Április ...

TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,

Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -

A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

( József Attila )

A TAVASZI SUGÁR...

A tavaszi sugár aranyburokba fonta

A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető

Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,

Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén

A park-őrző, borús csillámu rácsvasak

Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,

Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,

Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,

Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,

Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka

Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,

Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,

Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet

Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,

A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

( Tóth Árpád )

Üzenet...

 Wass Albert

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska rágja is le a vetést.

Ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend.

S nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak:

az idő lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem az erdőnek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert erősebb a baltánál a fa

s a vérző csonkból virradó tavaszra

új erdő sarjad győzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt...

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

ha egyenlővé teszik is a földdel,

nemzedékek őrváltásain

jönnek majd újra boldog építők

és kiássák a fundamentumot

s az erkölcs ősi, hófehér kövére

emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőműves Kelemen,

ki nem hamuval és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szenteltvízzel és búzakenyérrel

és épít régi kőből új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentom Istentől való

és Istentől való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

 

És üzenem a volt barátaimnak,

kik megtagadják ma a nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor is  a barátjok leszek

és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

 

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás űz és annak,

kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fönt a magos ég alatt

mozdulnak már lassan a csillagok

s a víz szalad és csak a kő marad,

a kő marad.

 

Maradnak az igazak és a jók.

A tiszták és a békességesek.

Erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat.

Mert elfut a víz és csak a kő marad,

de a kő marad.

A mai napra ( Nőnap) néhány gondolat...

 

Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. (...) Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. (...) Köszönet a nőknek, köszönet.

 

Márai Sándor

Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is.

Gárdonyi Géza

 

A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt.

Csáth Géza

Kísértetház - film és könyv...

A Kísértetház  elgondolkodtató, izgalmas, misztikával átszőtt, izgalmas szerelmi történet, mely  összefonódik egy férfi és egy nő őseinek és utódainak, egy ország és közös sorsuk történetével. Mindazzal a történelmi tragédiával, mely századunkban Dél-Amerikában, a huszas évek végétől majd 50 éven át történhetett. Felemelkedés és bukás, szenvedély és szerelem, majd a magány formálja a film hőseinek életét.

A film a dán Bille August  rendezése.

Szereplők:  Jeremy Irons, Meryl Streep, Glenn Close, Wynona Ryder, Antonio Banderas, Armin Müller-Stahl, Vanessa Redgrave... zseniális alakítások, nélkülük nem lenne az a film, ami. Szerintem érdemes megnézni. Bár már régi filmnek számít.

 

Kattints rá!

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Isabel_Allende

Kattints rá!

https://www.britannica.com/biography/Isabel-Allende

A szomj...( versben és zenében)

Nemes Nagy Ágnes 

A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:

kimondhatatlan szomj gyötör utánad.

– Ha húsevő növény lehetne testem,

belémszívódnál, illatomba esten.

Enyém lehetne langyos, barna bőröd,

kényes kezed, amivel magad őrzöd,

s mely minden omló végső pillanatban

elmondja: mégis, önmagam maradtam.

Enyém karod, karom fölé hajolva,

enyém hajad villó, fekete tolla,

mely mint a szárny suhan, suhan velem,

hintázó tájon, fénylőn, végtelen.

Magamba innám olvadó husod,

mely sűrű, s édes, mint a trópusok,

és illatod borzongató varázsát,

mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet

(fejed fölött, mint lampion lebeg),

magamba mind, mohón, elégitetlen,

ha húsevő virág lehetne testem.

– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.

Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Ajándék az országnak, Budapestnek!

 

Kattints rá!

Mindent megtudhatsz erről a csodás épületről, a programokról...

https://metropol.hu/aktualis/varosliget-magyar-zene-haza-590048/

Végre megnyílik a Magyar Zene Háza ! 

Remélem mindenki örömére!

https://youtu.be/P1wnAbb6PV0

Újévi gondolatok a zenéről...

"A csend után a kifejezhetetlennek a kifejezéséhez a zene áll legközelebb"

                                                               
  (   A. HUXLEY )

A zene ott van körülöttünk, zene akár a madarak hangja, az erdő susogása, egy patak halk csörgedezése, a tenger moraja, és még ezernyi hang a világunkból, amit aztán a zeneszerzők, zenészek, saját lelkükön keresztül csodás zeneművekké komponálnak , előadnak. 

Az emberek pedig hallgatják, mert azt gondolom, mindannyian kapnak általa valamit.

A zenéhez nem kell nyelv, az ember akár behunyt szemmel is hallgathatja. Azt hiszem egy különös csodája a művészeti ágaknak. Különös, mert a zene képes arra, hogy egyszerre a zenész és a hallgató lelkében teremtsen valami érzelmi állapotot, elindítson bennük valamilyen lelki folyamatot.

Érdemes elmenni egy-egy általunk szeretett zenész koncertjére, vagy akár otthon is kereshetünk zenét.

Persze egy szép vers,  egy regény, egy novella, egy festmény, egy színházi előadás, egy fotó és  tánc is hathat ránk,  de talán másképp!

Mit is mondott Johann Wolfgang von Goethe ?

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk egy el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.”

Tóth Árpád

 

HAJNALI SZERENÁD

 

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka,

De túl, az enyhe, tiszta messzeségben

Új rajzlapját kifeszíti az égen

A hajnal, a nagy impresszionista.

Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol,

És álmodozva pingál enyhekéket,

S ragyogva tűzi az isteni képet

Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

 

A sötétség, az éji, rút csuha,

Lebomlik a fák törzsén nesztelen,

S borzong a jó hüvösben meztelen

Az erdő, az örök buja csuda:

Most, mielőtt pompás testét kitárja

Mindenkinek, nyújtózik hallgatag,

S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap

Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.

 

De itt, a szűk utcák közé bezárva

A szürke hajnal szennyes és sivár,

Nagy, sárga szirmát elhullatta már

A lenge gázláng, az éj bús virága.

Itt-ott mered csak, s furcsán, betegen

Lobog a kétes és nehéz homályba

Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya,

Mely vakon leng a siket tereken.

 

Annuska, alszol? bús utcák során

A bús hajnalban járok egyedül,

S hogy vígasztaljon, halkan hegedül

Fantáziám, a magános cigány:

Erdőkkel, éggel, ajkad mosolyával

Hangfogózza dalát, míg ballagok,

Jó volna most megállni ablakod

Alatt egy édes, fájó szerenáddal.

 

A szívem adnám oda hegedűnek,

A szívem, melyből bú és vágy zokog,

Lopjon szivedbe enyhe bánatot

És kósza vágyat, mely árván röpülget,

Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,

Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,

Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,

Sirasd el az én züllött életem.

Kattints rá!

https://youtu.be/iwt0qSAynqY