Tartozni valakihez...

Bella István

Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,

de nem szememmel, nézlek a számmal,

nézlek bőrömmel, kezemmel,

nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.

A föld az eget így betűzi.

Így tapogatják világtalan fények

csillagok borzongó betűit.

A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.

(Paulo Coelho)

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

(Márai Sándor)

Tartozol... de te mégsem bánod. Mert ennek a tartozásnak nincs mértéke, nincs lejárati ideje. Nem pénzben, nem aranyban mérik. Egészen másban. Talán mosolyban. Vagy szívdobbanásban. Mert ez a legszebb tartozás. Mert nem "valakinek" tartozol. Hanem "Valakihez". Hozzá.

(Csitáry-Hock Tamás)

Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.

(Laurell Kaye Hamilton)

Bármilyen közel áll hozzánk egy barát, vagy éppen egy szerető, szükségünk van arra, hogy ténylegesen tartozzunk valakihez, meglegyenek a gyökereink, mert ezek a gyökerek adnak tartást, amikor azt érezzük, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk.

( Alice Clayton )

Aki házasságra lép, az maga és a világ előtt is vállalja, hogy tartozik valakihez, és kitart mellette jóban-rosszban.

( Nádasdy Ádám )

Reményik Sándor

Örök szerelem

Egy bükk és egy fenyő.

Úgy összeforrtak ők,

Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,

Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,

A fenyő tán a férfi.

Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,

Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,

Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.

S övezi csendes napfény-glória

A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:

Egy örök ölelésben.

Ölelkeznek a törzsek, koronák,

Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?

Ez volt a növekedésük célja, iránya?

Egymáshoz simult itt már hajdanán

Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:

Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,

Törzsüket bronzzal ötvözte körül

A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem

A jót s a rosszat most is együtt állja.

S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:

Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.