2012. január 2., hétfő

Újévi gondolatok a zenéről...





"A csend után a kifejezhetetlennek a kifejezéséhez a zene áll legközelebb"
                                                                
  (   A. HUXLEY )


A zene ott van körülöttünk, zene akár a madarak hangja, az erdő susogása, egy patak halk csörgedezése, a tenger moraja, és még ezernyi hang a világunkból, amit aztán a zeneszerzők, zenészek, saját lelkükön keresztül csodás zeneművekké komponálnak , előadnak. 

Az emberek pedig hallgatják, mert azt gondolom, mindannyian kapnak általa valamit.

A zenéhez nem kell nyelv, az ember akár behunyt szemmel is hallgathatja. Azt hiszem egy különös csodája a művészeti ágaknak. Különös, mert a zene képes arra, hogy egyszerre a zenész és a hallgató lelkében teremtsen valami érzelmi állapotot, elindítson bennük valamilyen lelki folyamatot.

Hát ilyen estén voltam pár nappal ezelőtt a FONÓ Budai Zeneházban, ahol Lukács Miklós és Balogh Kálmán nagyszerű előadását csodálhattam, majd utána a Dresch Quartet új számai nyűgöztek le.

A lelkem feltöltődött kicsit az új esztendőre! Az ilyen zenei estékre érdemes elmenni.( Még, akkor is, ha a technika időnként nem úgy működik ahogy illene!)

Persze egy szép vers,  egy regény, egy novella, egy festmény, egy színházi előadás, egy fotó és  tánc is hathat ránk,  de talán másképp!


Mit is mondott Johann Wolfgang von Goethe ?

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk egy el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.”







KORAI KIKELET


Kikelet, itt vagy?
Ilyen korán?
Újra vidíthat
fény, sürü árny?


Völgy, liget? Ó, hogy
csörg a patak!
Ezek a dombok?
Ez az a pad?


Ég tüze! friss kék!
Bérc, ragyogó!
Hal nyüzsög ismét:
arany a tó.


Lomb köze tarka
szárnysuhogás:
mennyei kardal
zeng, fuvoláz.


Nyílik a bimbó
a nap elé,
zümmög a ringó
szirmon a méh.


Mozdulat, illat
kél, remegő,
izgat és altat
a levegő.


Újra - mi lobban?
Rezzen a szél,
s bár a bokorban
máris alél,


láng üti, boldog
tűz a szivem:
Oszd meg e sok jót,
Múzsa, velem!


Tegnap még sírtam,
s ma nevetek?
Húgaim, itt van,
akit szeretek!

(Szabó Lőrinc fordítása )




Cimbalom Duo Variations on a Lads' Dance 




2010.10.09.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése