Napsütés. Zöld. Fény. Meleg. Orgonaillat. Behunyt szemmel Kaith Jarett egyik számát hallgatom. Csak a billentyűk csengése, a nagybőgő pengése , gyönyörű összhanggá változó zene simogatja a szívemet. Aztán csend. Gondolataim össze-vissza kalandoznak. Jelenben, múltban. Egy tegnap látott dokumentum film jár az agyamban. Két nagyon idős emberpár élete bontakozott ki előttem. Két tanítóé. Budapesttől messze egy pici faluban élték le az életüket. Nem csináltak mást, csak nehéz sorsú gyermekeket oktattak, neveltek igazi „ lámpás ” módon. Tisztán, becsületesen, szeretetben éltek. Azt hiszem, nagyon sokat tudtak adni életük során. Nemcsak másoknak, de maguknak is. Két megelégedett, szeretetben élő, megöregedett házaspár, akik esténként leülnek egy asztal elé, előveszik a megszokott társasjátékukat és játszanak. Olyanok voltak számomra, mint Philemon és Baucis. Jó volt látni, hogy vannak még emberek a földön. Talán többen is...
A történet gyönyörű!
( „ Philemon és Baucis: A két fa eredetileg idős házaspár volt, a későbbi mocsaras vidék helyén egykor sűrűn lakott település közepén. Midőn Iuppiter és fia, Mercurius isteni jelvényeiket levetve ezen a tájon kerestek szállást, száz bezárult ajtó után a Philemon és Baucis együtt öregedésének otthont adó szegény kunyhó fogadta be őket. A házaspár e szegénységet könnyen, együtt viselte. A mintegy száz soros elbeszélés kétharmadát e szerény lak és vendégvárás aprólékos leírása adja. Jutalmuk sem marad azonban el: Az istenek fölfedik kilétüket, s a házaspárt a közeli hegytetőre küldik, ahonnan láthatják mocsárba pusztulni a tájat, s hogy csupán az ő házacskájuk marad meg, hogy azután márvány templommá váljék. Amikor pedig a maguk számára kívánhatnak folytatást, az agg pár egyfelől a templom szolgájának ajánlkozik, másfelől annyit kér: egyazon óra ragadja el őket, egyiküknek se kelljen párját temetnie. Kérésük beteljesül, halálukban pedig szomszéd fákká válnak, a helyhez és egymáshoz ragaszkodó hűségük örök jeleként. „ )
Egyébként létezik egy magyar film , amit Makk Károly rendezett valaha. Philemon és Baucis a címe.
Bulla Elma és Páger Antal , a két csodálatos színész a főszereplő ebben a filmben.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván
(Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László
Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát
szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református
kollégiumban (1941-1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944-1945) és a
fémipari középiskolában (1946-1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a
marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a
kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett
magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott
tanárként, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933-1995) fedezte fel. Ő
közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben
az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egy időben néhány hónapig az
Utunk, 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár
című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel.
1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt.
1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet
nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben
Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Könyörgés tavasszal Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág. Tavasz van megint, tavasz van újra, s az ember, az ember messzire lát. Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó! Annyi, de annyi bús napon át Tebenned bíztam, Tetőled vártam keserű szívem szép igazát. Bontsd ki a kedvem, bontsd ki: lobogtasd! Halovány arcom fényedhez szoktasd. Simogasson meg barkáid bolyha, sápatag vérem fesd meg pirosra. Remény-emlődből, öröm tejével szoptass meg engem - igaz igékkel. Szépíts, erősíts, beszélj hozzám, Tavasz-világom, Tavasz-anyám. Te szültél, te nevelj: fiaddal ne perelj! Elestem, emelj föl: ne hagyj el, meg ne ölj. Apaszd el bánatom, könnyeim töröld le. Ékesítsd fejemet, ragyogjon fölötte örökzöld május-ág. S ringassák álmaim illatos orgonák. Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág: Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom, keserű szívem szép igazát. 1957
Palya Beáta, ismertebb nevén Palya Bea (Makó, 1976. november 11.) magyar népdalénekes, előadóművész.
Gyermekkorát a Pest megyei Bagon töltötte, a falu tánccsoportjában táncolt és énekelt. Az Apáczai Csere János Gimnázium elvégzése után, 1994-től az ELTE néprajz szakára járt. 2002-ben szerzett diplomát.
1992-től a Zurgó együttes, 1996-tól a Laokoón csoport énekese volt. 1997-től 2002-ig Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának a tagja, időközben pedig 2000-ben Monori Andrással megalapította a világzenei Folkestra együttest. 2002-ben a budapesti Francia Intézet ösztöndíjasaként Párizsban tanult Kakoli Sengupta indiai énekesnél. Hazatérve, 2003-ban megkezdte szólista karrierjét. 2005-ben megalapította saját együttesét (Palya Bea Quintet együttes), s velük koncertezik bel- és külföldön egyaránt, de szólóban is gyakran fellép.
Sokoldalú előadó, jobbára magyar, cigány és bolgár népzenét ad elő, de közreműködött egyéb műfajokban is (világzene, jazz). Népzene-előadói munkássága mellett Weöres Sándor kitalált 19. századi költőnője, Psyché frivol verseit is előadta Gryllus Samu megzenésítésében.( Wikipédia)