A Mindenszentek estéjét a halottak estéjének (halottak
vigíliájának) is nevezik,
ilyenkor sok helyen hosszan,
akár 1-2 órán át szólnak
a harangok a halottak emlékezetére.
November 2-án pedig halottainkra
emlékezünk.
Most még csendes a temető.
Rövidesen kivirágzik,
a sok mécses és
gyertya fénye ünnepiessé
varázsolja a virágokkal díszített sírokat.
Megállunk majd a sír előtt,
a szeretteinkre gondolunk, akik
már nincsenek közöttünk,de a szívünkben
örökké élnek.
Tudnunk kell:
Csak azt felejtik el,
csak az tűnik el örökre,
akit elfelejtenek!
Csukás István
Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.
