogd meg a csuklóm,
nyisd meg a testem,
simíts meg érdes
tenyereddel.
(A láng)
Forró, forró, forró, forró,
csókolj, csókolj, most jó, most jó,
nincsen vége, nincsen vége,
fúródjunk jól
bele a sötétbe,
még, még, még, még,
ami az enyém,
az mind a tiéd, és
ég, ég, ég, ég, ég.
(A tánc)
A szívből most mind alászáll a vér
már a csípőben ölben bizsereg
mohó lábujjam a szőnyegbe váj
veled megint veled veled veled
Ölem öledben öklelj és ölelj
diktáld a ritmust én majd táncolok
fogj fájj forgass míg megpördül a tér
fehér halálom tajtékja zubog
Ahogy a csípő a fenék mozog
hajam csapdossa csupasz hátamat
tedd amit akarsz amit akarok
– lobog dobog ragyog –
add át magad!
(A kígyó)
Nem lankad a vágy,
feltámad a vágy.
Vágyjuk is,
tesszük is
tudjuk is,
hisszük is:
így jó.
Támad a kétfejű,
támad a kétnemű,
támad a kétszínű,
támad a támad a
kígyó.
(A barlang)
Most kígyó vagy, jer csak, kígyó,
csusszanj beljebb barlangomba.
Gyűrűz, lüktet, forró pikkely,
nyálkás falhoz dörgölődzik,
meleget érez, fészket érez.
Én vagyok a kígyó! Én vagyok!
Rád fonódom karral-lábbal,
lángot fúvok, harapok, sziszegek.
Azt hiszed, itt van a fészked?
Foglak erősen, el se eresztlek,
vér melegemmel megmelegszenek,
fényre kilöklek, árvaságba!
Minek is hittél, minek is, minek is hittél!
Minden hiába.
A párkapcsolatban szüntelen mozgásban vagyunk. Mint a
táncosok. Mozdulatainkkal meghatározzuk egymást. Én téged - te engem.
Egymást kölcsönösen áthatva forgunk, keringünk - s közben
telik az idő. Öregszünk is. Más vagyok már, mint amikor táncra kértelek - s te
is más lettél már. Ha figyeled az életet, látod majd, hogy vannak, akik hamar
kiszédülnek a táncból. "Nem megyek tovább, mert nem jössz velem."
Van, amikor ezt ki kell mondani. "Én mennék még, örömmel mennék - de te
már nem. Isten veled!"
De ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós
párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az
egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes
rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz.
Sok minden tarthat össze két ember. Nem csak a szerelem. A
közös sorsuk is.
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése