Nagyon igaz, és szép gondolatok a költőtől emberpároknak.
Artisták
Élő csipesz, lóg a
trapézen
a férfi fejjel
lefele,
foga közt kettős
tárcsa, mintha
mágneses nyelvet
öltene.
A vonzás túlsó
pólusán függ
s forog a nő – feszül
a száj!
Micsoda csók! –
Köztük csupasz tér,
tömör csönd s
véletlen halál.
Micsoda
egymásrautaltság
leng itt ég alatt,
föld felett,
micsoda gyakorlott
makacs vágy
ment s kockáztat két
életet!
Milyen figyelemben
forognak
s mily fegyelemben,
tudva: csak
együtt szállnak, ha
egyikük vét,
mindketten
aláhullanak !…
Ó, ha így tudnánk
összefogni
egymásra bízott
szeretők,
mintha folyton
fönn-szállva, mintha
folytonos zuhanás
előtt!
Ó, ha közös dolgok
tevői,
így tartanánk
egymást, ilyen
végzetes bizalommal
egymás
fogában s idegeiben!
Ezrekbe fogódzók, ha
hittel
mondanánk, mint ők
odafönn
élik, hogy: a másik
ügyéhez
egész létemmel van
közöm!…
Forog, forog a nő a
férfi
foga közt – tompul a
zene,
csak dob kopog. – Valami
gyors vég,
bármi föloldás
kellene!
No most!… Földet ér a
mutatvány.
Fönt már a taps
függönye leng.
S ők ketten egyetlen
groteszk bók
szobrában állnak
idelent.
1962
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése