2012. február 2., csütörtök

Ladányi Mihály néhány verse...





Téli vers


Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak....
Tavasz, találj rám,
legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben!

Rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!






Utánad kószálok



Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim.







Huszonhat sor a szerelemre


Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad,most,amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki-
Most kellene elmondani:szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad,amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős,ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős,ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt-
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.



( Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.) magyar költő
Falusi családból származott. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában, a gimnáziumot Kisújszálláson és Nagykőrösön járta ki. Székesfehérváron érettségizett. 1953-1957 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt. 1957-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1958-tól a Szolnok Megyei Néplap munkatársa. 1959-től Kazincbarcikán művelődési ház igazgató volt. 1964-től írásaiból élt.
Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Fodor András közölte gimnazista kori verseit az Új Hangban. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Az 1970-as évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mezőgazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra. Wikipédia )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése