Boldog Új Évet !

Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.

( Pilinszky János )

Gyújtsunk gyertyát! Adventi gondolatok...

Advent

Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel,megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka.

 A lelki készülődés ideje.

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.

Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a vendégvárás jelképe.

„ A karácsony a szeretet ás advent a várakozás megszentelése. A gyerek, aki az első hóesésre vár- jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé- szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb a hetek, órák, percek, kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb, annál, amire vár.”

Pilinszky János

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."

Márai Sándor: Füveskönyv - Az ünnepekről

Kattints rá és olvasd el !

Pilinszky János: Karácsonyi gondolatok

Kattints rá!

Adventi ünnep a Bazilikánál!

https://adventbazilika.hu/hu

Halottak Napja közeleg ismét...

A Mindenszentek estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik,

 ilyenkor sok helyen hosszan,

 akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.

 November 2-án pedig halottainkra emlékezünk.

Most még csendes a temető.

Rövidesen kivirágzik,

 a sok mécses és gyertya fénye ünnepiessé

 varázsolja a  virágokkal díszített sírokat.

Megállunk majd a sír előtt,

a szeretteinkre gondolunk, akik

már nincsenek közöttünk,de  a szívünkben

örökké élnek.

Tudnunk kell:  

Csak azt felejtik el, 

csak az tűnik el örökre,

 akit elfelejtenek!

Csukás István

Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,

amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,

csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,

mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,

magadat operálod e földalatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod

a semmiből a semmibe a létező világot,

anyát és gyereket, az élőt s a holtat,

s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,

csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,

nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;

én sem káromollak, hallgasd meg imámat:

Istenke, vedd térdedre édesanyámat.

Közeleg szeptember 15......

Szeptember 15. a Hétfájdalmú Szűzanya, Szűz Mária ünnepe. A keresztények Szűz Mária felmagasztalt anyai fájdalmára emlékeznek e napon, mely a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon kerül sor, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap. A kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak.

Sík Sándor

Áldott az asszonyok között

Mentél, amerre húzódott az ösvény
Galileának nap aszalta földjén.

És kivirágzott lépteid nyomán
A bokavérző Hegyes Tartomány.

A sziklák istenverte szurdokán
Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,

A kősziklából csorgó méz fakadt,
A ciszternákban élővíz patak.

S a porszemecskék, míg sarudra lestek,
Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.

Karjaid összefonva kebleden
Mentél s mosolyogtál édesdeden.

Mérhetetlenül mély volt és komoly
És mondhatatlan édes e mosoly.

Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt.
A csepp angyalok, mint a rendelés szólt,

Elkuporodtak a sziklák közébe
Ujjacskáikat ajakukra téve.

A titokzatos Hang is hallgatott,
A Lélek, aki megárnyékozott,

És néma volt még Ő is, az Egyetlen,
A szíved alatt élő Érthetetlen.

Mentél, magad, és nem sejtette senki
A titkot, amely a mindent belengi.

Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,
Még az sem, aki árva tűzhelyednél

Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:
Hogy áldott vagy az asszonyok között.

Variációk egy párra c. könyv....

Egy könyv. Lenyűgözött! 

Örülök, hogy teljesen véletlenül, de rátaláltam. Semmit sem tudtam róla.

( Laura Barnett 37 éves újságíró, első könyve, de szerintem tökéletes.)

Olvasd el az alábbi kritikát vagy inkább gondolatokat erről a könyvről. 

A " cafeblog"on találtam rá.

 Ennél pontosabbat én sem tudnék írni a könyvről.

Kattints rá! Érdemes elolvasni !

https://haelkeszulmegmutatom.cafeblog.hu/2018/08/06/

Mindenkinek ajánlom!!!

Bella István versek...

Fénylik a nyár

Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,

harangok konganak a nyárban,

de fehér törzsén már sír a bogár,

a fűrész foga fölsír a fában.

Ifjúságom, szerelmeim

mind, mit föléltem én magamtól,

játszik, susog – hányféle szín –

az ezer tükrű, szájú falombon.

Csobban és lassan gyűrűzik

a levegő, mintha a hűsben

hal úszna el, sugár tűnik

a súlytalan levélsűrűben.

Fény, fény és fény! Mintha a nyár

hajával fonná be a földet,

s az, mint a léghajókosár,

vinne, szállana egyre följebb.

Fény, fény és fény! Mintha mohok,

finom szájak szőnék át testem,

legyek egy sejt, ha zuhanok.

S ne kelljen nagyon mélyre esnem.

Fénylik a nyár. Gyöngy és homály.

S tán azért gyönyörű, mert látom:

addig talán, amíg megáll

a szem a moccanatlan ágon.

Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,

harangok konganak a fában,

de fehér törzsén már sír a szám,

a fűrész foga fölsír a számban.

 Dorombolások

Arra lettél, hogy simogassanak.

Örökös kölyökmacskának születtél.

Simogatásból szőtték magadat,

hogy egyetlen simogatás lehessél.

Játékaim jósága te lehettél,

nem aki voltál, de aki vagy.

Csutkalovam tüzet rí: szeressél.

Holdaddal karmolj, halassz meg, vagy maradj.

Elveszejtesz, ha mindig elveszítesz.

Ha újra és újra. Egyszer majd megállsz,

hogy hol vagyok: szívedből dobogás,

szádból egy szó. Nem hallasz. És egy szívhez,

egy másikhoz magaddal közelítesz.

Megáll minden: szó, száj, szív. Nem találsz.

Arra lettem, hogy simogassalak.

Egy örök kölyökmacskáért születtem.

Hogy körbedoromboljam hátadat.

Hogy simogatásom hasad lehessen.

Játékaid jó fényét én leheltem,

s most nem víz – csurom-te és fény – szakadsz

rólam. Csutkalovam le ne vessen,

nem táltosló, de táltosan szabad.

Elveszíthetlek? Akár a száj a szót?

Szívdobogást a szív? Szárnyuk a színek?

Elvesztheti a tengert a hajó?

Csak ha meghalnék! De semmit senkinek

mindenségünkért! S ha elveszítelek

magam veszejtlek. Én vagyok bakó.

És megáll minden? Nap? Hold? Mert nem találsz?

Csak az én holdam, csak a te napod.

Azért még kihavaz, hoz az akác

szemed fényéből egy-egy csillagot.

Azért, mert nem leszünk, még idefájsz.

Dobbanás-szünet. Szívekből kifagyott.

Halálzok, halálzol és halálsz:

élsz. Én is. Addig él, ki halott,

míg ez a halandó állatfaj, az ember.

Kihaló föld, űr. A csak egyszer-

sötétségfények. Egy virágos ág,

az ég, fordulsz hanyatt, szülessenek csodák:

fénygödröcskédző, elszelídült tenger,

nyújtózkodó, őstejút-macskaság.

Ha égek, elégek



Bach Esz-dur szvit triójára

Ne szólj, ne közelíts!

Nem hó hull, tűz esik.

Elfúlok,

meggyúlok,

fölgyújtnak szemeid.

Ha szó, majd elakad,

ha hó, majd elapad,

elhulló,

lehulló

csillag a derekad.

Oly jó, hogy újra vagy.

Forró

szavaidtól

kigyullad a nap.

Hajnal, hajnalj!

És soha el ne hagyj!

Ha hó volt, leesett.

Ha szó, a közeled.

Ha égek,

elégek,

éljek:

nézzem a szemed.

Bánatos....

Ez a világ…

Ez a világ olyan világ

Mint a mogyorófa virág

Sokat ígér, keveset ád

amit ád is keserűt ád

Ne szeressél kettőt hármat

Mikor egy is elég bánat

Mert én is szerettem egyet

Felejteném de nem lehet

Annyi bánat a szívemen

Két rét hajlott az egeken

egyedül hagyott a világ

egyedül búsulok én már

Túl a vizen

Túl a vizen (ă) van egy malom,

Bánatat őrölnek azon,

Bánatat őrölnek azon

Hajnanâjna,najnanâjna, najnâjna.

Én vagyok annak mónárja,

Ki ja bánatot próbálja,

Ki a bánatot próbálja,

Häjnänájnä,näjnänájnä, näjnájnä.

Kinek panaszoljam magam,

Kinëk mondjam a bánatam,

Kinek mondjam ki hallgat mëg?

Äjnänájnä,näjnänájnä,näjnánä.

Kinek mondjam, ki hallgat meg,

Engemet ki vigasztal meg?

Kinek mondjam, ki hallgat meg,

Äjnanâjna, najnanâjna, najnâjna.

Kinëk mondjam, kinek mondjam,

Kinëk panaszoljam magam,

Kinëk mondjam a bánatam?

Äjnánâjnä,najnanâjna, najnâjna.

Bánat, bánat

Bánat bánat de nehéz vagy

de rég hogy a szívemen vagy

eladnálak de nincs kinek

bánatja van mindenkinek

utca utca bánat utca

bánatkővel van kirakva

azt is az én rózsám rakta

hogy én sírva járjak rajta

nem járok én sírva rajta

járjon aki kirakatta

===

Jaj de csendes jaj de csendes eső esik

halálomat halálomat sokan lesik

azért lesik halálom

vegyék el a galambom

aj-la-laj...

azt gondoltad azt gondoltad rózsám bánom

hogy tetőled hogy tetőled el kell válnom

megválásom csak egy álom

szívemet másnak ajánlom

aj-la-laj...

Babot vittem a malomba

azt hittem hogy törökbúza

törökbúza édes málé

szép élet a nagy leányé

mert a leány piros rózsa

ha kiteszik a kapuba

de a legény büdös gomba

kivetik a ganyédombra

Tavaszi hangulat...

Juhász Gyula

Tavaszi éj

                             

Feketefátylas ég alatt

Mezők és tornyok alszanak.

Alszik Milano, Moszkva, mind,

A vágyaink és bajaink.

De lenn az áldott föld alatt

A szent csírák nem alszanak.

Az örök erjedő erők,

Dúsan, vígan gerjednek ők.

Szívek hamvából ég fele

Nő, nő az Élet gyökere.

Örök törvény parancsa szól

S egy éj során száz hant alól

A sarj kikél s minden felett

Arany napunk is fölnevet!

Juhász Gyula

Tavasz ez is...

                             

Tavasz ez is, tavasz.

Az égen szőke fény ég,

A földön barna hantok,

A nőkön lenge illat,

A fákon szürke barkák.

Tavasz ez is, tavasz.

Valami mégis elment

És nem jön vissza többé,

Valami mégis elszállt

És soha nem találom,

Valami mégis elmúlt

És nem tudom a sírját...

Egy húr a hegedűmön,

Boldogan bánatos hang,

Elpattant.

De az ég még azúros,

De a föld ibolyás még,

De a nők még suhannak.

Tavasz ez is, tavasz...

Dsida Jenő

Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

Illata kábít, -

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh -

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; -

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! -

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket...

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! -

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!