Lovamat kötöttem
Lovamat kötöttem szomorú fűzfához.
Magamat kötöttem gyönge violámhoz.
Lovamat eloldom, mikor a Hold fölkel,
de tőled, violám, csak a halál old el.
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni.
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni.
Zöld erdõben járni, fenyőmagot enni,
fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
Elbúcsúzom, rózsám, tőled utoljára.
Elmegyek, elmegyek idegen országba.
Inkább leszek betyár az alföldi rónán,
mintsem leszek szolga, császárnak udvarán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése